nyaff :/

Aloha!
estefelé hozom az új részeket ^^ addig is bármi észrevételt, véleményt, tanácsot szívesen várok ! <3 love you all <3
puszkó Smile <3

U.I.:
Happy Birthday! *.* <3

#justloveyou!

Aloha :)
nah szóval új részt hoztam ----> http://isiteverenoughtolove.blogspot.hu/2013/08/the-truth-az-igazsag.html
tessék olvasni & kommentelni ! :D
egyéb közérdekű :
1. holnap jön ide is új rész :D
2. 2 blogomat felfüggesztem, nem kaptam egy komit sem az első részekre :'((
3. öhm.. szeretlek titeket és köszönöm h vagytok! ;)
4. örülnék ha ilyen kis pici bejegyzésekhez is kapnék visszajelzést :D mindegy mit csak írjatok :DD
szép estét & legyetek jók :D
puszkóóó<3

Helyzet jelentés

Sziasztok manócskák!
Ever Enough új rész! *.*
olvassátok, sok sok szeretettel írtam!
remélem tetszik.
puszkóó Smiley Smile

http://www.youtube.com/watch?v=UQjRWepUqGM&list=PLlsFOGee2T0DdA9n_Fvr0JyJYsVDaFN8M&index=1

BEST! *.* egésznap ez ment nálam ;)

Eternal Love

Manócskák :)
ne tévesszen meg titeket, ma 2 részt raktam fel, tessék elolvasni az elözőt is :) ( Remember When Part II)
tehát itt a kövi rész :) most elememben vagyok igaz elég szar kedvem van :S de mind1.

jó olvasást remélem tetszeni fog! ;)

szeretlek titeket puszi :D
Smiley Smile :D
U.I.: Ha van valami ötleted amit viszontlátnál a történetben írj komit! (nem nem fogytam ki az ötletekből, csupán kíváncsi vagyok, hogy mit szeretnének még olvasni :D)

csupán egy dalt ajánlok ;) : főleg egy bizonyos résznél :
http://www.youtube.com/watch?v=lJpKQkzrJTo

Justin:

Ez a 2 hét egy egész kínszenvedés volt. Alig bírtam kivárni. Oda akartam adni Z-nek az ajándékot. Kíváncsi voltam a reakciójára és elegem van Chadből. Folyton Zoe mellett legyeskedik, és ez nagyon nem tetszik. Igen kurvára féltékeny vagyok. De.. Ha Zo vele boldog, akkor talán még ezt is el tudom fogadni. Utolsó tanításai nap, utána téli szünet. Ma van az osztály karácsony. Nagyon ideges vagyok emiatt. 2 nappal ezelőtt jött meg Z ecset készlete, ugyanakkor rendeltem még egy plüss cicát is. Nagyon aranyos és puha. Z imádja az aranyos és puha dolgokat. Remegett a kezem annyira ideges voltam. Nem is tudtam meglenni egyhelyben. Futólépésben mentem még egy kört, majd vissza a terembe. Az osztályfőnökünk is megérkezett. Hozott nekünk teát, aminek mindenki örült, a lányok hoztak sütit. De valahogy semmi sem esett jól.

-          Jól van Justin. Te jössz.

-          Akit én húztam… Nagyon széplány. Gyönyörű a nevetése, a molyosa. Sosem láttam még ennyire szép zöld szempárt. – Z a padot bámulta, tudtam, hogy félre érti és könnyes a szeme. - A Washingtoni művészeti egyetemre szeretni menni.

-          Zo! Hintázott nagy boldogan Kid.

-          Igen, őt húztam.

-          Zoe, te kit, ha már itt tartunk? Kérdezte kedvesen az ofő, ugyanakkor kicsit félve.

-          Justint. Suttogta le hajtott fejjel. Odaadtam neki az ajándékot, majd ő is a kezembe nyomta. Gyorsan nyomtam egy puszit a homlokára, és leültem a helyemre. Feszült csönd volt a teremben.

-          Jól van. Akkor mennyünk tovább. De nem hallottam semmit sem Z szaggatott levegővételén kívül. Vállai rázkódtak. Nem akartam megríkatni, de szívem szerint én is azt tenném. Sírnék, mint egy ovis kisgyerek, akinek elvették a játékát. Óvatosan kibontottam az ajándékot. Nem hittem a szememnek mikor megláttam. Egy füzet volt benne. Egy bőrkötéses füzet. Amit már egy éve kinéztem magamnak, de nem vettem meg. Mellette egy toll, amire gyönyörű betűkkel rá  Z&J felirat volt gravírozva. Egy levél pottyant ki a füzetből mikor felemeltem. Félve vettem kezembe, az borítékon ez állt Justinnak. Óvatosan kivettem e levelet és olvasni kezdtem.

Justinnak

Kérlek, írj. Írj arról, hogy mi történik veled. Írj, a magányról, a szerelemről. Írj rólunk.

Szeretlek. Mindig szeretni foglak.

Zoe

(Kérlek, írj. Írj arról, hogy mi történik veled. Írj, a magányról, a szerelemről. Írj rólunk.

Szeretlek. Mindig szeretni foglak.)

Miért hangzik úgy, mint egy búcsúzás? Nem akarom, hogy túllépjen rajtam. És én sem akarok. Ő egy nyitott fejezet az életemben és nem akarom lezárni. Nekem kell. Sosem szerettem még ennyire senkit. Mindig is ő lesz a szívem hercegnője.

Zoe:

Justin sikeresen megsiratott. Tudom, hogy nem volt szándékos. Amikor kinyitottam az ajándékot és megláttam az ecset készletet az első dolog, ami eszembe jutott, hogy mennyire szeretem. A második pedig az volt, hogy akarom. Nem érdekel mit csinált és mit nem. Nekem ő kell. Kaptam még egy fehér, nagyon puha és aranyos plüss cicát. Volt egy rózsaszín nyakörv is rajta, szív alakú bilétával. Megfordítottam a cicát, és egy levél volt a nyakörv alá fűzve.

