Élek még..

Sziasztok!
Tudom, hogy régen voltam és most sem új résszel jelentkezem. Sok minden történt velem az utóbbi időben, de az elöző bejegyzésemre is csak egy komment érkezett. Hozni fogom az új részt amint többen érdeklődtök majd a folytatás íránt.
Remélem nem haragszotok rám nagyon.
További szép napot!
Smile

Sorry

Sziasztok manocskak!
Tudom csillió éve annak h bármit is hallotattok felőlem. Ne haragudjatok emiatt, kicsit el vagyok havazva stb.. kérek komikat abejegyzés alá h mielőbbhozhassam a részt:))
Ne haragudjatok tenyleg amiert ennyi ideig nem jelentkeztem.
Puszko, Smile.

'Still Love you...

Sziasztok!
Hatalmas késéssel ugyan, de meghoztam az új részt. Mostanában azt se tudom hol áll a fejem, de tényleg.. Túl vállaltam magam asszem...
Remélem tetszeni fog, tudom nem lett valami hosszú, de jövőhéten jelentkezem új résszel mert letudtam minden nagyobb dogát.
Jó olvasást! Komizzatok :)
Puszi Smile.
U.I.: Ne haragudjatok rám!

Mira és Rusty egy hangulatos kis lakásban lakott. Amint beléptünk a kis előszobába megcsapott a kellemes illat. Ijedten néztem Mirára.

-          Megzavartam valamit? – Kérdeztem.

-          Neeem. Mindig szoktam vacsit főzni. Vagyis az esetek többségében. Éhes vagy? – Kérdezte.

-          Nem. Eleget ettem már! –

-          Tudod Rusty sosem bír eleget enni. Képes lenne egész álló nap enni. – Mosolyodott el. Csörögni kezdett a telefonom. 2 szempár rám szegeződött s éreztem, hogy várnak. Azt várják, hogy vegyem elő a telefont és nézzem, meg ki keres.

-          Figyelj, nem akarok beleszólni, - kezdett bele Rusty. –De szerintem beszélned kéne vele. Tudom milyen volt, és neked van igaza. De tudnia kell, te mit gondolsz és érzel! Az erkély arra van. Nem tudom, hogy cigizel-e de mi néha szoktunk így van egy doboz cigi az asztalon, ha gondolod! – Mosolygott rám.

-          Köszönöm!- Érzékenyültem el. Mire kiértem az erkélyre újra elkezdett zenélni a telefonom. Remegő kezekkel vettem ki zsebemből és a kijelzőre meredtem. Justin. Nagyon nem akartam felvenni, de muszáj volt. Magam miatt.

-          Justin. Hallgass meg. Most én beszélek. Nagyon szeretlek és ezt te is tudod. Segítettem neked mindenben. Minden egyes apró szarságnál melletted voltam, és még ha nem is neked volt igazad mindig megvédtelek. Segítettem abban, hogy kiadják a könyvedet miután nem akartad kiadni azt a könyvet, ami rólunk szól. És most nézd meg. Újra inni és drogozni kezdtél. Azon csodálkozom, hogy még nem csaltál meg. És ezen most nem kell megsértődni. Mert igazam van. Nem törődtél velem mostanában. A siker a fejedbe szállt és gonosz módon viselkedsz velem. Nem ezt érdemlem meg. – Elcsuklott hangom, s eleredtek könnyeim, de folytattam. –Nem fogok hazamenni. Nem megyek vissza, míg nem teszel értem. Harcolnod kell értem. Nem érem be egy bocsánatkéréssel most. Annyi mindent tettem érted és csak egy pici viszonzást vártam volna tőled. De erre… és tudod.. szíven ütött, az hogy nem bízol bennem. Mikor vesztettem el? Mit tettem, amivel elvesztettem? – Kérdeztem végül, s egy darabig csöndet hallottam a vonal végén. Kihasználva ezt a kis időt rágyújtottam, s letüdőztem a mérgező füstöt.

-          Zoe, tudom, hogy elbasztam. És teljes mértékben igazad van. Nem voltam jó hozzád. Mindig késtem, és egy kurva dedikálást vagy bulit nem voltam képes lemondani érted. Pedig meg kellett volna tennem, mert te vagy az életem, a másik felem. És tudom, hogy most ezt nem akarod elhinni, és fordított esetben én sem tenném. Annyi esélyt kaptam már tőled, ez lesz az utolsó ígérem, csak bocsáss meg nekem kérlek! – Szipogást hallottam a vonal másik végéről. – Nem vesztetted el a bizalmamat. Csak… bántani akartalak, mert jól érezted magad nélkülem is. Tudom, hogy ez nagyon bunkón hangzik és az is, de… Nekem nem volt olyan jó napom. És nem is tudom mikor mondtam igent a füves cigire. Mire feleszméltem már elszálltam. És nem tudtam mit csináljak ezért hazamentem. Vártalak téged, és meg akartam veled beszélni mindent. Erre meg eldurrant az agyam a semmiért és megint majdnem elvesztettelek…

-          Justin… Nem tudok már mit mondani. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem, de nekem kell egy kis idő. Holnap hazamegyek. De, kizárólag azért mert Jenék jönnek. Jó éjt Justin.

