Nyaralás inkább visszatekintés a múltba :)

Sziasztok!
Kicsit csalódott vagyok mert a másik 2 blogomban fent van az első rész, a harmadik(we are broken) várni kell kicsit. Lehet ma hozom a többit is. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy nem kaptam kommentet. És ezért nagyon szomorú vagyok. Ugyanakkor tegnap dolgoztam, ezért nem tudtam részt hozni.
Jó olvasást, és kérek komit!
Köszönöm, szeretlek.
Puszkó Smiley Smile.

Kid:

Vicces nem igaz? Azt hittem Lindsay többé rám se hederít. 2 évvel ezelőtt randira hívtam, igent mondott, de nem jött el.

Visszaemlékezés:

Mosolyogva figyeltem a szemüveges, fogszabályzós szöszi lányt. Egy egyszerű fehér topot viselt farmer szoknyával és saruval. Sokkal jobban tetszett, mint a plázacicák. Főleg azért mert rendkívül okos és intelligens. Mindenki Dr. Szöszinek hívja. Állatorvos szeretne lenni, ezért nagyon keményen tanul. Zo által ismertem meg őt. Justin, Jen és Zo mindig együtt voltak, aztán csatlakozott hozzájuk Linds és utána én. Valahogy természetes volt, hogy ahova ők mentek oda én is. Sülve-főve együtt voltunk. Mint a testvérek… Hát igen csak én kissé másképp gondoltam egy szöszi szemüveges lányra. Csak vele akartam lenni, olyan nagy bűn ez? Megkérdeztem volna- e kedve randizni velem. Időt kért. Én viszont mindennap kedveskedtem neki valamivel. Virágot vittem neki, csokit, plüssmacit, könyvet, mindent, ami eszembe jutott. 1 hét múlva igent mondott. Megbeszéltük, hogy aznap este a mozi előtt találkozunk. Egésznap izgatott voltam. Ki is öltöztem. Egy fehér inget vettem fel, aminek ujjait könyökig feltűrtem, egy sötét farmert és egy tornacipőt. Megráztam a fejemet, néhány tincset a helyére igazítottam, felkaptam a csokor sárgarózsát (ez Lindsay kedvenc virága). És idegesen indultam a mozi felé. 20 perccel előbb értem oda. Miközben várakoztam éreztem, hogy remeg a térdem, a tenyerem izzad. Ez az első randim. Izgatottan néztem körbe mikor nyolcat ütött az óra. A lelkesedésem kezdett alábbhagyni. Elkeseredetten ültem le egy közeli padra. Arcomat a kezembe temettem. Felhívtam, de nem vette fel. Két órát vártam rá. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Rengeteg boldog ember ment el előttem, nevető szerelmesek léptek ki a moziból. Felálltam, mérgesen belevágtam a csokrot a legközelebbi kukába. Annyira elkeseredett és csalódott voltam! Nagyon haragudtam Lindsayre. Akkor döntöttem el, hogy megváltozom. Nem leszek többé az a kedves, segítőkész ember. És így kezdtem elzülleni. Lógtam a suliból, rossz jegyeket kaptam, visszaszóltam a tanárnak, verekedésbe keveredtem. Aztán Justin us csatlakozott hozzám. Lindsay eközben teljesen megváltozott. Hozzám se szólt, egyfolytában a gusztustalan plázapicsa ikrekkel lógott, aztán belőle is az lett. Egy gusztustalan műszempillás, picsaszoknyát hordó sipákoló műnő. Szar volt látni, hogy más pasikkal flörtöl és fekszik le. Csalódtam benne. Nagyon. És egy idő után magamban is. Főleg azért, mert Justint is magammal rántottam ebbe a világba. Én lettem a város legfelkapottabb dílere. És erre még büszke is voltam. Hány verekedést kellett túlélnem ezért. Van is pár hegem. Égetés, késelés stb. Zoe nagyon magába fordult miután Justin nem kereste többé. Egyfolytában szomorú volt és egy idő kerülni kezdte. Ha meglátta őt, a folyosót, hátra arc és eliszkolt. Gondolom mennyire nehéz lehetett ez neki. Éveken keresztül ezt ment, aztán Z beletörődött. Nem foglalkozott többé Justinnal. Vagyis csak úgy tett mintha nem érdekelné. Egy idő után észrevettem Justinon valamit. Változott. Megunta a sok felszínes kurvát, és rájött, hogy hiányzik neki egy lány. Egy mosolygós zöld szemű lány. Ezért provokáltam őt, ezért fogadtam vele. Mert tudtam mit érez iránta. A pillantása minden elárult. És a tervem bevált. Dave és Jen is egymásra talált. Justin és Zo is. Csak én maradtam egyedül. Nem akartam Lindsay-n kívül senkit. Az évek múltán a seb begyógyult, de az érzéseim mit sem változtak iránta. Nekem még mindig a kócos, szemüveges, fog szabályzós, okos tojás lány marad. Ebbe a Lindsay-be szerettem bele, nem a kurvásba. Bármit megadtam volna, hogy visszakapjam a régi Lindsay-t. Ezért ment olyan nehezen a békülés. De miután elhordtam őt mindennek rájöttem, hogy tényleg változni akar. Megbántam, hogy bunkón viselkedtem vele. Ezért elmentem hozzá bocsánatot kérni, és hát.. Összejöttünk. Annyira jó volt tudni, hogy ő is ugyanazt érni, amit én. Nagyon szeretem őt.

Gondolatmenetemből kiszakadva a mellettem alvó lányt figyeltem. Mocorgott kicsit, majd hozzám bújt. Szorosan átölelt. Tetszett, hogy még álmában is rám gondol, ugyanis a nevemet motyogta. Eltűrtem egy kósza tincset gyönyörű arcából, és csak csodáltam. Hogy lehet valaki ennyire édes? Igaz a nyála kicsit kifolyt a párnára, de ettől a legszebb. Nekem ő a tökéletes nő.

Justin:

Jó volt kiszabadulni a beton dzsungelből a természetbe. Végre friss, tiszta levegőt szívni, néma mérgezett szmoggal teli oxigént belélegezni. A természet lágy ölén. Szitkozódva vergődtem ki magam a bozótból, de az ágak makacsul ragaszkodtak ruhámhoz. Nem akarok pucéran rohangálni az erdőben, mint valami elmebeteg, ezért türelmesen elkezdtem lefejteni magamról a tüskés ágakat. Mérgesen indultam újra útnak, mikor elvágódtam egy kiálló gyökérben.

-          A kurva életbe! Nem hiszem el. Tetves szar! Szitkozódtam, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam. Hangos nevetést hallottam. A ház felé néztem. Zo ült a hintaszékben egy bögre valamit kortyolgatva. De a nevetéstől félrenyelt és köhögni kezdett. Elindultam felé miközben megpróbáltam leporolni magam. Z huncut szemeivel találtam magam szembe.

-          Justin.. Csimpaszkodott nyakamba, lehúzva engem egy szenvedélyes csókra. Meglepetten váltam el tőle. Szemei vágytól ködösültek el. Már a puszta tudattól, hogy akar izgalomba jöttem. Felkaptam az ölembe, ő szorosan átkulcsolta derekamat lábaival. Belöktem a szúnyoghálót, ami hangosan csapódott be mögöttem. Felsiettem az emeletre Zoe-val az ölemben. Kulcsra zártam a szobaajtót és megszabadultam piszkos ruháimtól.

-          Hmm.. Valaki nagyon beindult! Kuncogott mögöttem Z. Magamhoz húztam és falnak nyomtam. Felnyögött, majd újra ölembe kaptam. Megcsókoltam miközben hálóingétől próbáltam megszabadítani. Annyira akartam őt! Jobban, mint bármikor. Miután sikerrel jártam, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs rajta bugyi. Belenyögtem a csókba, mikor hozzám dörgölőzött. Arcomat nyakába temettem, miközben Z a boxeremet próbálta lehámozni rólam. Az ágyhoz akartam vinni, de megalított.

-          Így akarom! Elmosolyodtam hevességén, s óvatosan belé hatoltam. Hangos nyögés szakadt fel mellkasából, miközben lassan mozogni kezdtem. Nyakát, melleit csókolgattam. Próbáltam eltalálni azt a pontot. Már folyt rólunk a víz, mikor dübörgést hallottunk. Valaki felébredt. Próbáltunk csöndbe maradni, de Z mellett lehetetlen. Annyira fel tud izgatni, hogy csak zihálni, nyögni tudok. Betapasztottam száját sajátommal. Hátamat karmolta, mikor érezte, hogy mindjárt elmegy. Mélyebbeket löktem rajta, s sikerült eltalálnom azt a pontot, ami az egészet még kellemesebbé tette. Orgazmusa meghozta sajátomat. Óvatosan letettem őt a földre, s megcsókoltam.