Zoe

Karácsony nem sokára itt van. Tudom, mennyire szereted ezt az ünnepet, mert ilyenkor örömöt szerezhetsz másnak. Én most neked szentelem ezt az ünnepet. Nagyon sokat dolgoztam az ajándékodon, ezért kérlek, őszintén mond majd meg a véleményedet. Szent este találkozunk Lindsay-éknél.

Szeretlek szívem minden szeretetével. Örökké.

Justin

Akaratlanul is kitört belőlem a zokogás. De szerintem ezzel Justin sem volt másképp, mert lehajtott fejjel kiviharzott a teremből. Haza akartam menni ezért elköszöntem a többiektől és elindultam haza. Szakadt a hó, de annyira szép volt, hogy inkább gyalog vágtam neki az útnak. Jen erről tudott. Tudta, hogy Justin engem húzott. Örültem az ajándéknak, de annak még jobban örültem volna ha Justin és én újra együtt lennénk. Nem tudom mi lesz, mert mindketten ugyanúgy szeretjük egymást. Nem merek lépni. Miután haza értem és vettem egy forró fürdőt nekiláttam a festésnek. Be kell fejeznem karácsony előtt.

xxx

Karácsony napja. Tegnap feldíszítettük Jennel és Linds-el a karácsonyfát, ma pedig nekiláttunk a sütés-főzésnek. A fik délután fele jönnek. 2 napja úgymond „felhőtlen boldogságban” vagyok. Nagyon jól érzem magam a lányokkal, nem hagynak szomorkodni és alig tudom elhessegetni őket az ajándékoktól. Most is épp velük veszekedtem, amikor egy hideg valami ért a nyakamhoz. Ijedten pördültem meg és Kid vigyorgó pofijával találtam szembe magam. A pillanat töredéke alatt egy adag hó landolt a dekoltázsomba. Felsikkantottam és minél előbb meg akartam szabadulni a hideg és nedves hótól. Miután a fele havat kiszórtam a parkettára, ami ettől jó csúszós lett, mérgesen indultam Kid felé. Nevetve hátrált a bejárati ajtó előtti lépcsőhöz én meg mosolyogva löktem rajta egy nagyot. Kid meglepődött arcán nagyot nevettem, nyögve landolt a hatalmas hóban.

-          Gyere enni hó fiú! Kiáltottam immár bentről. Jen leültette a fiúkat a helyükre. Justint és engem ültettek az asztalfőre. A gyomrom bukfencet vetett amint tekintetünk találkozott. Justin szeme parázslott a vágytól. Folyamatosan magamon éreztem tekintetét. Miután mindenki jól lakott neki kezdtünk a pakolásnak. A fiúk mosogattak, vagyis inkább elárasztották a konyhát, míg mi behordtuk nekik a koszos tányérokat.

-          Siessetek, mert az életben nem bontjuk ki az ajándékokat! Sürgettem őket. Ezután tényleg rákapcsoltak és végre nem egymást fröcskölték és habozták össze. Leültettem mindenkit a kanapéra illetve a fotelekbe.

-          Én kezdek. Személyes ajándékokat készítettem, remélem, megőrzitek őket. Őszinte véleményt várok! – Tartottam egy kis szünetet. – Jen.. Te vagy a legeslegjobb barátnőm kis korom óta. El sem tudom képzelni mit, kezdenék nélküled. Köszönöm, hogy vagy nekem. Boldog Karácsonyt! Dave- néztem az említettre- Neked is nagyon sokat köszönhetek. Ott voltál velem minden szarban. Köszönöm. Nyújtottam át a becsomagolt tárgyat Jennek. Megvártam, míg kibontja. Hitetlenül rám nézett majd vissza a képre. Dave-t és őt ábrázolta. Egy fénykép alapján festettem meg. A legszebb emlékük. A tengerparton készült még a nyáron, amikor kettesben elmentek nyaralni. A homokban ülnek és nézik a naplementét.

-          Istenem Z! Ez gyönyörű! Köszönöm ugrott a nyakamba.

-          Őstehetség vagy! Tuti bejutsz az egyetemre! Ölelt meg Dave is.

-          Kid, Jen. Rólatok készült vagy ezer kép. Alig tudtam kiválasztani a megfelelő képet. De azt hiszem sikerült. A legőrültebb, de mégis a legjobb barátaim vagytok! Boldog karácsonyt. Kid úgy vetette magát az ajándékra, mint éhes oroszlán az antilopra. Miután kihámozta a csomagolásból felnevetett.

-          Tényleg ez a legjobb! Nevetett Lindsay is. Lindsay haja két copfba van fogva, amit feltupíroztam, és elég őrült fejet vág hozzá. Kid haja minden felé meredezik, és befeszíti, az izmait van. – Ez tükröz minket. Puszilt meg Linds.

-          Justin. – A legnehezebb rész az este folyamán. A rádió átváltott a következő számra. Taylor Swift- Enchanted. A szemeim könnybe lábadtak. – Boldog Karácsonyt! Ennyit tudtam kinyögni. Remegő kezekkel nyújtottam át az ajándékot. Idegesen ültem le Lindsay mellé a kanapéra. Az ujjaimat, tördeltem, míg a reakcióját vártam.

-          Kicsim.. – kezdte Justin. Nem talált szavakat. Nem nagy ajándék. Ő is egy képet kapott. A legelső ott alvása után készült a kép. Én az ő pólójában pózolok nevetve, míg ő hátulról átölel. – Köszönöm. Egy könnycsepp gördült végig arcán.

-          Meddig tartott ezeket megfesteni? Kérdezte Jen, terelve ezzel a témát.

-          Huuuh… 3 hétig asszem. Minden éjjel festettem. Nem volt egyszerű, de látom megérte.