-          Jóéjt Zoe… Sz.. – Kinyomtam a telefont, s láttam magam előtt Justin elkeseredett arcát. Nem lehet bűntudatom! Nem nekem kell rosszul éreznem magam. Rápillantottam telefonom kijelzőjére. Fél kettő. Elnyomtam a cigit, s bementem.

-          Na mi történt? Minden rendben? – Kérdezte Mira.

-          Nem tudom… Időt kértem, de holnap hazamegyek, mert jönnek a legjobb barátaim. – Bevillant egy ötlet. – Nincs kedvetek velem jönni? És megismerkedhetnétek velük. Meg talán Justinnal is, ha normális lesz. – Motyogtam végét.

-          Komolyan mehetünk? De jó! Persze, hogy van kedvünk! Ugye Rusty? – Nézett barátjára a lány.

-          Persze, hogy van! De most már menjünk aludni. Aludhatsz Mirával a hálóban. – Ajánlotta fel Rusty.

-          Dehogyis! Épp elég volt az, hogy az éjszaka közepén értem kellett jönnötök. Elalszom a kanapén!

-          De ez természetes! Barátok vagyunk. És a barátok segítenek egymásnak! – Ölelt meg Mira.

-          Köszönöm! Tényleg.

-          Ugyan már. Te is megtetted volna értünk. Tudom! – Kacsintott Rusty. Kaptam egy párnát és egy takarót majd mindenki elvonult aludni. Meglepő módón rögtön elaludtam amint fejem a párnához ért. Álmomban otthon voltam Justinnal és boldogok voltunk. Remélem így lesz és nem fogunk szakítani. Ha szakítanánk… Soha többé nem lenne senkivel olyan kapcsolatom, mint Justinnal. Nekem Ő az IGAZI. Nem érezném magam teljesnek, mint ahogy most sem. Csak a fél szívem van nálam, és az életben maradáshoz szükségem van a másik felemre is. Felültem a kanapén és elvettem a telefonomat a kávé asztalról. Még csak fél 8 volt. Halkan felkeltem összehajtogattam a takarót, majd neki álltam reggelit csinálni. Hamar feltaláltam magam a tágas kis konyhában. Halkan bekapcsoltam a rádiót és dúdolni kezdtem a dalt. Csináltam egy kis rántottát, pirítottam még egy kis szalonnát. Majd neki kezdtem narancsot facsarni. Megterítettem, s hallgatóztam kicsit. Semmi mocorgás semmi. Így csináltam még pirítós kenyeret is. Mire ezzel végeztem egy kócos Rusty mászott elő a szobából.

-          Ezekre az Isteni illatokra ébredtem fel. El tudnám viselni minden reggel. – Nyomott puszit arcomra. Aranyos volt az álmoskás kis arca. Mira jelent meg mögötte, szemét dörgölve.

-          Ezt mind te csináltad?! Igazán nem kellett volna. – Tőle is kaptam egy puszit, majd leültünk reggelizni.

-          Ez nagyon finom volt! Köszi! – Rusty végzett először, s elment készülődni. Mirával elmosogattunk s közben beszélgettünk még egy kicsit. Miután mindenki végzett a dolgával elindultunk hozzánk. Lenyomtam a kilincset s beléptem a házba. Sehol senki. Bementem a konyhába, s a hűtőn találtam egy cetlit.

Zozebo, elmentem vásárolni. Mindenből kifogytunk. Sajnálom, hogy nem vagyok itt mikor hazaértél. Sajnálok mindent és nagyon szeretlek. Sietek!

XX Justin.

-          Addig körbe vezetlek titeket! – Magamra vállalván az idegenvezető szerepét elindultam a lakásban. A festő szobában leragadtunk s a legújabb műveimet nézegettük. Halk kopogást hallottam, s Justin dugta be a fejét az ajtón. Szarul nézett ki. Halványan elmosolyodott, majd belépett a szobába.

