'Still Love you...

Sziasztok!
Hatalmas késéssel ugyan, de meghoztam az új részt. Mostanában azt se tudom hol áll a fejem, de tényleg.. Túl vállaltam magam asszem...
Remélem tetszeni fog, tudom nem lett valami hosszú, de jövőhéten jelentkezem új résszel mert letudtam minden nagyobb dogát.
Jó olvasást! Komizzatok :)
Puszi Smile.
U.I.: Ne haragudjatok rám!

Mira és Rusty egy hangulatos kis lakásban lakott. Amint beléptünk a kis előszobába megcsapott a kellemes illat. Ijedten néztem Mirára.

-          Megzavartam valamit? – Kérdeztem.

-          Neeem. Mindig szoktam vacsit főzni. Vagyis az esetek többségében. Éhes vagy? – Kérdezte.

-          Nem. Eleget ettem már! –

-          Tudod Rusty sosem bír eleget enni. Képes lenne egész álló nap enni. – Mosolyodott el. Csörögni kezdett a telefonom. 2 szempár rám szegeződött s éreztem, hogy várnak. Azt várják, hogy vegyem elő a telefont és nézzem, meg ki keres.

-          Figyelj, nem akarok beleszólni, - kezdett bele Rusty. –De szerintem beszélned kéne vele. Tudom milyen volt, és neked van igaza. De tudnia kell, te mit gondolsz és érzel! Az erkély arra van. Nem tudom, hogy cigizel-e de mi néha szoktunk így van egy doboz cigi az asztalon, ha gondolod! – Mosolygott rám.

-          Köszönöm!- Érzékenyültem el. Mire kiértem az erkélyre újra elkezdett zenélni a telefonom. Remegő kezekkel vettem ki zsebemből és a kijelzőre meredtem. Justin. Nagyon nem akartam felvenni, de muszáj volt. Magam miatt.

-          Justin. Hallgass meg. Most én beszélek. Nagyon szeretlek és ezt te is tudod. Segítettem neked mindenben. Minden egyes apró szarságnál melletted voltam, és még ha nem is neked volt igazad mindig megvédtelek. Segítettem abban, hogy kiadják a könyvedet miután nem akartad kiadni azt a könyvet, ami rólunk szól. És most nézd meg. Újra inni és drogozni kezdtél. Azon csodálkozom, hogy még nem csaltál meg. És ezen most nem kell megsértődni. Mert igazam van. Nem törődtél velem mostanában. A siker a fejedbe szállt és gonosz módon viselkedsz velem. Nem ezt érdemlem meg. – Elcsuklott hangom, s eleredtek könnyeim, de folytattam. –Nem fogok hazamenni. Nem megyek vissza, míg nem teszel értem. Harcolnod kell értem. Nem érem be egy bocsánatkéréssel most. Annyi mindent tettem érted és csak egy pici viszonzást vártam volna tőled. De erre… és tudod.. szíven ütött, az hogy nem bízol bennem. Mikor vesztettem el? Mit tettem, amivel elvesztettem? – Kérdeztem végül, s egy darabig csöndet hallottam a vonal végén. Kihasználva ezt a kis időt rágyújtottam, s letüdőztem a mérgező füstöt.

-          Zoe, tudom, hogy elbasztam. És teljes mértékben igazad van. Nem voltam jó hozzád. Mindig késtem, és egy kurva dedikálást vagy bulit nem voltam képes lemondani érted. Pedig meg kellett volna tennem, mert te vagy az életem, a másik felem. És tudom, hogy most ezt nem akarod elhinni, és fordított esetben én sem tenném. Annyi esélyt kaptam már tőled, ez lesz az utolsó ígérem, csak bocsáss meg nekem kérlek! – Szipogást hallottam a vonal másik végéről. – Nem vesztetted el a bizalmamat. Csak… bántani akartalak, mert jól érezted magad nélkülem is. Tudom, hogy ez nagyon bunkón hangzik és az is, de… Nekem nem volt olyan jó napom. És nem is tudom mikor mondtam igent a füves cigire. Mire feleszméltem már elszálltam. És nem tudtam mit csináljak ezért hazamentem. Vártalak téged, és meg akartam veled beszélni mindent. Erre meg eldurrant az agyam a semmiért és megint majdnem elvesztettelek…

-          Justin… Nem tudok már mit mondani. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem, de nekem kell egy kis idő. Holnap hazamegyek. De, kizárólag azért mert Jenék jönnek. Jó éjt Justin.

-          Jóéjt Zoe… Sz.. – Kinyomtam a telefont, s láttam magam előtt Justin elkeseredett arcát. Nem lehet bűntudatom! Nem nekem kell rosszul éreznem magam. Rápillantottam telefonom kijelzőjére. Fél kettő. Elnyomtam a cigit, s bementem.

-          Na mi történt? Minden rendben? – Kérdezte Mira.

-          Nem tudom… Időt kértem, de holnap hazamegyek, mert jönnek a legjobb barátaim. – Bevillant egy ötlet. – Nincs kedvetek velem jönni? És megismerkedhetnétek velük. Meg talán Justinnal is, ha normális lesz. – Motyogtam végét.

-          Komolyan mehetünk? De jó! Persze, hogy van kedvünk! Ugye Rusty? – Nézett barátjára a lány.

-          Persze, hogy van! De most már menjünk aludni. Aludhatsz Mirával a hálóban. – Ajánlotta fel Rusty.

-          Dehogyis! Épp elég volt az, hogy az éjszaka közepén értem kellett jönnötök. Elalszom a kanapén!

-          De ez természetes! Barátok vagyunk. És a barátok segítenek egymásnak! – Ölelt meg Mira.

-          Köszönöm! Tényleg.