-          Nah, most én jövök. Pattant fel Jen. – Dave már megkapta a magáét. – Kacsintott szerelmére. – Linds Kid, őrültek vagytok ez tény, ezért élvezzétek ezt! Davvel közös ajándékunk! Egy kis borítékot nyújtott át nekik.

-          Úristen ez egy koncert jegy? Tapogatta a borítékon keresztül Linds kidugott nyelvvel, mint aki nagyban koncentrál. – Ezt nem hiszem el! Kid! Avicii koncertjegyek! Ujjongott Linds. – Justin, Zoe. Tudjátok, hogy mennyire szeretlek titeket. És jót akarok nektek. Boldog Karácsonyt! Óvatosan kihámoztam a csomagolásból az ajándékot. Egy fényképalbum volt azt. One&Only felirattal. Justin mellém ült, és együtt lapoztuk fel. Gyerekkori képek rólam és Jusról, csupa olyan kép, amin együtt vagyunk. Egészen kis korunktól mostanáig. Az utolsó kép alatt ez állt:

Remélem nem ez lesz az utolsó közös képetek! ;)

-          Köszönjük! Sírva fakadtam, úgy ahogy Justin is. Éreztük, amit a másik érez. Az elkeseredettséget, a kínt, a magányt, az elfojtott szerelmet. Justin félve húzott magához. Hozzábújtam és magamhoz szorítottam. Mintha félnék, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. Féltem is nagyon.

-          Kid és én jövünk! Pattant fel Linds. – Jen és Dave. Elég nyugisak vagytok, olyanok vagytok mint egy házaspár akik legalább 30 éve együtt vannak. De azért szeretünk titeket! Boldog Karit! Nyújtott nekik át Linds egy hatalmas dobozt. Jen félve bontotta ki. Több kis ajándékból állt, volt benne könyv (Jen már év eleje óta rágta a fülünket ezért a könyvért,) Dave-nek a kedvenc foci csapata meze, és egyéb pikáns dolgok, amiket nem mutattak meg nekünk.

-          Miután kipironkodtátok magatokat, igazán rövidre fogom, hogy mielőbb kipróbálhassátok az ajándékotokat! Kacsintott Linds. – Juju, Zozebo (Justin adta nekem a Zozebo becenevet, én meg Justinnak a Jujut ) Boldog Karácsonyt! Nekem béküljetek ki mert már nem bírom ezt. Ezúttal Justin bontotta ki az ajándékot. Értetlenül nézett hol Kidre hol Linds-re. Belenéztem a dobozba. Először egy epres síkosítón akadt meg a szemem, majd egy igen lenge babydollon. Kaptunk mécseseket, és „néhány” képet, amin a csipet csapat rajta van.

-          Tehát… Mivel tényleg olyanok vagytok, mint az öreg házaspárok ezért elmentek nyaralni. 6 nap Jamaicán. Na király vagyok mi? Hozzatok majd valami szuvenírt. Szilveszter után 2 nappal indultok, még ki tudjátok magatokat pihenni. Boldog Karácsonyt! Mivel látom, hogy Jennek és Dave-nek mehetnékje van, Kid, Linds. Boldog Karácsonyt! 1 hetes nyári fesztivál jegy. Tudom mennyire el voltatok keseredve mikor az utolsó két jegyet is megvették. Hát az én voltam! Boldog Karácsonyt! És.. Zoe. Boldog Karácsonyt! Egy kis csomagot nyújtott át nekem. – És ha már itt tartunk. Nemsokára megjelenik a könyvem. Tessék! Osztotta szét a kéziratokat Justin. Kinyitottam, és az első oldalon ez állt.

Zoe-nak, a világ leggyönyörűbb nőjének, a szerelmemnek. Szeretlek, mindennél jobban. Kellesz, akarlak. Kérlek légy enyém újra.

U.I.: Lapozz az utolsó oldalra! ;)

De előtte elolvastam a címet.  Eternal Love- Örök szerelem. Az utolsó oldalra lapoztam. Az első dolog, amit megpillantottam egy gyűrű volt. Egy gyönyörű gyűrű.

Azt akarom, hogy mindenki tudja az enyém vagy. Igent mondasz?

Ránéztem Justinra aki majdnem elájult annyira izgult.

-          Justin.. én.. – kerestem a szavakat. Justin még jobban elfehéredett és majdnem sírva fakadt. –Igen! Ugrottam fel. – Igen!

-          Komolyan?! Zoe! Szeretlek! Magához húzott, megpörgetett, majd megcsókolt. Óvatosan kivette a gyűrűt, majd letérdelt elém. – Zoe Elizabeth Forest. Leszel a feleségem?

-          Igen! Felhúzta ujjamra a gyűrűt majd megcsókolt. – Hiányoztál! Suttogtam.

-          Te is. Ne haragudj rám. Annyira hülye voltam. El sem hiszem, hogy megcsaltalak!

-          Ssss! Ne is beszéljünk erről. Szeretlek. És nem számít semmisem. Nem haragszom. Szeretlek, szeretlek!

-          Szeretlek!

-          Komolyan megkérted a kezét? ÚÚÚÚRIIIISTEEN! Jen és Lindsay sírva borúltak a nyakamba. – Végre. Szipogta Jen. Mindenki elvonult, Justinnal pedig bementünk a közös vendégszobánkba. Nem bírtam várni elkezdtem olvasni a könyvet. – Neee… Te leírtad, hogy találkoztunk?!

-          Igen. Én 6 voltam, te 5. Megfeleztem veled a csokimat.

-          Miután beleharaptál és beleejtetted a homokba.

-          De megfeleztem veled, és a papírja még mindig megvan.

-          Komolyan? Nekem minden együtt töltött napunkról van valami. Van egy Juju dobozom. Mellém feküdt és megcsókolt

-          Szeretlek Zozebo. Nagyon.