-          Sziasztok, Justin vagyok! – Nyújtotta a kezét Mirának. Miután Rustynak is bemutatkozott leült egy székre. Először csak hallgatta, ahogy mi beszélünk majd ő is hozzászólt néhányszor. Rustyval jól kijöttek, és láttam rajta, hogy jól érzi magát. Reméltem, hogy minden rendben lesz.

-          Mi lenne, ha ti ketten neki kezdenétek a főzésnek, mi meg addig elmegyünk desszertért? – Kérdezte Rusty.

-          Háááát.. Jó. De siessetek! – Mondtam, s lementünk a konyhába. Kipakoltam mindent a szatyrokból, s gondolkodni kezdtem mit is csinálhatnánk az alapanyagokból. Végül arra jutottam, hogy négysajtos csirkemellet csinálok rizzsel. Justint is befogtam a munkába. Ő főzte a rizst, meg ő mosogatott.

-          Z… - Lépett hozzám mikor mindennel végzett. Azt kívántam bárcsak visszaérnének Rustyék… De nem jöttek. Direkt hagytak itt minket? Rá néztem Justinra… és teljesen elvesztem csokoládé szemeiben, melyek most bánattól csillogtak. – Sajnálom. Sajnálok mindent. Akkora egy balfasz voltam. Z, kicsim, kérlek.. Bocsáss meg. Tudom, annyi esélyt kaptam már tőled… De legyen ez az utolsó. Ígérem, jó leszek, és azon leszek, hogy minél többet legyek veled! – Nem tudok neki nemet mondani. Szeretem őt szívem minden szeretetével. És egy napnál sem tudok tovább távol lenni tőle. Könnyek csordultak ki szemeimből. Justin arcán egy fájdalmas grimasz jelent meg. – megértem, ha nem fogsz megbocsájtani nekem. Tudom, hogy sok rossz húzásom volt az elmúlt időben… Összepakolok és elmegyek. Ok? – Hátat fordított nekem, s láttam amint vállai rázkódni kezdenek. Nem tudom miért nem szóltam közbe. Talán azért mert annyira meglepett ez az egész. Azt hiszi, hogy valaha is képes lennék elhagyni őt? Megérintettem a vállát.

-          Nem Ok. Soha nem akartalak elhagyni és most sem akarlak. Szeretlek, érted? Tök mindegy mit csinálsz akkor is szeretni foglak. – Justin felém fordult, s majd meghasadt a szívem. Arcán patakokban folytak a könnyek. Letöröltem néhány könnycseppet helyes arcáról majd ajkamat, az ő mézédes ajkához tapasztottam. Kezei rögtön derekam köré fonódtak. Mindig is biztonságban éreztem magam mikor Justin karjai között voltam. Nem akartam elengedni őt soha. Ő az életem része, nem tudnám csakúgy kitörölni őt.

-          Nagyon szeretlek Zoe! – Nézett szemembe Justin.

-          Én is téged Justin. – Válaszoltam, s újra melegség járta át szívemet.

-          Ki fogják adni egy másik könyvemet. Egy teljesen új könyv. Hajnalban lettem kész vele.

Ahoy!
Tudom rég hoztam új részt.. Suli kicsit nehez :| De a héten biztosan jelentkezem :)
Legyetek jók.
Puszko Smile

Új barátok

Szisztok!
amint látjátok, új design lett. remélem tetszik nektek, úgy éreztem kell egy kis változás..
ami a történetre is elmondható. Nem alakul valami fényesen Z és Justin kapcsolata... De nem is húzom tovább.. Jó olvasást, komizzatok kérlek! :))
Boldog Karácsonyt!
Puszii Smile

Zoe:

Hol is kezdjem… A fejem tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Nem tudom mi romolhatott el ilyen gyorsan. Eddig minden tökéletes volt.. A lánykérés, Jen babát vár, tökéletes lakást találtak, ahogyan mi is. Félórányira van az egyetememtől, és hatalmas. Kétemeletes, sárga házikó. Tágas nappalival, kandallóval, hatalmas konyhával és sarokkádas fürdőszobával. A ház színe megfeleltek az elképzeléseimnek, így csupán a fürdőt kellett kifesteni fehérre. Nem tetszett a sötétkék fal és a kék csempe együtt. Túl sötétnek találtam.. De el is kanyarodtam a témától. Tehát minden elromlott, az eddig szépen felépített kis világom romokban hever. Senki sem tudja.. Nem mondtam el senkinek..

De kezdjük az elején.