-          Ugyan már. Te is megtetted volna értünk. Tudom! – Kacsintott Rusty. Kaptam egy párnát és egy takarót majd mindenki elvonult aludni. Meglepő módón rögtön elaludtam amint fejem a párnához ért. Álmomban otthon voltam Justinnal és boldogok voltunk. Remélem így lesz és nem fogunk szakítani. Ha szakítanánk… Soha többé nem lenne senkivel olyan kapcsolatom, mint Justinnal. Nekem Ő az IGAZI. Nem érezném magam teljesnek, mint ahogy most sem. Csak a fél szívem van nálam, és az életben maradáshoz szükségem van a másik felemre is. Felültem a kanapén és elvettem a telefonomat a kávé asztalról. Még csak fél 8 volt. Halkan felkeltem összehajtogattam a takarót, majd neki álltam reggelit csinálni. Hamar feltaláltam magam a tágas kis konyhában. Halkan bekapcsoltam a rádiót és dúdolni kezdtem a dalt. Csináltam egy kis rántottát, pirítottam még egy kis szalonnát. Majd neki kezdtem narancsot facsarni. Megterítettem, s hallgatóztam kicsit. Semmi mocorgás semmi. Így csináltam még pirítós kenyeret is. Mire ezzel végeztem egy kócos Rusty mászott elő a szobából.

-          Ezekre az Isteni illatokra ébredtem fel. El tudnám viselni minden reggel. – Nyomott puszit arcomra. Aranyos volt az álmoskás kis arca. Mira jelent meg mögötte, szemét dörgölve.

-          Ezt mind te csináltad?! Igazán nem kellett volna. – Tőle is kaptam egy puszit, majd leültünk reggelizni.

-          Ez nagyon finom volt! Köszi! – Rusty végzett először, s elment készülődni. Mirával elmosogattunk s közben beszélgettünk még egy kicsit. Miután mindenki végzett a dolgával elindultunk hozzánk. Lenyomtam a kilincset s beléptem a házba. Sehol senki. Bementem a konyhába, s a hűtőn találtam egy cetlit.

Zozebo, elmentem vásárolni. Mindenből kifogytunk. Sajnálom, hogy nem vagyok itt mikor hazaértél. Sajnálok mindent és nagyon szeretlek. Sietek!

XX Justin.

-          Addig körbe vezetlek titeket! – Magamra vállalván az idegenvezető szerepét elindultam a lakásban. A festő szobában leragadtunk s a legújabb műveimet nézegettük. Halk kopogást hallottam, s Justin dugta be a fejét az ajtón. Szarul nézett ki. Halványan elmosolyodott, majd belépett a szobába.

-          Sziasztok, Justin vagyok! – Nyújtotta a kezét Mirának. Miután Rustynak is bemutatkozott leült egy székre. Először csak hallgatta, ahogy mi beszélünk majd ő is hozzászólt néhányszor. Rustyval jól kijöttek, és láttam rajta, hogy jól érzi magát. Reméltem, hogy minden rendben lesz.

-          Mi lenne, ha ti ketten neki kezdenétek a főzésnek, mi meg addig elmegyünk desszertért? – Kérdezte Rusty.

-          Háááát.. Jó. De siessetek! – Mondtam, s lementünk a konyhába. Kipakoltam mindent a szatyrokból, s gondolkodni kezdtem mit is csinálhatnánk az alapanyagokból. Végül arra jutottam, hogy négysajtos csirkemellet csinálok rizzsel. Justint is befogtam a munkába. Ő főzte a rizst, meg ő mosogatott.

-          Z… - Lépett hozzám mikor mindennel végzett. Azt kívántam bárcsak visszaérnének Rustyék… De nem jöttek. Direkt hagytak itt minket? Rá néztem Justinra… és teljesen elvesztem csokoládé szemeiben, melyek most bánattól csillogtak. – Sajnálom. Sajnálok mindent. Akkora egy balfasz voltam. Z, kicsim, kérlek.. Bocsáss meg. Tudom, annyi esélyt kaptam már tőled… De legyen ez az utolsó. Ígérem, jó leszek, és azon leszek, hogy minél többet legyek veled! – Nem tudok neki nemet mondani. Szeretem őt szívem minden szeretetével. És egy napnál sem tudok tovább távol lenni tőle. Könnyek csordultak ki szemeimből. Justin arcán egy fájdalmas grimasz jelent meg. – megértem, ha nem fogsz megbocsájtani nekem. Tudom, hogy sok rossz húzásom volt az elmúlt időben… Összepakolok és elmegyek. Ok? – Hátat fordított nekem, s láttam amint vállai rázkódni kezdenek. Nem tudom miért nem szóltam közbe. Talán azért mert annyira meglepett ez az egész. Azt hiszi, hogy valaha is képes lennék elhagyni őt? Megérintettem a vállát.

-          Nem Ok. Soha nem akartalak elhagyni és most sem akarlak. Szeretlek, érted? Tök mindegy mit csinálsz akkor is szeretni foglak. – Justin felém fordult, s majd meghasadt a szívem. Arcán patakokban folytak a könnyek. Letöröltem néhány könnycseppet helyes arcáról majd ajkamat, az ő mézédes ajkához tapasztottam. Kezei rögtön derekam köré fonódtak. Mindig is biztonságban éreztem magam mikor Justin karjai között voltam. Nem akartam elengedni őt soha. Ő az életem része, nem tudnám csakúgy kitörölni őt.

-          Nagyon szeretlek Zoe! – Nézett szemembe Justin.

-          Én is téged Justin. – Válaszoltam, s újra melegség járta át szívemet.

-          Ki fogják adni egy másik könyvemet. Egy teljesen új könyv. Hajnalban lettem kész vele.