-          Én is Juju. Én is.

Remember When Part II

Sziasztok drágák!

A lelki állapotom mit sem javult...  De itt van az új rész. Tudom kicsit rövidke, de nem sokára újabb rész jön. Kb. fél óra/óra :)) 

Addig is jó olvasást <3

zenék amiket ajánlatos hallgatni hozzá:

http://www.youtube.com/watch?v=lJpKQkzrJTo

http://www.youtube.com/watch?v=2wc20mXtyRY 

http://www.youtube.com/watch?v=79f4mzSFvF0

http://www.youtube.com/watch?v=US46cHVj0-M

http://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE

Lindsay:

Az elmúlt hetek borzalmasak voltak… Úgy érzem, a kis csapatunk kezd szét széledni. Vagyis Jen és Dave velünk van de Z és Jus… Borzalmas nézni őket. Folyamatosan a másikat figyelik, és Justin halálosan féltékeny Chad-re. Chad Zo-val jár festészet órára. Művészlélek és a fél suli döglik utána. Tényleg jól néz ki, de tudom, hogy Z-nek csupán egy valaki kell. Justin… Nem értem miért tette ezt, mind Zo-val mind magával. Nem lett volna jobb leülni és megbeszélni? Akkora sebet ejtett ezzel Zoe-n, hogy sosem fog igazán meggyógyulni. Mindig marad egy heg, egy emlék, egy hely a szíve mélyén, ami csakis Justiné. Bármi történjék, bárkivel hozza őket össze a sors, folyton a másikra fognak gondolni. Hisz az ő szerelmük örök, töretlen és szenvedélyes.

Dave:

Mit ne mondjak.. Justin olyan szarul fest… Semmit sem tehetek érte, ha Ő nem akarja. Begubózott, az Ő saját kis világában elvan. Folyamatosan egy nevet ír a füzetbe. Próbál jó jegyeket szerezni az egyetem miatt és csomót tanulunk vele, hogy legyen motivációja és ne legyen annyit egyedül. Sajnálom, hogy szétmentek, ők amolyan álompárnak számítottak. De valamilyen szinten pozitívan hatott ez Justinra. Újonnan ír. Verseket, novellákat, még egy könyvet is elkezdett. Igaz senki sem tudja, miről szól. Azt mondja, Karácsonykor megkapjuk a kéziratokat. Kíváncsi vagyok rá. Zo ezerrel fest, egy csomó felkérést kapott. Portrékat rajzol/fest, tájképek. Jól jön neki egy kis plusz pénz. Jön az osztály karácsony is, a karácsony is. A karácsonyt együtt akarjuk tölteni Lindsay-éknél. Remélem, mindenki eljön. Egyetlen egy ajándékot fog kapni mindenki. Egy filmet csinálok nekik. Csörgött a telefonom.

-          Igen, mondjad tesó! Szóltam bele mosolyogva.

-          Dave.. – csuklott el Justin hangja. – Chaddel randizik.

Jen:

Justin totál kiborult miután meghallotta, hogy Chad és Zoe randizni mennek. Igazából nem az, mert én és Dave is megyünk, de neki az. Zo-nak semmi kedve nincs menni, de muszáj. Nem mondhat nemet Chadnek, mikor szívességet kért tőle. És Chadnek kellett egy alibi. Elmegyünk moziba, a szülei megnyugodnak. Inkább mi visszük el Z-t moziba, Chad addig Kevinnel hancúrozik (igen Chad meleg) aztán Chad szülei fölveszik drága kisfiúkat és vége. Justinnal kéne megértetni ezt az egészet, de megígértük Chadnek, hogy senkinek nem mondjuk el. Bár egyszerűbb lenne megmondani az igazságot mindenkinek. Nekik is könnyebb lenne. Épp Z-hez tartottam mikor megláttam Justint a házuk előtti lépcsőn ülni.

-          Hey, Jus mi a baj? Ültem le mellé.

-          Z túllépett rajtam. Mondta rekedt hangon. Rám emelte tekintetét. Szemei vörösek voltak a sok sírástól, de szívott is. Újra eleredtek könnyei, vállait néma zokogás rázta. – Annyira szeretem őt. De amikor beszélni akartam vele, azt képtelen erre.

-          Shhh! Minden rendben lesz. Öleltem magamhoz. Megvártam míg Dave ideér és átveszi Just. Remélem nem fog semmi hülyeséget csinálni.

Zoe:

Mintha fogorvoshoz mennék. Annyi kedvem van ehhez az egészhez. Nem akarok moziba menni, nem akarok emberek közé menni. Itthon akarok maradni, meginni pár pohár bort, zenét hallgatni, festeni. Remélem, elkészülök az ajándékaimmal karácsonyig. Hamarabb kellett volna el kezdenem. Sírva öltöztem fel. Gusztustalanul festek. Annyira sovány vagyok, hogy szinte minden csontom kilátszik, de nem olyan durván, mint a legtöbb anorexiás. Nekem még 1 hónap kéne ahhoz. Próbálok többet enni, de nem megy. Imádok szoknyát hordani, de azt se merek fölvenni. Egy fekete bőrhatású cicanacit vettem fel egy fekete pulcsival, amit ráhúztam a kézfejemre, hogy nem lássa senki az újabb vágásokat. Megígértem nekik, hogy nem teszem meg újra, de a fizikai fájdalom enyhíti a lelki fájdalmakat. Elvonja egy kis időre a figyelmemet Justinról. Igaz nem bírom valami jól a vért, de ez most megéri. Nem akarok meghalni, mielőtt bárki félre ért. Csak.. jól esik másmilyen fájdalmat is érezni. Semmi sminket nem tettem fel, a hajamat megfésültem, majd belebújtam a fekete bokacsizmámba. Elég gyászos öltözet, ezért egy pink nyaklánccal és fülbevalóval próbáltam feldobni az egészet. Lementem felvettem a kabátomat és a sapkámat, majd kinyitottam az ajtót. Most először, hónapok óta megint nevettem. Jen pont ebben a pillanatban akarta kinyitni az ajtót.