Minden szépen ment a költözés során. A költöztetők időben értek oda, hamar ment a berendezkedés. Nagyon boldog voltam, hogy van egy saját házam és a szerelmemmel oszthatom meg ezt. Mindenféleképpen fel akartam avatni a házat, ezért beszereztem egy szexi hálóinget és fehérneműt. Leültem a nappaliban lévő kanapéra és idegesen nézegettem a telefonomat. Már 1 órája itthon kéne lennie. Két óra várakozás után megittam egy pohár bort és felmentem lefeküdni az ágyba. Nyomorultul éreztem magam és magányosan ebben a nagy házban. Olyan volt mintha jeges kezek markolásznák torkomat. A könnyeim utat törtek maguknak, s néma zokogásba kezdtem. Lépteket hallottam a lépcsőn, s nyitódott az ajtó. Átfordultam a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót. Besüppedt mellettem az ágy, s Justin hozzám bújt.

-          Ne haragudj kicsim, elhúzódott a dedikálás! Nyomott puszit hajamra. Kibújtam öleléséből és kihúzódtam az ágyszélére. Nagyot sóhajtott majd meghúzta a takarót, hogy neki is adjak. Tudom, hogy örülnöm kéne a sikerének. örülök is, hisz nem mindennap történik meg az emberrel, hogy az első könyve után már díjat is nyert. 2 hónap kellett ehhez és megannyi lelkes olvasó, akik megvették a könyvét. Justin… nagyon boldog volt. Emlékszem csillogó szemekkel mesélte, hogy két hete a könyve áll a listák első helyén. Nagyon büszke voltam rá. De mára már árnyéka önmagának. Kezd olyan lenni, mint régen… Amikor a sötét korszakát élte. Nem akarom megint átélni ugyanazt. Teljesen elszállt magától és folyamatosan bunkózik. Nagyképű lett és beképzelt. Néha alig tudom, magam türtőztetni nehogy visszaszóljak neki. Reggel tapogatóztam magam mellett, s csalódottan állapítottam meg hogy Justin megint dedikáláson van. Nem hiszem el.

-          Csessze meg! Keltem fel az ágyból. Megálltam az egészalakos tükör előtt, s dühös lettem. Letéptem magamról a csipke csodát s kihajítottam a szennyesbe. Felvette egy melegítő alsót és kinyúlt pólót, a hajamat egy kócos kontyba fogtam a fejem tetejére és bementem a festő szobába. Kinyomtam a színeket egy festékpalettára. Sötét színeket kevertem ki, dühös ecsetvonásokkal vittem fel a festéket a vászonra. Ki akartam adni minden dühömet, elkeseredettségemet, szomorúságomat. Olyan érzelmek kavarogtak bennem, amik már rég. Reménykedtem abban, hogy ezek egy ideig nem fognak előjönni, de sajnos a fájdalom, a szomorúság mindig is ott lesz. És mindig megtalálnak, befeketítve szívemet, s összetörve egész testemet. Nem akartam mást csak a régi normális Justint… A mostani.. Olyan, mint aki az a rosszfiú a közép suliból, aki verekedett és füvezett. Épp elég munka volt visszahozni önmagát, most meg.. megint elveszíti magát. És engem is el fog veszíteni, ha így halad. Ma a kedvencét főztem, s küldtem neki egy sms-t hátha ma hamarabb jön haza. Hát az üzenetemre se válaszolt, és reggel 6-kor állított haza totál részegen. Meg kellett hánytatnom, még a zuhany alá is be kellett állítanom majd lefektettem aludni. Úgy látszik, egyedül kell elmennem, beiratkozni az egyetemre. Nem vittem túlzásba az öltözékemet. Kint valami elviselhetetlen forróság volt. Az időnek megfelelően felvettem egy sötétkék magas derekú sortot és egy pánt nélküli tengerészcsíkos topot, amit betűrtem a nadrágomba. Belebújtam fekete sarumba, s betettem a fülembe egy aranyos sötétkék vasmacskás fülbevalót. Felkaptam a kék fehér csíkos táskámat, s halkan kinyitottam az ajtót. Lementem a konyhába gyorsan megkerestem a napszemüvegemet és kimentem a garázsba. Kinyitottam a garázsajtót majd kitolattam, miután gondosan bezártam mindent elindultam az egyetem felé. Alig találtam parkolóhelyet, a titkárságon meg rengetegen voltak. Sorszámot kellett húznom, 2423. O jeh. És még csak a 455-nél tartunk… Itt leszek még egy darabig. Leültem egy szabad székre és elővettem egy könyvet. Eszembe jutott, hogy amióta kiadták Justin könyvét semmit sem írt… Fürdik a reflektorfényben és élvezi a fiatal lányok tömegét. Haa.. Élvezze csak.. Engem meg hagyjon egyedül. Gondolatmenetemből egy mély hang szakított ki.