-          Menjünk zuhanyozni! Ragadta meg a kezem Z és behúzott a szobához tartozó nem túl nagy fürdőbe. Hogy mik történtek ott… Z elemében van ma. ;)

Dave:

Justin megint korán kelt. A nagy felfedező reggeli sétára indult az erdőben, úgy csörtetett, mint egy vaddisznó. Arra keltem fel, hogy szitkozódik. Elvágódott egy gyökérben. Jen kuncogva bújt hozzám. Visszafeküdtünk és élveztük a csöndet, egymás közelségét. Jen hangosan nevetni kezdett. Értetlenül néztem rá, majd meg halottam. Nyögdécselés.

-          Nem hiszem el, hogy mindig ilyen hangosak! Magunkra húztam a takarót, és újra elmerültünk az álomvilágban.

Hangos csattanásra ébredtem. Már jócskán elmúlhatott dél. Nagy nehezen kikászálódtam Jen mellől és lementem a konyhába. Lindsay a kövön hasalt és újságot olvasott. Értetlenül néztem rá.

-          Miért fekszel a konyha kövön?

-          Nemrég jöttem be. Pokoli meleg van. Justin és Kid valami rosszban törik a fejüket. Jobb, ha megnézed őket. Ja, és mentsd meg Zo-t is. Én nem jártam sikerrel! Kimentem és egy pillanatra elvakított a napfény. Megcsapott a fülledt, párás idő. Pfuj de meleg van. Z nevetve egyensúlyozott egy kidőlt fán, miközben Justinék valamivel meg akarták dobni.

-          Dave! Segíts már! Bogarak vannak náluk! Hatalmas sikítás, Zo leugrott a vastag törzsről és rohanni kezdett felém, nyomában a 2 okos tojással.

-          Miben töritek a fejeteket? Állítottam meg őket, így Z nyugodtan bemenekülhetett a lányokhoz.

-          Áhh, semmiben. Legyintett Kid.

-          Ahha, persze. Mondd, hülyének nézel.

-          Én?! Dehogyis… Rötyögött Kid.

-          Háát.. Az van, hogy… 

blablablaaa:))

Sziasztok manócskák! :))
Kéééreeeek komit a többi blogomba! *__________* kérlek szépen titeket :) nagyon sokat jelentene ha a többihez is írnátok néhány kritikát :) jöhet hideg meleg :))
éééés ma kukucskáljatok be sürübben a blogokra mert készülnek az új részek ;))
Addig is legyetek rosszak :)
szeretlek titeket :D
puszii Smile :) <3

Blogok

Sziasztok :))
Tehát ma felraktam az új részt.
Ugyanakkor itt az első rész:
http://isiteverenoughtolove.blogspot.hu/
és
http://onlyonelovebutithurts.blogspot.hu/

olvassátok, komizzatok :))
remélem tetszeni fog mind!
Puszii Smile :)
szeretlek titeket!! :D

"Nyaralás" 1 nap

Sziasztok!
Tudom hogy péntekre ígértem részt, de alig kaptam komit. Most tényleg ennyire rossz? Mert akkor mondjátok meg, abbahagyom. Kell a visszajelzés mert magamnak nem fogom írni. Remélem megértitek ezt. Szükségem van a megerősítésre. KOMIT kérek
Akkor is nagyon szeretlek titeket.
pusz Smile.

Zo:

Reggel természetesen úgy elaludtunk… Kidék nyomták a csengőt veszettül. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd az órára néztem. 07:20. Basszus! Már rég elkellet volna indulnunk, hogy elkerüljük a forgalmat.

-          Justin! Rázogattam a vállát. – Elaludtunk! Álmosan motyogott valamit, majd fölült. Szerintem azt se tudta hol van. Bement a fürdőbe, én magamra kapkodtam a már kikészített ruhadarabokat. A szettem egy virágos rövidnaciból és egy fehér topból állt. Leszaladtam, hogy beengedjem a többieket.

-          Ne haragudjatok! Tereltem be őket a nappaliba. – 10 perc és indulhatunk! Szaladtam fel a lépcsőn. Justin már felöltözve zselézte a haját a sminkasztalomnál. Nyomtam egy puszit a nyakára, majd lejjebb vándorolt tekintetem. Jus kulcscsontján egy hatalmas lilás-pirosas szívásnyom díszelgett. Fülig pirultam mikor eszembe jutott a tegnap este. Az ölébe húzott és belefúrta arcát a nyakamba. Nevetve próbáltam szabadulni szorításából.

-          Jó volt? Kérdezte s mélyen szemembe nézett. Értetlenül néztem rá majd lassan leesett, hogy miről is beszél. Pólója alját kezdtem piszkálni.

-          Igen. Nagyon jó volt. Mondtam paradicsom vörös fejjel. Justin mosolyogva nyomott puszit arcomra.

-          Nekem nagyon jó volt. Irtó szexi voltál! Kacsintott rám. Pirulva másztam ki öléből majd felkaptam egy táskát és egy bőröndöt. A lépcsőn hangosan csattogva húztam le az említett tárgyat. Lindsék türelmetlenül toporogtak az ajtóban.

-          Siessetek már! Sürgetett minket. Miután mindent lehoztunk bepakoltuk a kocsiba a cuccokat és útnak indultunk. Kid vezetett elsőnek. Én hátul ültem Justinnal, Davvel és Jennel, Linds elől ült az anyósülésen. Dave hamar kiszúrta a szívásnyomot és cukkolni kezdte Justint.

-          Lefeküdtetek? Vizslatott Justinon áthajolva Dave. Nem akartam válaszolni erre a kérdésre.

-          Szóval igen. Fordult hátra Linds. – Ééés milyen volt? Kérdezte egy huncut mosoly kíséretében.

-          Ezt nem itt fogom kitárgyalni veletek. Zártam le a témát. Justinhoz bújtam és próbáltam aludni egy kicsit, hátha gyorsabban telik az idő. Szerencsére nem kerültünk dugóba így délre már ott voltunk. Volt vagy 30-35 fok. A többiek bevitték a cuccaikat és elfoglalták szobáikat, míg én megálltam a ház előtt. Gyönyörű 2 emeletes faház, kandallóval, hatalmas szobákkal. A kilátás káprázatos. Az ablakok az erdőre illetve a csillogó vizű tóra nyílik. Imádom. Már régen voltam itt. Anyuék jártak csak ide az utóbbi pár évben. Bementem és elmosolyodtam, mert Kid és Dave rögtön beüzemelte az xboxot. Minő meglepő. Felmentem az emeletre megkeresni Justint. A régi szobámban találtam őt, miközben bőszen pakolgatott a szekrényekbe. A szobában egy ágyon, néhány szekrényen és egy hintaszéken kívül semmi nincs.

-          A fürdő ruhákat a harmadik fiókban találod! Mutatott egy fiókos szekrényre.

-          Honnan tudtad? Kérdeztem miközben a fiókban turkáltam. Kivettem egy virágos bikinit és elkezdtem átöltözni.

-          Mert gondolatolvasó vagyok. Ölelt át hátulról. Felé fordultam és megcsókoltam. Kicsit hevesebbre sikerült mint akartam. Pihegve toltam el magamtól Justint és lementem a stégre. Belelógattam lábaimat a kellemes vízbe majd belecsusszantam. Már a tó közepén jártam mikor hangos röhögést hallottam.  Hátra fordultam, Linds ökörködött Kiddel a fűben. Tovább úszkáltam, majd visszafordultam mikor meghallottam Justin hangját. Belecsobbant a tóba nem messze tőlem, mikor hozzám ért egy hal. Justin nyakába ugrottam, lábaimmal átkulcsoltam derekát.

-          Hozzám ért egy hal. Csimpaszkodtam belé.

-          De nem bánt. Simogatta a hátam.

-          Csak lerágja a lábad! Kiáltotta Kid.

-          Tudom csak rossz érzés volt és megijedtem. Justin egy csókot nyomott a számra, majd kihasználva figyelmetlenségemet egyszerűen elengedett. Kétségbeesetten csimpaszkodtam bele, de vizes bőrén csúszott sajátom. Nagy csobbanással csúsztam a vízbe, s azzal a lendülettel föltoltam magam a felszínre.

-          Te! Ugrottam rá, s berántottam a vízbe. Birkóztunk, csókolóztunk, fröcsköltük egymást. Annyira jó volt kiszabadulni a városból és azokkal lenni, akiket a legjobban szeretek. Estefelé mikor mindenki kifürödte magát tüzet gyújtottunk és mályvacukrot sütögettünk.

-          Ne mond, hogy még sosem ettél ilyet! Néztem Kidre. – Fogsz két kekszet, egy kocka csokit és egy mályva cukrot. A csokis és mályvacukrot ráteszed az egyik kekszre majd rá a másikat és összenyomod. A csoki megolvad és nyami! Kaptam be az elkészült édességet. Imádom annyira finom. Már világosodott mikor elmentünk aludni.