-          Gyere kicsim, megnézzük a filmet és vége. Jöhetsz haza. Többet nem kell ezt csinálnod. Jen belém karolt és elindultunk. Megálltunk Justinék háza előtt. Dave épp akkor lépett ki a kapunk mikor mi odaértünk. Justin a lépcsőn ült egy szürke melegítőben és egy fehér pólóban.. Nem úgy nézett ki mint aki beakar menni.

-          Menj be, meg fogsz fázni! Mondtam könnyes szemekkel. Felkapta a fejét, és újra elvesztem azokban a csokoládé szemekben. Könnyekkel volt tele, s egy útnak is indult. Legszívesebben hozzábújtam volna és elmondtam volna neki, hogy semmi baj, minden rendben lesz, szeretlek, ne aggódj! De a lábaim Jen unszolására megindultak, tekintetemet mégsem tudtam elszakítani a meleg barna szemektől. Mikor képes voltam elfordítani a fejemet, halkan szipogni kezdtem. Jen átkarolta a vállamat és magához húzott.

Mire odaértünk a mozihoz elfagyott mindenem. Akármennyire meleg a kabát, a sapka és a cipő. Rég volt ilyen hideg télen. A hóesést várom nagyon. Imádom. Annyira szép olyankor a természet. Nem is figyeltem mire ülünk be, Jen vett nekem nachost sajtszósszal és egy kis spritot. A szokásost. Beültünk a fűtött terembe, de még mindig úgy viselkedtem, mint egy élő halott. Az agyam teljesen máshol volt. Aztán elkezdődött a film. The Vow- Fogadom. Annyira vártam ezt a filmet. Justinnal akartam megnézni. Rögtön könnyek gyűltek a szemembe. Taylor Swift dala kiváló választás volt. Végig sírtam az egész filmet. A mozi előtt már ott várt Chad. Jennék beszélgetésbe elegyedtek vele, de én inkább csöndben néztem a csillagos eget. Miután Chad szüleivel lezavartuk a szokásos köröket, beültünk egy kávézóba. Én forró csokit kértem és egy csokis muffint.

-          Z… Annyira rossz látni, hogy így szenvedsz. Hagy segítsünk! Tette kezét kezemre Dave.

-          Nem tudtuk. Szeretem őt. Mindig is szeretni fogom. Ezen semmi és senki nem fog változtatni. Már nem tudok várni 2 hetet. Oda akarom adni neki az ajándékom és lezárni ezt az egészet.

Igen olyan szerencsés vagyok, hogy Justint húztam az osztálykarácsonyra. Jaj. Félek, hogy engem kihúzott. Elég kínos lenne, ha ő engem húzott volna. Jen és Dave sejtelmesen egymásra néztek.

-          Tudtok valamit, amit én nem…?

Remember When Part I

Sziasztok!

Tudom, hogy régen jelentkeztem de vártam a csodára, hogy hátha kapok komit a többi blogomba. De.. kettőhöz semmilyen visszajelzés nem jutott. Nem vagyok jól. Minden összejött megint. De mind1.

Olvassátok, komizzatok kérlek! 

Szép napot.

Puszi Smile <3

U.I.:
ezeket a zenéket hallgattam írás közben. Hallgassátok miközben olvastok ^^

http://www.youtube.com/watch?v=79f4mzSFvF0

http://www.youtube.com/watch?v=US46cHVj0-M

http://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE
http://www.youtube.com/watch?v=2wc20mXtyRY

Justin:

Rosszul gondoltam az egészet. Hogy hihettem azt, hogy ez egy örökké tartó szerelem?! Ez nem az. Csupán egy fejezet az életemben. Egy gyönyörű fejezet, aminek csúnya vége lesz…

Mostanában nagyon keveset vagyunk együtt. Nem keressük úgy egymást, mint régen, vagyis ez inkább rám jellemző. Zo keményen próbálkozik, de nekem nem megy. Nem vágyom már a társaságára. Nem tudom, mihez kezdjek. Szakítsak vele? Próbáljuk megbeszélni ezt az egészet? Akármit csinálok, semmi sem lesz olyan, mint régen. Elszívtam az utolsó cigimet suli előtt, majd bementem. A szekrényemhez caplattam.

-          Szia Justin! Állt meg mellettem Camille. Igazán széplány. Hosszú sötétbarna haj, nagy barna szemek, kreol bőr és bomba alak. Be kéne cserkésznem.

-          Szia Cam! Gyönyörű, vagy mint mindig! Kacsintottam a lányra. – Mit csinálsz ma délután?

-          Hüm… Semmit. Miért? Villantotta meg tökéletes fogsorát.

-          Átjöhetnél! Hajoltam közelebb. Már majdnem megcsókoltam mikor Kid arrébb rántott.

-          Elment az eszed? Mi bajod van mostanában? Alig vagy velünk, pedig megbeszéltük, hogy együtt készülünk az egyetemre. De te… Áh. Kid eléggé el volt keseredve. Nehogy már megint én legyek a szar. Elegem van belőle is. Cam szerencsére igent mondott, miután végig flörtöltem vele a napot, haza indultam. Lövésem sincs Zo merre lehetett egész nap. Nem baj, legalább véghezvihetem a tervemet. Miután haza értem és lezuhanyoztam rendet raktam a szobámba. Tv-t néztem míg Camet vártam. Egy szál boxerben nyitottam ajtót. Becsukta az ajtót és nekem esett. Tépte ajkamat. Tetszett, hogy ennyire vad.