-          Szia.. Remélem nem zavartalak meg! Mutatott a könyvre, s elmosolyodott. Elvesztem nagy barna szemeiben. A haja sötétbarna volt, s édesen göndörödött mindenfele. Istenem ez a srác…

-          Szia.. nem ,nem zavartál meg. Tettem el a könyvet.

-          Rusty vagyok. Nyújtotta felém a kezét. Felfedeztem csuklóján egy tetoválást. Egy vasmacskát ábrázolt. Elmosolyodtam, s kezet fogtam vele.

-          Zoe. Mutatkoztam be.

-          Szép név.  – Kacsintott. – Első éves vagy? Kérdezte, s elővett egy palack vizet. Nagyon szomjas voltam. Most jutott eszembe, hogy reggel nem is ittam.

-          Igen. És te? Néztem amint rózsaszín ajkaihoz emeli a palackot, s nagyokat kortyol a hűs vízből. Akaratlanul is megnyaltam a számat.

-          Kérsz? Nevetett fel s felém nyújtotta a palackot. Hálásan elmosolyodtam s aprókat kortyoltam belőle. – Én is most kezdek itt. Milyen szak? Amúgy megihatod nyugodtan. Van még nálam.

-          Köszönöm! Festészet.

-          Komolyan? Akkor többet fogjuk látni egymást. Boldoggá tett a tudat, hogy nem egy teljesen idegenekkel teli osztályba fogok járni. Rusty nagyon kedves és helyes fiú. Ha nem lenne Justin. HA!!! De Rustynak is van barátnője, akit be is mutatott. Nagyon kedves lány, Miranda a neve. Ő írásszakra megy, sajnos nincs közös óránk pedig örültem volna neki. Kicsit emlékeztetett Jenre és Lindsre. Mintha az ő személyiségüket gyúrták volna össze Mirandában. Talán ezért is jöttünk ki olyan jól a kezdetektől. Megbeszéltük, hogy este találkozunk a ’Stixben, ami egy kis étterem. Rustyék jóval előbb végeztek mégis végig ott voltak velem. Nagyon aranyos volt tőlük. Megtudtam, hogy már 3 éve vannak együtt, és pontosan az egyetemtől 5 percre laknak. Miután végeztem az összes papírmunkával, megkaptam az órarendemet és egy térképet, elköszöntem Rustyéktől és kiléptem a verőfényes napsütésbe. Beszálltam az autóba ás hazamentem. Justin még aludt így megint bezárkóztam festeni. A két képet összese lehet hasonlítani. A tegnapi képnél sötét színeket és durva ecsetvonásokat használtam, míg ennél… Minden olyan világos és… gyönyörű volt. Lágy mégis… Sokat mondó. Büszke voltam erre a művemre, nagyon is. Gondosan el is raktam, nehogy baja essen. Bementem megnézni Justint. Már ült az ágyban a fejét fogva.

-          Ne haragudj Z! Kicsit túlzásba estem… Tudod.. Már 4 millióan vettem meg a könyvemet.

-          Gratulálok. Ültem le mellé. Beszélgettünk még kicsit, majd elkezdett készülődni. Ma is dedikálásra megy. Fantasztikus. Már csak azt várom, mikor megy országon belüli turnéra. Az kéne még. Tuti megcsalna fűvel-fával. Nem bízom benne, egyszerűen nem tudok. Rácsörögtem Rusty-ra, hogy nem-e tudnának mégis értem jönni, fél óra múlva dudáltak. Mosolyogva ültem be a hátsó ülésre. Mirandával rögtön beszélgetni kezdtünk mindenféléről, főként csajos dolgokról. Mindketten örültünk, hogy van egy csajszi akivel bármiről lehet beszélni. Az étterem nagyon hangulatos volt, és az étlap… Mennyei kaják voltak rajta, és inkább a mi korosztályunkra volt tervezve. Egy gyros tálat rendeltem és egy korsó sört. Rusty egy extra nagy négy sajtos pizzát rendelt, míg Mira egy hamburgert. Örültem, hogy ilyen barátokra tettem szert, és nem kell egyedül szembe néznem az egyetemmel. Elmeséltem nekik, hogy Justin a barátom, és ha én nem lettem volna, még mindig azon nyavalyogna, hogy nem elég jó amit írt és nem fogja elküldeni egy kiadónak sem. Elmeséltem, hogy mennyire elhanyagol mostanában és mennyire szomorú vagyok, amiért tulajdonképpen cserbenhagyott. Megígérte, hogy eljön velem a beiratkozásra, erre meg… Mira a kezemre tette a kezét és bátorítóan rám mosolygott.