Lindsay:

Kiddel összebújva feküdtünk az ágyba. Hamar kidőlt, kifárasztottam/kifárasztottuk a vízben. Imádom ezeket az embereket. Örülök, hogy újra egymásra találtunk, főleg annak örülök, hogy életemben először szerelmes vagyok. Nagyon szeretem Kidet, és őszintén szólva bánom, hogy nem Kiddel veszítettem el a szüzességem. Még így is tanulok Kid mellett. Hogy mik a gyenge pontjai, hogyan szereti ha hozzá érek, és úgy általánosságban hogyan törődjek valakivel. Alig tudtam elaludni. Folyamatosan kattogott az agyam. Esküvőn járt a fejem, hogy mennyire jó lenne, ha Kid lenne a férjem, mert én vele akarok maradni örökké. Lehet túl nagy szavak ezek, egy 17 éves szerelmes lánynak, de én így érzem. Annyira jó lenne, ha ez a kis csapat örökké együtt lenne. Mellettük önmagam tudok lenni, nem kell azon aggódnom vajon mit gondolnak rólam. Hálás vagyok, amiért így összehozott minket a sors. Szeretem őket..

Sunshine beach forever :)

Sziasztok drágák! :D
pénteken hozom az új részeket, mert ma indultunk balcsira ;D nagyon jo lesz :)
addig is várom a komikat ! Jól esne még néhány biztató szó :)
Mindenkinek jó pihenést és nyaralást!
Legyetekrosszak. Szeretlektiteketnagyon!
Puszkóó Smiley Smile :D <3
U.I.: köszönöm hogy vagytok nekem ;) :D

Halihóóó :D meglepiik :D

SZIIIIIIASZTOOOK :D
tehát a szavazás nyertesei:

Liam és Justin. Megcsináltam a blogokat + egy meglepi blog. Prológusok fönt vannak lassan érkeznek az első részek. Komikat kérek, olvasókat, kérlek titeket írjatok véleményt, mert így tudni fogom mi jó mi rossz.

Legyetek rosszak :D
Puszii Smile <3

IMÁDOM AZ OLVASÓIMAT!! :D

Liam:

http://onlyonelovebutithurts.blogspot.hu/

Justin:

http://isiteverenoughtolove.blogspot.hu/

Meglepi:

http://justanothermadworld.blogspot.hu/

The First Time

Sziasztok életkéim!
Ne haragudjatok, hogy ennyire elvagyok tünve! A kezem jobban van :) Mostmár nem fáj, csak egy kicsit. Nem szabad megerőltetnem amit ma sikeresen megettem, eü-n sokat kellett jegyzetelni, jövőhéten vizsgázok belőle és megyek kresszre! *.* vigyázat autósok nemsokára meglesz a jogsim! MUHAHAAA :D nah jó nem. Nem vagyok közveszélyes.. vagyis.. jaj. Ön és közveszélyes vagyok néha.. ŐRÜLT NAGYON.. :))
Tehát ehhez a részhez nincs sok hozzáfűzni valóm. A cím szerintem mindent elárul.
Kérek komikat, nem sokára hozok meglepiket! ;) Tehát lessétek a blogot drágaságok!
Szeretlek titeket!
Puszi Smile :)
U.I.:KOMIIIIIT *.* és Jó olvasást! :D <3

Justin:

 Végre. Már azt hittem sosem fog megtörténni. Zo-t sikeresen beindítottam, ami azt jelenti, hogy egy igazi vadmacska lesz. Most tépte le a pólómat. Mosolyogva megcsókoltam, és lehúztam fölöslegesnek bizonyult ruháját. Ennél jobban senkit sem akartam még. Azt akartam, hogy jó legyen, sőőt, tökéletes. Próbáltam visszafogni magam, már most szét akartam robbanni, pedig még csak csókolóztunk és simogattuk egymást.

-          Kicsim megjöttünk! Kiáltott fel Zoe anyukája, Mrs.Forest.

-          Menj, zuhanyozz le! Nyomott csókot a számra. – Bepótoljuk, ígérem! Homlokomat az övéhez nyomtam.

-          Te is annyira akarod amennyire én? Kuncogva megcsókolt és rámarkolt a lényegre.

-          Igen! Majd visszavette ruháját és kilibbent az ajtón. Morogva zuhanyoztam le, természetesen jéghideg vízzel. Hátha kitisztul a fejem. Jah.. Folyamatosan OLYAN képen villantak be. Z fürdőruhában, meztelenül, egy szál bugyiban táncol a szoba közepén, a kádban vizesen, lábaim között ül, fejét mellkasomra hajtva. Homlokomat a hideg csempének nyomtam és próbáltam tényleg megnyugodni. Miután úgy véltem képes leszek lemenni, fölvettem egy melegítőt és lementem a nappaliba.

-          Jóestét! Pusziltam meg Mrs.Forestet, Mr.Forestel pedig kezet fogtam.

-          Szia Justin. Akkor holnap után indultok? Kérdezte mosolyogva Debora.

-          Igen. Köszönjük, hogy mi is mehetünk. Mosolyodtam el. Z-éknek van egy nyaralójuk eldugva egy tó mellett. Gyönyörű, amikor kisebbek voltunk ott töltöttük a nyarakat. Már nagyon visszavágytam oda. vagyis inkább egyedül akartam lenni a számomra legfontosabb emberekkel.

-          Jaj ne butáskodj már. Látom a kiscsapat megint a régi. Lindsay és Kid kézen fogva mentek be a moziba. Nem is mondtad, hogy összejöttek. Zo-ra néztem, aki értetlenül nézett rám.

-          Nem is tudtuk. Majd kap ezért Linds. Nekem mindig mindenről be kell számolnom, bezzeg ő meg egy ilyen fontos dolgot elhallgat. Pufogott Z. Annyira édes, amikor durcás. Meglehet zabálni! Asszem éjjel 1-kor mentünk el aludni. Bedőltem az ágyba, hozzá bújtam szerelmemhez és el is nyomott az álom. Másnap délbe keltünk és kapkodtunk. Be kellett vásárolni, persze, hogy azok a ruhák voltak szennyesben, amiket vinni akartunk, ezért azokat gyorsan ki kellett mosni, vasalni, betuszkolni a cuccokat a bőröndökbe. Nehéz volt. Megküzdöttünk velük, de sikerült. Azt hittem Z az egész szekrényét hozza. Vagy 5 pár cipő, nem tudom hány top, póló, rövidnadrág, a többit el felejtettem. Már nem tudtam követni. Olyan kis satnya volt az én bőröndöm Z megtömött bőröndjei mellett. Kimerülve ültünk le a nappaliba. Épphogy leért a fenekem a kanapéra csöngettek. Bosszúsan felmordultam majd átvettem a pizzát a futártól. Visszamentem letettem a dohányzó asztalra, és mosolyogva néztem, ahogy Zoe neki esik. Sokat tud enni, mégse látszik meg rajta. Néha már attól félek, hogy leköröz. De hát, mégis csak én tartom a hamburger evés rekordját a városban. 10 perc alatt 30 hambit nyomtam be egyszer. Ki is hánytam utána az összeset, de megérte. Valami ergya filmet néztünk, vagyis Z nézte, de megunta meg kapcsolgatni kezdett. Teljesen belemerült gondolataiba, majd megállt egy csatornánál. Egy pornó csatornánál. Figyelmesen nézte a szexelő párt, kuncogva figyeltem. Mintha itt se lennék.

-          Khmm.. Összerezzent, s ijedten rám kapta tekintetét.  Elpirult majd kikapcsolta a tv-t. Megnyalta ajkait és megcsókolt. Apró kezei már a melegítőmet húzták le. Meglepődtem, mert eddig sosem kezdeményezett. De jó volt érezni a dominanciáját. Miután sikeresen kiszabadította meredező férfiasságom lágyan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Hátra vetett fejjel élveztem minden érintését. Apró csókokkal árasztotta el felső testemet, majd haladt egyre, lejjebb mígnem bekapta lényeget. Egy hangos nyögés szakadt fel mellkasomból. Hajába túrtam és néztem miként munkálkodik rajtam. Tekintetünk találkozott, minta áram rázott volna meg. Gerincem mentén végig cikázott egy áramütés szerű érzés és elélveztem. Pihegve húztam fel Zoe-t egy csókra, majd megszabadítottam falatnyi topjától és rövidnacijától. Most vettem észre, hogy nem visel melltartót. Huncutul elvigyorodott majd megragadta kezemet. Kíváncsi voltam mit akar. Szemeim lesem vettem kipirult arcáról. Ujjaim érintették forró bőrét, majd valami kemény nyomódott a tenyeremnek. Lenéztem Z formás, nagy kerek cicijeire és éreztem, hogy újra megkeményedek lent. Lágyan masszírozni kezdtem egyiket, míg másikat számmal kényeztettem. Ujjai hajamat túrták, néha belemarkolt ezzel ösztönözve, hogy most már mennyek lejjebb. Eleget tettem kérésének és lehúztam bugyiját. Végigsimítottam combján majd simogatni kezdtem kéj központját. Lehunyta a szemét és beszívta alsó ajkát. Gyönyörű volt. Meg akartam jegyezni minden pillanat. Hogyha öreg leszek, vissza tudjak emlékezni milyen gyönyörű volt Zo az első szeretkezésünkkor. Remélem, vele fogok megöregedni…

Zoe:
Nem is tudom.. Olyan vágyat éreztem Justin iránt egésznap. Alig bírtam visszafogni magam. Természetesen este semmilyen normális műsor nem volt. Mily meglepő.. Így kapcsolgatni kezdtem a csatornák között, mígnem megakadtam egy szex adónál. Totál beindultam és szeretkezni akarta Justinnal. Ezért most én kezdeményeztem. Kicsit meglepődött, de láttam rajta, hogy tetszik neki. Mire feleszméltem mit is csinálok, Justin 2 ujja már bennem mozgott. Nagyon akartam őt, de féltem is, hogy fájni fog.