Zoe:

Órák óta próbálom hívni Justint. Nem értem miért nem veszi fel. Elfelejtette a hónapfordulónkat. Már 8 hónapja együtt vagyunk. Ez még oké, de hogy a tanácsadásra sem jön el. Egyetemeket nézünk, amik mindkettőnk igényeit kielégíti még sincs messze. Próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy jó legyen neki. Félek, hogy már nem szeret. Félek, hogy el fog hagyni, hogy másra fog mosolyogni, mást fog „szerelmemnek” szólítani, más fog mellette ébredni. Könnyek gyűltek szemembe, annyira rosszul esett. Miután két órát vártam rá a suliban, és vagy ezerszer felhívtam, haza indultam. Justin háza előtt megtorpantam. Égett a nappaliban a villany, tehát itthon van. Elővettem a kulcsomat, és beléptem a kellemes, melegházba.

-          Justin! Kiáltottam el magam. Mivel választ nem kaptam a szobája felé vettem az irányt. Halkan benyitottam. A szívem abban a pillanatban millió apró darabra tört. Justin egy másik lányt ölelve aludt.

-          Justin! Ordítottam magamból kikelve. Justin ijedten fölült. Farkas szemet néztünk pár percig. – Miért? Csupán egy kérdést tettem fel. Fölült mellette a lány. Camille. – Cam.. Hogy tehetted? Azt hittem barátok vagyunk!

-          Azok vagyunk! Én.. én.. Ne! Zoe várj! Kiáltott utánam, de nem álltam meg. Csattanás, gondolom Justin neki csúszott a falnak mikor kikanyarodott szobájából, majd dübörgés. Épp hogy el tudta kapni csuklómat. Nem fordultam felé, nem akartam őt látni.

-          Eressz el! Kérleltem suttogva.

-          Zo.. Kérlek.. Hallgass meg! Könyörgött Justin.

-          Én hallgassalak meg?! Elfelejtetted, hogy ma vagyunk 8 hónapja együtt. Nem jöttél el a tanácsadásra, 3 órát vártam rád! Mi van veled mostanában? Én mindent megtettem, hogy mellettem maradj, de úgy látom, minden hiába volt. Tudom, hogy nem voltunk együtt annyit, mint nyáron, de mindketten az egyetemre készülünk. Ne mondd, hogy nem fért volna bele a szex! Te sosem akartad mostanában, de már értem miért. Ki tudja hányadik volt Cam. És pont vele.. Kirántotta kezét kezemből és kirohant az ajtón. Úgy, mint az életemből.

-          Justin.. Én.. Megyek! Suttogta Cam reszketve, majd ő is otthagyott. Nekidőltem a falnak, s lassan lecsúsztam. Összekuporodva próbáltam felemészteni, hogy elvesztettem Z-t. A könnyek megállíthatatlanul csorogtak végig arcomon. Megpróbáltam felhívni Kidet, de az övé ki volt kapcsolva, csakúgy, mint Linds-é. Dave és Jen nem vette fel… Fölmentem a szobámba és kiálltam az ablakba. A szomszéd szoba sötétségbe burkolózott. Nem gondoltam, hogy Zo bármikor ártani tudna magának. Szerettem őt nagyon.. még most is szeretem.

Zoe:

Mi a fene van Justinnal? Miért tette ezt velem? Én.. nem voltam neki elég jó. Nem vagyok elég vékony, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég csinos és okos. Teljesen összetörtem. Nem akartam beszélni senkivel, de tudtam, hogy másnap már az egész suli erről fog beszélni. „Szegény Zoe! De tudtuk, hogy ez lesz nem? Justin már csak ilyen.” „ Jaj, látod?! Már másnak csapja a szelet!” „ Hallottad, hogy a tízedikes Cammel csalta meg? És még kitudja kivel..” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe. Csak a szokásos érdeklődés, minden csoda három napig tart. Remélem ez is addig fog tartani. Miután kellően átfagytam a csípős októberi időben hazamentem. Nem kapcsoltam villanyt, nem akartam, hogy Justin tudja, itthon vagyok. Egyedül akartam lenni. Bebújtam az ágyba, és megpróbáltam álomba sírni magam.

xxx

Már 2 hete nem hallottam Justin felől. Hivatalosan is szakítottunk, ezt már tudtomra adta. Egy másik lánnyal andalog kézen fogva. A suliban próbálom elkerülni őt. Semmi kedvem jó pofizni vele..

Épp festészet órára siettem mikor megláttam őt a folyosón. Vissza akartam fordulni, de nem tudtam, ugyanis egy ember tömeg sietett felém. Hátha nem vesz észre. De tévedtem. Akármennyire elakartam tűnni, nem sikerült.

-          Z! Kinyújtotta felém a kezét. Rá néztem, tekintetünk összefonódott. – Beszélhetnénk? Kérdezte rekedt hangon.

-          Justin.. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. A francba! Persze, hogy nem bírom ki sírás nélkül. – Nekem.. én.. mennem kell! Hátráltam, majd futni kezdtem. A teremben leültem, de egyszer csak kitört belőlem a zokogás.

Justin:

Nem tud velem beszélni. Mennyire basztam el? Nagyon. A saját életemet tönkre tettem ezzel. Soha nem lesz még egy ilyen lány. Soha senki nem fog úgy szeretni, mint Ő szeretett engem. És.. azt hiszem, én sem fogok soha egy lányt sem úgy szeretni, mint Zoe-t. A szívem szakadt meg, mikor sírva elrohant. Mekkora egy görény vagyok?! Elkeseredettségemben a falba vertem az öklöm. Mérges voltam magamra. Borzasztóan. Csak akkor hagytam abba a fal verését, mikor lépteket hallottam. Kezeimről csöpögött a vér. Nem törődve a bámészkodókkal, és a vérfoltokkal elindultam haza. Szarom le a sulit. Nem érdekel. Majd bepótolom a dogát. Otthon tombolni kezdtem. Felborítottam a szekrényemet, ami ráborult az íróasztalomra, így a szekrény ajtaja félig kitárult és kizuhant belőle az összes ruha. Z ruhái. Sírva ültem le a káosz közepén és kezembe vettem a pólóját. Emlékszem ez volt a kedvence. Egy virágmintás rövid ujjú. Magamhoz öleltem és beszívtam édes illatát. Eszembe jutott minden emlék. Minden egyes perc, amit vele töltöttem. Kidék szóba se állnak velem. Erre felment bennem a pumpa, hogy talán Z beszélte tele a fejüket, de aztán rájöttem, hogy én vagyok a hibás. Senki más. Csakis én.