-          Bármi van, tudod a számunkat csajszi! Bármikor hívhatsz! Ugrunk! Kacsintott. Rusty szerencsés hogy ilyen barátnője van, és ez fordítva is igaz. Eléggé elbeszéltük az időt, már éjfél is elmúlt, amikor hazavittek. Rusty az ajtóig kísért, ahol kaptam egy ölelést míg Mira az autóból esett ki majdnem annyira integetett és még dudált is. Mosolyogva léptem be a lakásba. S egyenesen Justin mellkasának ütköztem.

-          Hol voltál? Sziszegte. Láttam rajta, hogy mérges.. Nem is… Dühös volt, izzott a tekintete. Sosem láttam még őt ennyire mérgesnek. Megijedtem tőle. Elkapta a csuklómat a megszorította.

-          Justin ez fáj! Csuklott el a hangom.

-          Válaszolj! Hol voltál? Megrázott miután nem válaszoltam.

-          A leendő osztálytársammal és..

-          Igen?! És már össze is szűrted vele a levet? Kérdezte. Hangja csöpögött a gúnytól. Kitéptem magam szorításából, s mérgesen ránéztem.

-          Van barátnője. Mentem el mellette, épp a konyhába tartottam.

-          És.. attól még lehet köztetek valami. Idegesen csaptam le a poharat a pultra s felé fordultam.

-          Te hülye idióta figyelmetlen pöcs. Kurvára nem érdekel a dedikálás, leszarom ha rosszul esik, de itt telt be a pohár. Hetek óta eljárkálsz itthonról, nem válaszolsz az üzeneteimre, későn jössz haza, részeg vagy… Hol a régi Justin? Hmm? Megígérted, hogy eljössz velem beiratkozni… Erre meg.. Fel akartam veled avatni a házat. Mostanra már könnyek szöktek szemeimbe.

-          Azzal a fürtöskével akartad helyettem felavatni? Kérdezte. Szemeibe néztem s most jöttem rá. Be van szívva, de nem kicsit. Hatalmas pofon csattant az arcán.

-          Elmegyek. Ne keress! Nem akarok felőled hallani!

-          De.. szivi… Indult el utánam s felém nyúlt.

-          Ne érj hozzám! Emeltem fel kezeimet, majd futásnak eredtem. Céltalanul bolyongtam a városban, s előkotortam telefonomat. Felhívtam az utolsó reményemet.. vagyis reményeimet.

-          Zoe?! Baj van?  Szólt bele Mira.

-          Én… nem tudom, hol vagyok… Zokogtam a telefonba.

-          Nyugodj meg! Mi van körülötted? Kérdezte Mira, s hallottam, hogy öltözködik. – Rusty hol vannak a kulcsok? Kérdezte Mira a háttérben.

-          Öhm… Valami seventynine klubnál vagyok.

-          Pár perc és ott vagyunk! Vigyázz magadra! Tette le Mira. Leültem a járdaszélére, s mégjobba sírni kezdtem. Rosszul estek Justin szavai nagyon is. Elegem volt belőle, a féltékenységéből meg úgy mindenből. Megint iszik és drogozik… Csodálkoztam azon, hogy nem hívott, de mind egy is. Kicsit egyedül szeretnék lenni, vagyis inkább távol tőle.. Motorzúgást hallottam, valaki eszeveszett sebességgel közeledett, majd lefékezett előttem. Mira pattant ki az autóból s felnyalábolt a földről. Magához szorított és hagyta, had sírjam ki magam… Reméltem, hogy Mirában olyan barátnőre lelhetek, mint amilyen Linds és Jen. Sajnálom, hogy nem leszek ott amikor eljönnek meglátogatni minket, de Justinnak felkel fognia, hogy nem játszhat velem. Nem tehet tönkre.. megint..

kell egy csavar...

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogomat és támogattok.
Tehát.. Gondolkodtam, osztottam szoroztam végül arra jutottam, hogy kéne valami csavar a történetbe! Ezért lesz benne egy kisse szomorú rész.. Hiszen mindenkivel történnek rossz
dolgok! :) tippeket kommentbe várok!
Legyen csodálatos napotok!
Puszi Smile<3

Tres Metros Sobre el cielo

 Jó olvasát! <3
Ne felejtsetek el komit írni! Pusziii

Tu y yo a tres metros sobre el cielo - Te és én három méterrel a felhők felett

Zoe:

Őszintén meglepődtem Jen vallomásán, de határtalan boldogság áradt szét bennem.