-          Mindjárt jövök! Állt föl, majd egy kis tubussal tért vissza. – Ettől jobb lesz! Csókolt meg mosolyogva, majd nyomott egy keveset a síkosítóból ujjaira és visszatért előző tevékenységéhez. Kissé hidegek voltak ujjai, de nagyon jól esett. Közben csókokkal halmozott el. Istenem. Csináljuk már. Nem az ujjait akarom. Hanem ŐT magát akarom magamban érezni. Ejnye Z! Hát ennyire ki vagy éhezve? Dorgáltam meg magam. Megkerestem a kis tubust kipattintottam a fedelét, nyomtam egy keveset az ujjaimra és megragadtam Justin merevedését. Remegve fojtott vissza egy nyögést amint mozgatni kezdtem rajta kezemet.

-          Akarlak! Suttogtam.

-          Nem akarok fájdalmat okozni! Suttogta.

-          Csak csináld! Csókoltam meg. Óvatosan bejáratomhoz helyezte férfiasságát. Biztosan be fog férni? Olyan nagy… Fájni fog?  Nagyon rossz lesz az első? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak fejemben. Justin óvatosan belém nyomta magát. Még a makkja sincs bennem és már úgy érzem, szétrepedek. Te jóég. Szemeimet összezártam, nem akartam, hogy Justin sírni lásson. Még jobban beljebb nyomult. Halkan nyöszörögtem és kigördült egy könnycsepp szememből.

-          Bébi, nagyon fáj? Abba hagyjam? Kérdezte Justin aggódva.

-          Uhm.. Folytasd! Haraptam ajkamba és próbáltam elfojtani egy fájdalmas nyögést. Éreztem, hogy Justin ellenállásba ütközött, ezért egy erősebb lökéssel teljesen bennem volt. A fájdalomtól csillagokat láttam. Pár percre elsötétült minden. Majd kinyitottam szemeimet. Justin csillogó szemeivel találtam szembe magam. Szemeiben vagy tűz lobogott, mégis várt és figyelt rám. Könnyeimmel küszködve csókoltam meg. Nagyon szeretem.

-          Szeretlek nyuszi fül! Puszilt meg. Elnevettem magam a becenév hallatán. Még múlthéten meg akartam lepni Justint. Vettem egy rózsaszín bolyhos nyuszi fület és egy fehér babydollt. Justin először elkezdett nevetni, majd azt mondta bármit veszek, fel aranyos vagyok. Erre hisztizni kezdtem, hogy én nem aranyos, hanem szexi akarok lenni. A falhoz nyomott és az ajkaimba suttogta: „Te mindig szexi vagy. Bármit csinálsz is. De akkor vagy a legszexibb, mikor alattam vagy.” Perverz kijelentésére elvörösödtem. Megcsókolt, majd az ágyhoz vezetett. Ölébe ültetett mikor csöngettek. Kid és Dave volt az. Borzasztó mérgesek voltunk mindketten. Ők szinte már beköltöztek hozzánk. Annyira mérges voltam, hogy mindig mindenki megzavar minket a legszebb dolog közepette. Mindig is úgy gondoltam, hogy várok arra az emberre, akit szeretek és ő is szeret engem. Nem azt mondom, hogy az első legyen a férjem, de olyan emberrel akartam elveszíteni, aki tisztel és szeret. Justin pont ilyen. Tökéletes. A csibészes mosolya, a kisfiús ragaszkodása, a rosszfiús viselkedése. Azt mondanám Ő a nagy Ő. A tökéletes férfi. De nem tudom, mit hoz a jövő. Melyik egyetemre akar menni, ha egyáltalán menni akar. Gondolatmenetemből Justin szakított ki.

-          Zo, itt vagy? Kérdezte ijedten. Aprót bólintottam és kezemet tarkójára tettem. – Mehet? Kérdezte, s megnyalta ajkait.

-          Igen. Suttogtam, s lassan mozogni kezdett. Azt hittem, elájulok. Fájt, feszített égetett.

-          Nagyon rossz? Kérdezte.

-          Fáj! Nyöszörögtem.

-          Hidd el, ha tudnám, átvenném a fájdalmad. Inkább nekem fájjon, mint nekem. Szavai hallatán megolvadt a szívem. Annyira szeretem őt. Nem akarom őt elveszíteni soha.

Tolásai egyre mélyebbre mentek, s eltalált egy pontot, amitől kellemesebb lett. Még egyszer eltalálta, s végig karmoltam hátát. Megtorpant, azt hitte még nagyobb fájdalmat okozott.

-          Ott, nagyon jó volt! Mondtam, s belemarkoltam fenekébe, mozgásra ösztönözve.  Újra mozgásba lendült, s próbálta eltalálni azt a pontot. Folyt rólunk a víz, a levegőt megtöltötte a színtiszta szerelem és erotika. Megszűnt minden, mintha csak én és Justin lettünk volna. Azt kívántam bárcsak sosem szűnne meg ez a pillanat.

-          Gyorsabban! Nyögtem, mikor megint eltalálta azt a bizonyos pontot. Már remegtem, éreztem, hogy valami új van készülőben. A bőröm szinte lángolt, Justin minden érintése áramütésként hatott felhevült testemre. Nyakamat csókolgatta.

-          Justin…

-          Tudom. Én is mindjárt! Gyorsított a tempón. Fejemet hátra vetettem és benn akadt a levegő. Valami fantasztikus érzés volt. Percekig remegtem az orgazmustól. Justin óvatosan kihúzódott belőlem, mire visszatért a szúró fájdalom. Grimaszolva ültem fel.

-          Gyönyörű voltál orgazmus közben! Puszilta meg a vállam. Arcom lángvörös színben pompázott.

-          Én… Én nem láttalak közben. Birizgáltam ujjait, addig sem kell a szemébe néznem. Ujjait állam alá csúsztatta és felemelte.

-          Hidd el, nem maradtál le semmiről. Majd legközelebb. Kacsintott. – Nagyon fájt?

-          Az elején igen. De… nagyon jó volt. Sőt tökéletes volt elsőnek. Justin.. Nem tudom miért, de könnyeim utat szántottak maguknak. – Ugye nem hagysz el? Szipogtam.

-          Zo.. Lágyult el, s magához húzott. – Ha rajtam múlik, sosem hagylak el. Mindennél jobban szeretlek. Sosem szerettem még senkit így. Te vagy az első szerelmem. Szeretlek kicsim! Csókolt meg.

-          Én is szeretlek. Nagyon! Lezuhanyoztunk majd, úgy ahogy voltunk, meztelenül befeküdtünk az ágyba. Megfeledkezve a reggeli korán kelésről. 