xxx

Z az elmúlt időszakban nagyon elhagyta magát. Nem tudom mit csinált, de a keze be van kötve, sápadt, és borzasztóan le van fogyva. Nem mintha én jobban festenék. Cam óta senkit nem vittem fel. Sőt, csak akkor szólok valakihez, ha nagyon kell. Közeleg a karácsony. A sulit feldíszítették, és közeleg az osztály karácsony is. Mindenkinek húznia kellett. Természetesen Z-t húztam. Már rég óta tudom, mit veszek neki. Egy új ecset készletet. Emlékszem milyen áhítattal nézte őket a neten. Egy nagyon tetszett neki és már meg is rendeltem. A karácsonyt egyedül töltöm. Mint minden évben 10 éves korom óta.

Jen:

Nem akartam elhinni, hogy Justin tényleg megcsalta Z-t. Akkora egy balfasz, jobb szót nem is tudok rá. Ugyanakkor mindketten totál összetörtek. Z jó, ha háromnaponta eszik valamit, agyonhajszolja magát, és még vagdossa is magát. Nem hagyhatom őt el. Vissza kell hoznom a régi Zoe-t. Ezért eldöntöttem, hogy átmegyek hozzá. Elővettem a pótkulcsot a virágtartóból majd beléptem. A házban üvöltött a zene. (http://www.youtube.com/watch?v=US46cHVj0-M) Majd megszakadt a szívem. Tudom mit jelent Justin Zo-nak. Felszaladtam a szobájába. Zo a sarokban kuporgott Justin pulcsijába temetve arcát, hangosan zokogva. Megijedtem nagyon. Soha nem láttam még ennyire kiborulva. Leültem mellé és ölembe vontam. Próbáltam megnyugtatni őt. Kíváncsi voltam a fiúk sikerrel járnak-e.

Dave:

Miután félre tettem sértődöttségemet, Jen unszolására átmentem Justinhoz. Az ajtó nyitva volt, amitől az ütő megállt bennem. Felmentem a szobájába. Justin a földön feküdt és üvöltött a zene.

-          Justin. Ültem le mellé. Felkapta fejét és belém csimpaszkodott. Testét rázta a visszafojtott sírás.

-          Dave.. sajnálom.

-          Ne tőlem kérj bocsánatot. Én csak jót akarok nektek. De ez nem mehet tovább. Vagy tovább léptek vagy megbeszélitek, de nem készíthetitek ki magatokat. Kitört belőle a zokogás. Remélem minden rendben lesz…

-           

Neeeeewie neeew

Aloha :)

szoval új taggal bővült a blog családom :))

http://anotherpointlessblog44.blogspot.hu/

mindenféléről fogok írni, remélhetőleg napi rendszereséggel, ez amolyan daily blog lesz :D

a többi blogra feltehetőleg estefelé kerülnek új részek :D

addig is pusziii és tartsatok ki ebben a melegben! :))

Summer's end

Sziasztok :D
itt az új rész. Este lehet hozok még eggyet. A többi bloghoz csak este várjatok részt mert kreszre kell mennem. Tehát jó olvasást. Szeretlek titeket :)) és kérek komikat :D
Puszii Smile :)

Dave:

-          Háát.. Az van, hogy… Ezek csak mű bogarak! Lengetett meg előttem egy nagy, műanyag csotányt.

-          Ez nem volt szép. Tudod mennyire fél tőlük. Dorgáltam meg a két hülye gyereket.

-          Jolvanna… Csak hülyéskedtünk, amúgy is túrázni akarunk menni.

-          Ilyen melegben? Kérdeztem.

-          Igen. A csajok maradnak. Nem akarnak jönni. Mondta Kid.

-          Hát jó. Akkor pakoljunk össze és menjünk.

Miután sikeresen összepakoltunk és úgy gondoltuk nem hagyunk itt semmit, elindultunk.

-          Ne maradjatok sokat a napon, kullancsriasztó van nálatok, kaja víz van. Nekem el ne tévedjetek, mert akkor hívni kell az erdészeket.

-          Mint múlt évben. Röhögött Jen. Értetlenül néztem rájuk.

-          Z-vel elindultunk az erdőben, mint a nagy túrázók. Aha, úgy eltévedtünk, hogy két napig kerestek minket.

-          Szóval vigyázzatok magatokra! Csókolta meg Zoe Justint s tényleg elindultunk. A rekkenő hőségben bandukolni két idiótával… Jó szeretem őket, de akkor is. Ha eltévedünk, kiherélem őket.

Zoe:

-          Remélem nem fognak eltévedni!

-          Hát az elég gáz lenne. Nem tudok térképet olvasni..

-          Mert mi tudunk?! Nevettünk fel.

A nappaliban ültünk és eldöntöttünk, hogy csajos napot tartunk. Tehát filmeket nézünk, nassolunk, aztán délután szépség szalont nyitunk. Arcpakolás, köröm festés csupa lányos dolog. Jó érzés itt lenni. Szeretem ezt a házat, főleg azért mert az erdőben vagyunk. Friss a levegő, szép az idő. Mi kell még? Miután megnéztünk vagy hat nyálas filmet, és elpusztítottunk vagy egy tonnányi chipset fölmentünk a fürdőbe. Fehérneműben álltunk az egész alakos tükör előtt a szobámban.