Gratulálok! Ugrottam nyakába. Éreztem testén a fezsültséget ezért még szorosabban húztam magamhoz. Egy szőke bomba csapódott hozzánk, s csoportos ölelkezés alakult ki. Mindhárman sírtunk. Linds-el azért mert boldogok voltunk, Jen, azért mert megkönnyebbült. Már csak a szüleinek és Dave-nek kell elmondania. A szülei biztosan örülni fognak. Ők akkor boldogok, ha kislányuk is az.

Ha kell, ott leszünk veled! Néztem rá komolyan.

Köszönöm. Tudtam, hogy támogatásra van szüksége, és bármikor kiállok mellette. Hisz ő legjobb barátnőm.. És Linds.. A szeleburdi Linds.. Hálás vagyok, hogy újra a régi, és velünk van. Nehéz volt nélküle, főleg akkor, amikor nekem esett. Annyira jó barátnők voltunk előtte, nem is értettem miért tette. Most már tudom. Rájöttem, hogy a figyelem és a hírnév miatt. Büszke vagyok rá, amiért elhagyta sötét, gonosz énjét. Hisz mindenkiben van egy kis gonoszság, de kérdés, hogy engedi-e a személy, hogy átvegye a „hatalmat”. Justin már egy éve nem engedte. Voltak sötétebb pillanatai, de a régi balhés Justin eltűnt. Kid és Dave is teljesen megváltozott, aminek nagyon örülök. Boldog vagyok, hogy van egy ilyen kis.. őrült családom.

Most mondod el neki? Kérdezte Linds.

Jobb túlesni rajta előbb! Kimentünk az udvarra, ahol a fiúk egy padon ültek jegyzeteikbe mélyedve. Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy így fogom látni őket, kiröhögöm. Annyira abszurd még most is, hogy ilyen keményen tanulnak. Jen idegesen leült Dave mellé.

Mondanom kell valamit! Nézett rá Jen. Szemei kétségbeesést tükröztek, s majdnem sírva fakadt. Leültem Justin mellé, s bátorítóan megfogtam Jen kezét az asztalon.

Kicsim, mi a baj? Jól vagy? Ijedt meg Dave..

Én.. Ő… Dave.. Megszorítottam kezét biztatásképp.

Igen? Mondjad nyugodtan bármi is az! Együtt megoldjuk!

Kis babánk lesz! Suttogta. Dave arcán sok minden keresztül futott. Elsápadt s nem szólt egy szót sem. Mindenki tanácstalanul nézett a másikra. Jen készült felállni mikor Dave megragadta a kezét.

Apa leszek? Kérdezte.

Igen. Lesz egy csöpp babánk. Válaszolt Jen félénken.

Apa leszek! Kapta fel jent s arrébb ment vele, hogy megpördülhessen vele. Sosem láttam Davet ennyire boldognak. Sírva fakadtam annyira boldog voltam. Justin magához húzott s nyomott egy puszit a fejem búbjára. Mindenki boldog, örült a másiknak, az órák villámsebességgel teltek el, mint az elkövetkezendő másfél hónap. Ma van az érettségi ünnepség, holnap este pedig az érettségi bál. Felvettem az előre kikészített királykék kosztümömet, ami tegnap érkezett meg. Egységes ruhát akartunk a lányokkal így a kosztüm mellett döntöttünk, természetesen miniszoknyát választottunk a forró időjárás miatt. A hajamat besütöttem és egy enyhe sminket tettem fel. Beleléptem a cipőmbe, s lementem a konyhába ahol Justin a postát nézte. Megláttam egy borítékot, amin a könyvkiadó neve állt. Gyorsan felkaptam s bezárkóztam vele a földszinti mosdóba. Remegő kezekkel bontottam ki a borítékot.

Tisztelt Justin Bieber,

Nagyon tetszett a novellás kötete. Gratulálok, hamarosan felvesszük önnel a kapcsolatot.

U.I.: Köszönje meg bájos barátnőjének, hisz ha Ő nincs, akkor nem ismerhettem volna meg egy tehetsége író palántát.

Üdvözlettel,

Joseph Karmel

Kirontottam a mosdóból s Justin elé raktam a levelet. Figyelmesen elolvasta. Elkerekedtek szemei, s újra átfutotta a sorokat.

Ugye csak álmodom? Kérdezte s megcsípte magát. Felnevettem s megcsókoltam.

Justin! Kiadják a könyvedet! Annyira büszke vagyok rád! Ültem ölébe, s szorosan hozzábújtam.

Zoe… Köszönöm! Annyira köszönöm! Szorított magához, s éreztem, amint vállai rázkódni kezdenek. Kissé eltoltam magamtól.