:))) love you so much :)

Sziasztok!
Ma sem résszel jövök, a kezem jobban van :)) fáj még de már nem vészes :))
De hogy ne csüggedjetek megleplek titeket az egyik novellámmal, amiből könyv lesz :))) már neki kezdtem megírni és remélem őszre végére/tél elejére készen is lesz :)
köszönök nektek mindent, nagyon szeretlek titeket! :D <3
Puszii Smile :)
U.I: Holnap erősen lessétek a blogot mert hozom az új részt + megnyit a 2 blogom. Ésss a nyerteseeek:
Justin & Liam :) Tehát 2 Justinos bloggal egy Liamessel és egy meglepi bloggal szolgálok holnap kedves olvasóimnak akiket imádok :)))

Édes, Drága Sophie

Modern kori tündérmese

A lány egy gyönyörű ruhát viselt. Úgy festett benne, mint egy igazi királylány. Hosszú fekete haja mely általában kiengedve omlott hátára, most göndör tincsekben lógott a lány derekáig. Égszínkék szemei pajkosan csillogtak, s gyönyörűen kiemelte az erős fekete smink. Orcája kipiroslott a sok tánctól, száján kacér mosoly húzódott.  Egyszerűen megbabonázott ez a tündér. Ruhája lélegzetállítóan festett rajta. Kiemelte karcsú derekát, formás melleit, színe pontosan illet a dekorációhoz. Mély lila selyem anyagból készült, s számtalan csipke és starsszkő ékesítette. Nyakában hatalmas lila ékköves nyaklánc díszelgett, fülében a hozzáillő fülbevalóval. Alig mertem elhinni, hogy ez a kislány – a maga 16 évével már nem mondható kislánynak - az én Sophiem. A táncoló tömeg újra magával ragadta e tüneményt. Boldogan mulatott barátaival. Gondtalan volt még… De sajnos már nem sokáig. Édesapja, Harry Király férjhez kívánta őt adni. A legnemesebb, legjobb modorúbb kérők sorakoztak fel ma este. Az én drága Sophiem születésnapján. A gondolattól és remegni kezdtem, hogy valaki más karjában lássam őt. Nem vagyok nemes, s herceg sem. Csupán egy dolgot tudnék neki adni,- a szívemet. De azt minden szeretetével, bánatával, félelmével neki adnám. S szerelmem zálogaként titokban megesküdnénk. El kell vinnem őt. Messzire innen, ha boldognak akarom tudni. Igazán boldognak. Ruhája szélét felemelve lépkedett felém, mikor elém ért megfogtam kezét és csókot leheltem rá. A gesztustól a pír arcára rózsát rajzolt. A leg gyönyörűbb lány, akit valaha láttam.

-          Felkérhetem a kisasszonyt egy tánc erejéig? Kérdeztem, s meghajoltam.

-          Ezer örömmel Uram! Pukedlizett mosolyogva, majd a terem közepére vezettem. Tökéletes tánc pózt vettünk fel, s végigsuhantunk a báltermen. A magam húsz évével nem sok mindent tudok a világról. Én vagyok Sophie tanára. Nekem csak a könyvek maradtak, ha már iskolába nem járhattam. Teológia, etikett és protokoll.. Minden apró mozzanatot tudtam egy királyi vacsoránál, nem egyszer súgtam a még kezdő leánykának. Huncutul mosolygott mikor súgtam neki, mit hogyan tegyen. Melyik evőeszközt mikor kell használni. Nem szerette sosem. Ő egy villával. késsel és kanállal szeretett volna enni. Nem túlbonyolítva az egészet holmi desszertes evőeszközökkel. Utálta őket, mert mindig elrontotta a sorrendet. Ilyenkor játékosan megdorgáltam ezt a csuda lényt. Bájos sutaságához képest most kecsesen mozgott a vendégek előtt.

-          Ma éjjel. Te és Én, Fülöp és William. Éjfélkor a lugasban! Suttogtam izgatottan mikor láttam, hogy Harry Király közeledik felénk. Fülöp az én csatlósom, testvérem helyett testvérem. William a király legbizalmasabb szolgája, mégis annyit tett értem az elmúlt években. Most is mikor arra kérem, szegjen királyi parancsot szó nélkül bele egyezett. Izgatottan vártam, hogy Sophie tényleg eljön-e. Bár mindent előkészítettem, borzasztóan izgultam, hogy minden rendben lesz-e. Nem tudhattam biztosan, hogy Harry Király a bál miatt kihagyja-e a szokásos esti sétáját a rózsa lugas mentén, a hátsó kapunál. William mosolyogva bólintott, s a zsebemben megrezgett a mobilom. Drága olvasóim, tudom, hogy azt gondoltátok, hogy ez egy réges régi történet, amit még a nagymamámtól hallottam, de nem. Ez a modern kor egy varázslatos meséje, mert csodák márpedig léteznek. Sophie is egy csoda. És a szerelmünk is az. Emlékszem, amikor először találkoztunk. Én már a tizennyolcat tapostam, mikor ő még csak tizennégy esztendős leányka volt. Ó a dadája! Hogy megörült nekem. Sophie híres volt arról, hogy elűzte tanárait. Iskolába nem járhatott, hiszen kékvérű. Itthon kellett tanulnia. Utálja ezt is. Mint mindent, ami kicsit is elegáns és a fényűző élethez köze van. A Dajka, ha egyszer belekezd valamibe onnantól nincs visszaút. Napokat képes fecsegni bármiről. A tévében halott celeb pletykáktól kezdve arról, hogy a vasutas megcsalta a feleségét. Az időjárásról és Sophiról. Róla ódákat tudott zengeni, ahogy én is. Éjjeleket töltöttem azzal. hogy a gitáromon komponáltam neki dalokat, amiket örömmel meghallgatott. Odavolt a zenéért. Imádja. Szinte minden hangszeren meg tanult játszani. A nagy álma, hogy énekes lehessen. Az én bandámban. Még kiskölykök voltunk, amikor Fülöppel zenekart alapítottunk, de az óta is megvan. És kisebb klubokban is felléptünk már. Nem egyszer okozva Sophienak necces helyzeteket. Az éjszaka közepén kellett visszacsempészni a harmadik emeleti szobájába. A Dajka persze szívesen segített nekünk, mert ilyenkor Sophie mindig olyan vidám volt. Titkon remélte is a drága Dajka, hogy az én hercegnőm vas szigorú édesapja észreveszi nyiladozó románcunkat. De vagy nem akarta, vagy tényleg nem vette észre.

A bálnak lassan vége. A vendégek szállingóznak, a limuzinok is egyre fogynak. Persze a legöregebb nemes pár hintóval jött. A legszebb paripák által húzott kézzel készült fekete hintóban. Fél óránk maradt, ha észrevétlenül akarunk elszökni. Fülöp és William kocsival fedeznek minket, mi pedig a jó öreg 10 hengeres fekete Kawasakival megyünk. Sophie mindig is odavolt érte. Egyszer megengedtem, hogy vezesse, de balul sült el a dolog. Eltörte a kezét, és azt kellett hazudnia, hogy leesett a lóról. Hogy aggódtam érte akkor is!

~

A Dajka könnyes szemekkel nézte az immár nővé cseperedett lánykát. Neki mindig a drága, kicsi, csintalan Sophie marad. Egy lány gyermeke volt, Isabella, aki Dél-Amerikában élt az apjával. Sajnos nem tudta őket magával hozni, így Sophie minden hónapban egyszer, megajándékozta hőn szeretett Dadáját egy öt napos látogatással a családjánál. Sophie imádta, amikor spanyolul beszélgettek. A tüzes nyelv mindig lázba hozta. Látni szerette volna Dadája szülő földjét, s Daniel megígérte neki, hogy az lesz a nászajándék.

-          Annyira hiányozni fogsz kincsem! Mondta a Dajka ízes spanyol akcentussal. – Ki fog fel s alá rohangálni a palotában? Ki fog nekem boldogan csicseregni egy-egy randi után? Kit fogok én ezen túl öltöztetni? Kit fogok én ezen túl meg regulázni? A végére már sírt a kedves Dada. Sophie is elérzékenyült, s szorosan magához húzta hőn szeretett Dadáját.

-          Ketyeg az idő. Kopogott be Fülöp. Sophie körbefordult Dadája előtt.

-          Hogy festek? kérdezte enyhe pírral az arcán.

-          Mint egy modern motoros hercegnő. mosolyodott el szomorkásan a Dada, majd egy utolsó ölelés után aggódva nézte, ahogy a hercegnő gyakorlott mozdulatokkal mászik ki az ablakon, majd végig csúszott a teraszt fedő tetőn, s onnan már zöld utat kapott.  Még egyszer visszaintegetett majd eltűnt a kert sötétségben.

~

Közeledő lépteket hallottam. Meg sem mertem szólalni, de miután Sophie a nyakamban landolt, megnyugodtam. Boldogan szorítottam magamhoz.

-          Mindened megvan? Biztosan ezt akarod? kérdeztem félve.

-          Igen. Ezt. Egész életemben szabad akartam lenni. Veled igazán szabad lehetek. A szüleim is meg fogják érteni. Nem akarok hercegnő lenni.

William és mennyasszonya Kathrine, Fülöppel és az ősrégi furgonnal parkoltak le mellettünk.

-          Hivatalosan is kezdetét vette a hogyan szöktessünk meg egy hercegnőt hadművelet. mosolygott Fülöp.

-          Indulhatunk? kérdezte a sofőr, William.

-          Menjetek előre. Mindjárt indulunk mi is. A motornak dőltem és magamhoz húztam ezt a tündért. Gyönyörű volt a csillagos ég alatt, a rózsa lugas biztonságot nyújtó levelei alatt. A holdfény megvilágította gyönyörű arcát. Szemei boldogan csillogtak.