-          Nem túl nagy a vádlim? Nézegette a tükörben lábait Linds.

-          Ne hülyéskedj már! Szép vékony lábaid vannak.

-          Neem, felszedtem 6 kilót amióta Kiddel vagyok.

-          Majd ledolgozzátok. Kacsintott Jen. Kuncognom kellett eme kijelentésen.

-          Hmm.. Nem elég lapos a hasam. Szontyolodtam el. Annyit dolgoztam, hogy szép hasam legyen.

-          Nekem sem.

-          Ééés nekem sem. Na akkor holnaptól elkezdünk edzeni. Mondta Lindsay parancsolóan. Tudja, hogy milyen lusta bagázs vagyunk Jennel. Miután feltettük az arcpakolást lementünk a konyhába koktélt csinálni. A mojito a kedvencünk és minden volt hozzá, hála Kidnek aki felvásárolta az éjjel nappali bolt alkohol készletét. Kiültünk a verandára a hinta ágyba és néztük, ahogyan a víz felszínén csillog a napfény. Annyira szép volt. Nyugalom és csend. Mindenki a gondolatai merülve szürcsölgette a hűsítő italt.

-          Szerintetek merre járnak? Kérdezte Linds.

-          Fogalmam sincs. Remélem a szurdokig nem mentek el.

-          Miért?

-          Mert ott vannak az idióta faszfej Dickensék. Nem szeretném, ha összeverekednének. Tudjátok mennyire forrófejűek.

-          Ja.. Hát az tényleg nem lenne jó. Nem akarok Dickensék szüleivel egyezkedni, meg kórházba sem akarok járni jó pofizni azokhoz a pöcsökhöz.

-          Szerintem most már lemoshatjuk, nem? Félórája fent van a maszk. Fürdés után a szobámban. Adtam ki a parancsot. Vagy fél órán keresztül folyattam magamra a vizet. Annyira jól esett. Gyorsan hajat mostam majd egy szál türcsiben kimentem a szobába. Jen feküdt az ágyon pizsiben és a körömlakkok közül válogatott. Én is felkaptam a pizsimet és leültem mellé. Miután sikeresen kiválasztottuk a körömlakkokat, elkezdtük kifesteni. Lindsay berobbant a szobába.

-          Valakik vannak kint. És nem Justinék…

Justin:

Már kezdett besötétedni ezért visszafordultunk. Kezdtem parázni, hogy a sötétben nem találunk vissza, vagy esetleg baja esik a lányoknak. Rossz előérzetem van, ezért sietősebbre vettem a tempót, de ezzel csak azt értem el, hogy bukdácsoltam a gyökerekben.

-          Justin lassíts már! El fogod törni valamidet! Ragadta meg a vállam Kid.

-          Rossz előérzetem van. Szerintem bajban vannak.

-          Először is nyugodj meg. Másodszor vedd elő a zseblámpát. Egyszerűen és gyorsan visszatalálunk. Megjegyeztem merről jöttünk. Mondta Dave. Ő ment elől a zseblámpával. Tényleg tudta merről jöttünk, de így is másfél órába telt mire visszaértünk. Full sötét volt a házban. Tuti nem alszanak, de akkor… Aztán meghallottam. Részeg emberek fürödtek a tóban. Közelebb mentünk, és megálltunk a stégen.

-          Ez magán bírtok. Mondtam cseppet sem kedvesen.

-          És ki a faszt érdekel? Kérdezte egy nagydarab pasi. Mögötte a lányok kuncogtak.

-          Na most húzz el innen mielőtt hívom a zsarukat. És hidd, el te fogsz rosszabbul járni. Ittas vezetés és birtokháborítás. Megfagyott ereimben a vér mikor meghallottam Z sikítását. Csapot, papot ott hagyva rohantam a ház felé. Felcaplattam az emeletre. Z szobájának ajtaját berúgta egy punk gyerek. Magam felé fordítottam és behúztam neki egyet. Nem álltam, meg míg földre nem került. Visszamentem a tóban fürdőző emberekhez.

-          A punk barátotoknak segítségre van szüksége. Menjetek el innen.

-          Menj a pokolba! Lökött rajtam egyet a köpcös. Kisebb tömegverekedés alakult ki a két banda között. A zsaruk vetettek véget ennek.

-          Ön védelem volt. Birtokháborítást követtek el és belénk kötöttek.

-          Nem ez az első panasz erre a bandára. Javaslom, hogy rakjatok lakatot a kapura. Meg egy táblát is kitehetnétek, hogy kutyával őrzött terület.

-          Köszönjük! Búcsúztam el a rendőröktől, akik kipenderítették ezeket a bunkókat.

-          Annyira megijedtünk! Ugrott a nyakamba Zoe.

-          Semmi baj. Most már itt vagyunk. Ezek csak hülye bunkók voltak. Nem bánthattak volna.

-          Szeretlek! Suttogta a pólómba.

-          Én is nagyon. Z. Én is.

A nyár rendkívül gyorsan elrepült. Ez volt életem legszebb nyara. A suli kőkeményen beindult. Zo rengeteget tanul az egyetem miatt, és én is elkezdtem tanulni. Egyetemre akarok menni. Zo-val minden nap együtt tanulunk, de nem egyszerű. Nehéz, nagyon. A szakkörök miatt mindig később érünk haza és csak tanulni van időnk. Remélem, a kapcsolatunk kibírja ezt és nem lesz semmi baj.. 

Good mornin' :)

Aloha!
Szóval nemrég keltem. :) megyek reggelizni aztán neki állok az írásnak :D szóval figyeljétek majd a blogokat :)
Jaah és tegnap vagyis ma éjjel érkezett új rész a we are broken c. Blogomra. Végre elég ihletet kaptam :P
http://justanothermadworld.blogspot.hu/2013/08/1-uj-suli-uj-baratok.html?m=1
Nah puszii addig is :)
Smile <3