Miért sírsz? Töröltem le könnyeit.

Boldog vagyok. És hálás... hogy egy ilyen menyasszonyom van, mint te! Nem tudnék nélküled élni, Zoe! Hozzábújtam, s fülébe súgtam.

Én sem tudnék élni nélküled!

Gyerekek! El fogunk késni! Robbant be a konyhába Dave. – úristen! Baj van? Kérdezte ijedten.

nem! Dehogyis! Álltam fel Justin öléből. Justin megtörölte szemeit, s mosolyogva megölelte legjobb barátját.

Haver.. Kiadják a könyvemet! Zoe elküldte egy kiadónak és most kaptam egy levelet.

Gratulálok! Veregette vállon Dave. – na de menjünk, mert elkésünk! Terelt ki minket a dög melegbe. Beszálltunk a hűvös autóba, ahol a többiek izgatottan beszélgettek.

Justin annyira ideges volt a beszéde miatt. Hányingere volt, nem tudott megmaradni egyhelyben folyamatosan fel-alá járkált. Megőrjített ezzel.

Cica! Öleltem meg. – Nyugi! Ügyes leszel! nyomtam egy szájfényes puszit az arcára. Fintorogva törölte le, majd megcsókolt.

Jhoooo.. Fújta ki a levegőt.

Justin gyere! Mindjárt te következel. Szólt az egyik szervező. Még egyszer megöleltem, s sok sikert kívántam neki. Kimentem a nézőtérre megkeresni anyáékat. vadul integettek nekem.

Kicsim! Gyönyörű vagy! El sem hiszem, hogy már leérettségizel, és a jövő héten költöztök! Ölelt magához anya.

Nagyon gyorsan elment ez az év! Sóhajtottam s leültem melléjük. Justin szülei ebben a pillanatban érkeztek meg.

Ugye nem késtünk el? Kérdezte riadtan Pattie.

Nem. Most fog jönni! Mosolyodtam el.

Jó napot! Köszöntök minden kedves családtagot, barátot, rokont. Justin Bieber vagyok, végzős diák. Elérkezett a nagy nap. Amikor hivatalosan felnőttekké válunk. Kilépünk az iskolából a nagy betűs életbe. Nehéz lesz nagyon, távol lenni a szüleinktől, barátainktól, főiskolára, egyetemre menni. Mégis valamilyen szinten boldogsággal tölt el, hogy elmehetek a szerelmemmel világot látni. Elköltözni egy olyan helyről, amit úgy ismersz, mint a tenyeredet. Kalandnak tekinted az új város felfedezését, s örülsz, hogy van kivel megosztanod. A szerelmeddel, legjobb barátoddal vagy éppen egy olyan emberrel, akiről soha nem gondoltad volna, hogy jóban lesztek. Külön meg szeretném köszönni a tanárainknak, hogy volt hozzánk türelme és nem adták fel. Kitartóan hajtottak minket, s átrugdostak minket az érettségin. Hálás vagyok, hogy bármivel és bármikor fordulhattunk hozzájuk, s nem úgy tekintettek ránk, mint valami világfájdalmas, idegesítő tinire, hanem mint kiforratlan, kíváncsi emberre. Köszönöm a sok jó tanácsot, és sosem fogom elfeledni ezeket a csodás éveket. Köszönöm még a szüleimnek, hogy mindent megtettek azért, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyek. Lehet, ez elsőre nem látszott, hisz elég balhés voltam. De. jött egy ember, aki teljesen megváltoztatott, és hálás vagyok neki, hogy megmutatta nekem a helyes utat. A legjobb barátaim és családom nélkül nem lennék itt. De nem húzom tovább az időt. Még egyszer nagyon köszönöm a tanárok munkáját, és köszönöm, hogy végig hallgatattok! Hatalmas tapsvihar kerekedett, Pattie a szemét törölgette mellettem, ahogy én is. Gyorsan visszaszaladtam Justinhoz.

Nagyon ügyes voltál! Öleltem meg.

Köszönöm! Név szerint szólítottak minket, s átadták az érettségi bizonyítványunkat. Nagyon büszke voltam a többiekre, nagyon jól zártunk. Az osztálytársainkkal elmentünk ünnepelni kicsit, mivel mindenki hulla fáradt volt így korán hazamentünk. Boldog voltam, s felnőttnek éreztem magam, amiért nem sokára elköltözünk, és új életet kezdünk. ketten, a szerelmemmel, az életem értelmével... Justinnal. Úgy éreztem.. hogy 3 méterrel a felhők felett vagyok.. (Talán túl sokszor néztem meg a felhők felett 3 méterrel c. filmet)