-          Szeretlek Daniel. suttogta, s csókot lehelt ajkaimra.

-          Én is, drága Sophiem.

-          És hova megyünk? kérdezte izgatottan miközben fölvette a bukósisakot. Fölült mögém, átkarolta derekam és vállamra hajtotta fejét.

-          A határ a csillagos ég! Indítottam el a motort. A holdfény vezetett minket azon az éjjel. William, Kathrine, Fülöp, Sophie és én. Egy új élet felé robogtunk a nyári hajnal holdsugarain. Egy új szabad, boldog élet felé. 

Baleset :((( cuz I'm awkward!

Sziasztok!
ne haragudjatok, hogy ma nem hoztam az ígért részt..
kicsit nagyon béna voltam ma :) (szokás szerint) Hülyültem bátyámmal és fölugrottam egy fa rönkre, hát a lábam kicsúszott alólam és akkorát estem... Természetesen elhasaltam, és a bal kezemre estem. Kb. 10 percig fetrengtem a földön zokogva. Bátyám elöszőr röhögött mert azt hitte én is röhögök. Hát megzúzódott a kezem :(( és fáj.. egy kézzel nehéz gépelni, de hátha holnapra már jobban a lesz :)
remélem a héten többször nem bénázom ;)
Puszii legyetek jók és vigyázzatok magatokra! :) <3 <3 szeretlek titeket :)
Smile :)

A szerelem fertőző :)

Sziasztok lányok!
tudom késtem és ne haragudjatok. Siettem ahogy csak tudtam, de mostanában nem vagyok a topon. Nincs valami jó kedvem :/ nemsokára belekzdek a másik két blogomba is. Köszönöm a kritikákat, továbbra is várom őket.
Jó olvasást! ;)
Szeretlek titeket!
Legyen szép napotok!
<3 <3 <3
Puszkó, Smile <3
U.I: itt vannak azok a zenék amiket hallgattam a rész írása alatt. Nem garantálom, hogy mindig olyan zenét rakok majd ki ami a fejezet hangulatához passzol. Mert amikor a legboldogabb zenét hallgatom, akkor tudom a legszomorúbbat írni és ez fordítva is igaz. :)
A Rocket to the moon - Ever Enough (http://www.youtube.com/watch?v=8Yu7gUyHfok)
Paramore -  Still Into You (http://www.youtube.com/watch?v=OblL026SvD4)

Justin:
Nem tudom mi ütött Zoe-ba, de nem enged semmit. Se petting se semmi. Már kezdek kikészülni ettől. Akarom őt mindennél jobban. Most büntet vagy mi? Rossz fiú voltam? Legalább ha egy kis petting lenne… De még az sem.. Nagyot sóhajtottam, s megpróbáltam nem arra gondolni mennyire egyszerű lenne letépni Z-ről a falatnyi piros bikinit. Szerelmem csintalan mosollyal méregetett majd közelebb hajolt csókot lopni. Belefeledkeztem a csókba és már oldalát simogattam, mikor eltolt magától.

-          Zo! Már 2 hete ez megy. Nem bírom, már elegem van! Fakadtam ki. – Nem akarsz vagy mi? Csak mondd meg! Zavartan bámult rám majd sóhajtott egy nagyot.

-          Nem erről van szó. Csak várni akartam még egy kicsit.

-          De miért nem mondtad? Akkor elfogadom addig várunk, amíg csak akarsz, de mondd el. Mert én azt vettem le ebből, hogy már nem akarsz. Hajtottam le a fejem. Az ölembe mászott, arcomat két tenyere közé fogta, s kényszerített arra, hogy gyönyörű szemeibe nézzek.

-          Szeretlek! És akarlak. Érted? Én sosem hagylak el. Csókolt meg.

-          Ígérem, hogy én sem foglak elhagyni! Mondtam, s magamhoz öleltem.

Szeretem őt mindennél jobban. Imádom minden egyes mozzanatát. A haját, a szemeit, a száját, a kulcscsontját. Minden apró részletét meg akarom őrizni szépségének.

Lindsay:

Akármit csinálok nem jó. Kidnek volt egy időszaka, amikor elviselt. De csak azért, hogy a többiek ne piszkálják. Szarul esett, amiket a fejemhez vágott. Megbeszéltük, hogy a parkban talizunk. Ki is jött, de még mielőtt bármit is mondhattam volna elhordott mindenféle jött-ment útszéli kurvának, meg, hogy én csak ki akarom használni őket. Köszönöm Kid. Pedig bármit megtennék érte. Komolyan. Zo tudja, hogy megváltoztam. Csak vissza akarom kapni őket. Ennyi az egész. Szükségem van rájuk. Annyira elkeseredtem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Arcomon patakokban folytak a könnyek. Miért? Miért nem tud megbocsájtani? Szenvednem kell amiért ennyi rosszat tettem. Gyűlölöm magam. Egy gusztustalan ember vagyok. Meg sem érdemlek ilyen barátokat. Otthon bezárkóztam a szobámba. Aludni akartam, de nem tudtam. Abban reménykedtem, hátha álomba sírom magam, de nem ment. Kerestem altatót, majd bevettem párat a fehér kis bogyókból. Bebújtam a puha takaró alá és hamarosan elaludtam. Fél álomban még azon 

gondolkodtam el kéne menni innen…

Zo:

Lindsay nem veszi fel a telefont. Remélem, jól van. Justin kiszedte Kidből, mit mondott Lindsnek. Nagyon mérges vagyok rá. Tudja jól, hogy Lindsnek szüksége van ránk. Nem hagyhatjuk cserben. Igen bunkó volt, hülyeségeket csinált. De meg kell tudni bocsájtani. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben Kidet. Annyira egy tuskó tud lenni néha.

-          Elmentem! Morogtam nekik majd kiléptem. Kissé hűvös volt kint ezért visszamentem egy pulcsiért. Futólépésben indultam el Lindsayhez. Féltem, hogy baja esett, hogy hülyeséget csinált. Csöngettem, kopogtam, de semmi. Lábujjhegyre álltam és az ajtó melletti virágcserépben kotorásztam. Még mindig itt a pótkulcs hála égnek. Kinyitottam az ajtót és beléptem a hatalmas házba. Felrohantam az emeletre. Halkan benyitottam Linds szobájába. Egy kupacot láttam csak az ágyon.

-          Lindsay! Szólítottam meg, de meg sem mozdult. Kitakartam, fal fehér volt az arca. Megijedtem. – Lindsay! Mondtam hangosabban. Megráztam a vállát, mire kinyitotta szemeit. Láttam, hogy nincs itt. Visszacsukta, majd pár perc múlva újból kinyitotta. Szólásra nyitotta a száját, de felugrott és a fürdőbe támolygott. Utána mentem, a vécé fölé görnyedt és éppen kiadta magából a reggelit. Megláttam az altatót a csap mellett.

-          Mennyit vettél be? Kérdeztem aggódva. Letérdeltem mellé és összefogtam a haját.

-          Nem tudom. Nem emlékszem. Csak aludni akartam. Újra a vécé fölé görnyedt. Annyira sajnáltam őt. De ez a jobbik eset, hogy kihányja. Már attól féltem, hogy mentőt kell félnem. Szemeimet szúrták a visszatartott könnyek. De erősnek kell maradnom Linds előtt. Miután végzett, segítettem neki fogat és arcot mosni. Majd visszavezettem az ágyába.

-          Nem vagy éhes? Kérdeztem miközben szőke tincseit rendezgettem.

-          Nem köszi. Suttogta, majd még jobban hozzám bújt. Haját simogattam, míg el nem aludt. Nem hagytam ott. Ott maradtam vele egésznap, majd főztem neki egy kiadós kaját és sütit is csináltam neki. Beszélgettünk mindenféléről. Rólam, Justinról.. Róla és tett egy meglepő kijelentést.

-          Z, azt hiszem szerelmes vagyok. Sütötte le pirulva szemeit.

-          Juuj és kibe? Kérdeztem csillogó szemekkel. Remélem valami normális csávó, mert ha nem kiherélem.

-          Öhm…

-          Mondjad nyugodtan! Bízhatsz bennem! Bíztattam.

-          Tudom, csak hát, na… Kid az.. Belé szerettem. És nem bírom elviselni, hogy ennyire utál! Tört ki belőle a zokogás.

-          Ssss! Nem utál. Sosem utált. Beszélek vele jó? Minden rendben lesz, hidd el! Pusziltam meg.

-          Köszönöm! Bontakozott ki ölelésemből. – Menj haza nyugodtan. Elleszek. Anya is nemsokára hazajön. Kibékültünk. Örül, hogy visszajött a régi Lindsay. Mostanában tök sokat van itthon.

-          Nah az jó! Örülök. Puszilom őt! Szeretlek! Nyomtam puszit arcára majd elindultam haza.

-          Én is! Kiáltott utánam. Föl kellett volna hívnom Justint, hogy jöjjön elém. Sötétben nem szeretek hazamenni. Főleg, hogy néhol világítás sincs. Folyamatosan azt éreztem, hogy valaki követ. Az utcánkban már sprinteltem hazáig annyira féltem. Beestem az ajtón és Justin nyakába ugrottam.

-          Jól van? Kérdezte aggódva, mikor elengedett.

-          Hát… Jobban. Úgy megijedtem. Altatót vett be, és alig bírtam felkelteni utána, mindent kihányt. Azt hittem mentőt kell hívnom. Pityeredtem el.

-          Nah! Semmi baj. Ölelt magához.

-          Linds jól van? Jelent meg Kid is.

-          Nem. te fasz. Akkor egy pöcs vagy. Nagyon haragszom rád. Miért nem tudsz egyszerűen még egy esélyt adni neki? Miért kell kínoznod őt? Szeret téged. Szerelmes beléd. Te meg ilyen idióta vak pöcs vagy. Nem hiszem el! Felrohantam a szobámba mielőtt még kárt teszek Kidben.

-          Justin! Kiabáltam le. Őt akartam most. Csakis csak őt. Azt hiszem elérkezett AZ a pillanat. Akarom őt most.

Lindsay:

Anya későn jön csak, bent kell neki maradnia, de azt mondta hoz haza kínait és siet nagyon. A tévé előtt ültem és valami szomorú filmet néztem. Már a film elejétől kezdve bögők. Annyira szomorú. Csöngettek. Ki keres ilyenkor? A szemeimet törölgetve nyitottam ajtót.

-          Kid… Szemeim újra megteltek könnyekkel féltem, hogy azért van itt, hogy újra elmondjon minden féle jött ment ribinek. Még rímel is Lindsayribi…

-          Nézd én sajnálom! Nem tudom mi a fene volt velem. Vagyis… szarul esett, hogy akkor úgy váltunk el. És még csak felém se bagóztál.

-          Ne haragudj! Kínos csönd telepedett ránk. Kid gyönyörű csokoládé barna szemei arcomat fürkészték. Amikor tekintetünk találkozott, olyan volt mintha összekapcsoltak volna minket. Egymásnak estünk. Magához ölelt miközben heves csókot váltottunk. Lábával belökte az ajtót, majd a nappaliba vezettem ahol a kanapéra löktem. Annyira kívántam őt és boldog voltam. Mert még ha nem mondta, tudtam, hogy szeret. Az érintései és gyengéd csókjai mindent elárultak.

-          Szeretlek. Csúszott ki a számon. Kezei megálltak derekamnál. Könnyek szöktek szemeimbe. Félre értettem volna? Már másztam volna ki öléből, mikor visszahúzott.

-          Én is Lindsay. Csókolt meg. – Én is. A biztonságot nyújtó karjaiban aludtam el. Anya jöttére ébredtem fel. Először meglepődött, hogy így lát minket de nagyon örült. Vacsorára, vagyis inkább éjféli nassra maradt Kid, és összebújva aludtunk el valamikor hajnalban. Végre boldog vagyok. 

Most nem egy újabb résszel jelentkezem ;D

Sziasztok megint :D
Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk ilyen kérdezz felel izét :D tehát ti kommentben felteszitek a kérdéseket én pedig válaszolok :) kicsit jobban megismerhettek így :)) meg gondolkodtam egy szavazáson is.. hogy milyen témájú legyen a másik.. öhm két blogom :DDD megcsinálom és tessék szavazni! illetve kérdésekkel bombázni :DD remélem tetszett a rész :D
Pusziiillak titeket :)
Smile :D

Pofon, békülés és.. nőgyógyász..

Sziasztok manócskák!
Bocsánat, hogy ennyit várattalak titeket, de vártam még komit, meg esetleg újabb rendszeres olvasókat. Nagyon nagyon köszönöm az eddig véleményeket és továbbra is várom a komikat!
mertnagyonnagyonszeretemazolvasómiat és hálás vagyok nektek :) Imádlak titeket :D
Legyetek rosszak,
Puszii Smile :)

Zoe:

Az elmúlt pár napban sokat voltunk Lindsal, mármint Jen és én. Justinnak mondtam, de, hogy Kidék hogyan fognak reagálni erre az rejtély. Nem is mertem nekik mondani. Megbeszéltük Lindsal, hogy együtt főzünk ma a srácoknak és meg próbáljuk megbeszélni ezt az egészet. Bolognai spagettit csinálunk mert az gyors, egyszerű és finom. A fiúk pont akkor érkeztek, meg amikor megterítettünk.

-          Mit keres itt ez a ribanc? Kid szinte köpte a szavakat. Tudom, hogy nem szereti, sőt inkább gyűlöli, de akkor is! A barátunk volt, és még most is az! Láttam, hogy Lindsaynek rosszul esett. Visszament a konyhába.

-          Kid! Szóltam rá mérgesen. – Meg sem hallgatod, már le ribancozod!

-          Azok után, amit veled, veletek tett?! Nem hiszem el Z! Komolyan hiszel ennek az álnok kígyónak?

-          Kid.. Meg akar változni! Olyan akar lenni, mint régen. Immár Jen is Linds védelmére kelt.

-          Nem érdekel. Én nem vagyok hajlandó kibékülni vele. Tőlem meg is dögölhet. Egy hatalmas pofon csattant arcán. Sziszegve ráztam sajgó kezemet.

-          Nem gyilkosságot követett el. Hülye volt, rossz döntéseket hozott. Úgy beszélsz mintha te Szent lennél és sosem csináltál volna semmi rosszat! Pufogva vonultam a konyhába. Mérgesen dobáltam be mindent a mosogatógépbe. Az asztalra meg szinte oda vágtam a kaját.

-          Jó étvágyat! Mondtam mérgesen, majd kimentem a kertbe Linds után. A hintaágyban ücsörgött és szipogott. Leültem mellé és átkaroltam vállát.

-          Tudtam, hogy nehéz lesz. De még meg sem hallgatott! Én tényleg változni akarok, de ezt senki sem akarja elhinni. Zo, tényleg ennyire borzalmas ember vagyok? Kérdezte, s hangosan felzokogott. Majd megszakadt a szívem. Mindenkinek vannak „hülye” időszakai. Nekem is volt, Kidnek is volt, Justinnak is mindenkinek. Kid lehet kicsit toleránsabb. Ő miket csinált… És még neki áll feljebb. Úgy megütném még egyszer, hátha eszébe jutnak bizonyos dolgok. Wáá, felrobbanok.

Jen:

Kiröhögtem Kidet. Az a fej, amikor csattant az arcán Z pofonja. Még ebédnél is jól látszottak Zo apró ujj lenyomatai Kid arcán. Justin lehajtott fejjel próbálta visszatartani a röhögést, amikor Kid fagyasztott borsót nyomott az arcára. A kis mimóza. Amikor Jus szarrá verte akkor mit csinált? Sírva fakadt. Akármennyire szeretem Kidet, tudom, hogy ezzel csupán el akarja sikálni ezt a dolgot. Hátha Zo bejön és megszeretgeti Kidet. De arra várhat!
Sajnáltam Lindsayt, és Zot is. Tudom, mennyire szívén viseli mások sorsát. Ő megpróbálja mindenkiben a jót látni. Jó emberismerő, tudja, tudjuk, hogy Lindsay igazat mond. Tényleg meg akar változni. Kid unottan turkálta a kaját a tányérján.

-          Szerintetek meg mérgezte az a kígyó? Kérdezte Kid elgondolkodva.

-          Kid, kussolj már! Lindsay nyitni próbált, bocsánatot akart kérni, te meg sem hallgatva őt, máris leribancozod. Szemtől szembe szar érzés ember, főleg ha változni akar! Mondta Justin. Tudtam, hogy Z miatt próbálja Lindsayt újra megkedvelni. Legalább ő végig hallgatta a szőke lányt. Dave.. Dave most elgondolkodva lapátolja magába a kaját. Nem szólt semmit. Emészti a dolgot. Remélem, meg fog békélni vele. Annyira szeretem Davet. Életemben először vagyok igazán szerelmes. És ez jó érzés. Nagyon boldog vagyok mellette, és remélem, hogy ő is az. Próbálok mindent megadni neki. Hihetetlen, hogy mi ketten együtt… Sosem hittem a hosszú távú kapcsolatokban, Dave se.. Mondjuk romantikusabb, mint én. A fél éves évfordulónkon annyira édes volt! Mit sem sejtve mentem haza anyától (meglátogattam a munkahelyén) az egész házban kellemes édeskék illatok terjengtek. A bejárati ajtótól, a lépcsőn, egészen a szobámig vörös és fehér rózsaszirmok voltak szétszórva, a szobám tele mécsesekkel, az erkélyen hangulatosan meg volt terítve a kis kovácsoltvas asztalon. Dave egy fehér inget viselt sötét farmerral. Nagyon jól nézett ki és akkor aszt hiszem véglegesen belé szerettem. Táncoltunk, vacsoráztunk, majd egy forró és szerelmes éjszakát töltöttünk együtt. Sokkal jobban élveztem, mint bármikor máskor. Talán azért, mert azzal feküdtem le akit szeretek. Egyik fiúmat sem szerettem igazán Dave előtt. Szexelni akartam, felszedtem valakit, pár hétig max egy hónapig jó volt, utána lapátra tettem őket. Kis gondolatmenetemből Justin szakított ki.

-          Figyi Jen, Zoval még nem mentetek khmm.. el a ..

-          A nő dokihoz? Nem holnap megyünk. Justin fülig elpirult és szégyenlősen bólintott egyet. Majd megzabáltam, sosem láttam még ilyennek. Legutóbb amikor majdnem megtörtént az első, haza értek a szülők és elbeszélgettek velük egy kicsit. Justin szülei sírtak, amiért nem tudtak itt lenni fiuk mellet ebben a nehéz időszakban. Z szülei is nagyon szomorúak voltak a történtek miatt, de egyben boldogok is mert mindkét gyerek jól van és szeretik egymást. Z anyukája beszélt Lindsayvel, aki alig bírt beszélni annyira sírt. Tulajdonképpen Mrs.Forest ébresztette rá néhány dologra Lindsayt. A lány ennek következtében vett egy 360° fordulatot és a változás útjára lépett. Remélem Kidet is sikerül meg győznünk erről.

Zo:

Alig bírtam megvigasztalni Lindsayt. Miután nagyjából meg nyugodott hazament. Nem akart most beszélni senkivel. Néztem távolodó alakját és eszembe jutott a régi Lindsay. Aki kényelmes cuccokban járt, aki leszarta, hogy ki mit mond róla, és akit mindenki azért szeretett, mert kedves, okos és szép. Most próbálta visszahozni ezt. Olyan akart lenni, mint régen, és én segíteni fogok neki. Még ha Kiddel össze is veszünk ezen. Nem érdekel. Visszamentem a többiekhez. Kid és Dave fifáztak, Jen a laptopon pötyögött, Justin pedig OLVASOTT! Igen olvas. Szokott, nagyon tetszenek neki Vavyan Fable könyvei. Most a Szennyből az Angyalt olvassa, amit én is imádok. De személy szerint a Mesemaraton a legjobb. Leültem mellé és puszit nyomtam arcára. Mosolyogva magához ölelt és hosszan megcsókolt, mint akit legalább 3 hete nem látott. Kuncogva toltam el magamtól, majd az ölébe kuporodtam. Hallgattam amint szíve gyorsabban kezd el verni. Egyik kezével a hátamat simogatta, másikkal kezemet fogta. Imádok összebújni vele, annyira jó érzés. Eszembe jutott a holnapi nő doki látogatás. Nagyon félek, még sosem voltam. Nem tudom, mit kell csinálni ilyenkor, vagy, hogy mi számít normálisnak. Jaj. Félek nagyon. Jen hat fele ment el, segítenie kell az anyukája virág boltjában. Davet és Kidet erőszakkal kellett kirakni, annyira belemerülten a Need for Speedbe. De jó. Megunták a fifát most jön a Need for speed. Justin éjfél fele dugott ágyba. Szó szerint. Az íróasztalnál ültem és pötyögtem a laptopon, amikor megragadta a derekamat és az ágyba dobott. Kikapcsolta a laptopot, bebújt mellém, és magához ölelt. Nagyon rosszul aludtam, borzasztóan izgultam. Jen fél 9-kor jött értem, és elindultunk a nőgyógyászhoz. A váróban egy nő üldögélt, aki elmosolyodott, amikor meglátott minket. Jen kezét szorongattam és a nyakába fúrtam arcomat, amikor a nő kijött. Nekem kellett bemenem. A nő aki kijött rám mosolyogott. Az asszisztens szólított, mosolyogva a rendelőbe invitált, ahol egy harmincas éveiben járó mosolygós doktornő várt. Feltett pár kérdést majd megvizsgált, kellemetlen volt, de elviselhető. De hülye vagyok, hogy ennyire ráparáztam. Felírta a fogamzásgátlót és mosolyogva kikísért. Megköszöntem majd boldogan indultunk el a legközelebbi gyógyszertárba, hogy kiválthassuk. Még az sem lobozott le, hogy kb. 2 órás sor állt előttünk. Jen ideges volt, nagyon. Pedig már csak 6 ember van előttünk. Próbáltam nyugtatgatni, de nem bírta meg állni, hogy ne szóljon be a patikus csajnak. Mintha meg sem hallotta volna, mosolyogva szolgált ki. Egész hazafelé vezető úton énekeltem és Jent idegesítettem.

-          Sziasztok! Léptem be a nappaliba, de a látványtól először meglepődtem majd a szívem szerintem elolvadt. Lindsay és Kid need for speedeztek, és folyamatosan mosolyogtak egymásra, Dave valamit evett, azt hiszem szendvics lehetett, de nem tudtam behatárolni, ugyanis tocsogott valami piros izében. Justin olvasott. Fura volt így látni, de azthiszem bármit csinál, én akkor is szeretem. Mosolyogva karjaiba zárt.

-          Milyen volt? Nagyon rossz? Simított ki arcomnól egy tincset, barna szemei aggodalomtól csillogtak.

-          Nem. Pozitív csalódás volt. Nagyon aranyosak voltak. Mosolyodtam el, majd megcsókoltam Justint. Szemeiben huncut fény csillant. Háhá kispajtás. Még várunk. 1 hetet.. vagy többet. Akarom őt, de még kicsit kínozni akarom. 

Lindsay ribi nem az akinek mutatja magát...

Sziasztok!
meghoztam az új részt. remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat, aranyosak vagytok.
De kicsit csalódott vagyok, mert csak 2 komit kaptam.. és nekem ez kevés :((( nem tetszik a történet vagy mi? :(( bármilyen visszajelzés jó. csak több komit kérek... mostmár megpróbálom rendszeres időben feltenni a részeket.
szeretemazolvasóimatnagyon :D
puszii Smile <3

Zoe:

Amikor megtudtam Kidtől, hogy mi történt fejvesztve rohantam a kórházba. Kidék a folyosón ültek. Megálltam. Nem mertem odamenni hozzájuk. Dave vett észre először. Felugrott és megölelt.

-          Dave.. én.. én sajnálom! Tört ki belőlem a zokogás.

-          Nee! Ez nem a te hibád volt. Lindsay kavarta a szart, és a helyedben és én is kibuktam volna. – Gyere, megmutatom, melyik szobában van Jen. fogta meg a kezemet és húzni kezdett maga után. Kid bátorítóan rám mosolygott. Beléptem a zöld szobába, Jen az egyik ágyon feküdt. Félig még magánál volt. Leültem mellé a székre és kezeim közé vettem napbarnított kezét.

-          Jen.. annyira sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám! Visszajövök, és nem csinálok többé ilyet! Ígérem! Szorongattam kezét. Szempillái megrebbentek, de nem nyitotta ki őket. Percekig simogattam arcát, haját. Próbáltam összeszedni magam mielőtt bemegyek Justinhoz. Nagyon féltem a látványtól. Nem akartam ezt. Csak.. egyedül akartam lenni. Átgondolni a dolgokat. Nyomtam egy puszit legjobb barátnőm homlokára, majd nehéz szívvel kiléptem az ajtón a hófehér folyosóra. Dave és Kid vezetésével tovább mentünk és megálltunk a 144-es kórteremnél. Halkan lenyomtam a kilincset, nagy levegőt vettem és beléptem. A látványtól majdnem összeestem. Justin falfehér arccal feküdt a kórházi ágyon. Kezéből mindenféle cső lógott ki, halk pityegés adta tudtomra, hogy él. Leültem mellé, kezei gondosan be voltak kötve. Halkan szuszogott.

-          Justin.. Óvatosan kezembe vettem hatalmas kezét. Ujjaival játszottam miközben próbáltam visszatartani a zokogásomat. – Kérlek, ébredj fel! Nem akarlak elveszíteni! Hazamegyek, és soha többé nem csinálok ilyet! Kérlek… Bocsáss meg! Annyira szeretlek! Nyomtam puszit szerelmem tenyerébe. Tökéletes arcát néztem, hosszú szempilláit, édes orrát, telt ajkait. Nem akarom elveszíteni. – Szeretlek! Lágy szorítást éreztem. Justin megszorította a kezemet. Mosolyogva töröltem le könnyeimet, puszit nyomtam szájára, s kiléptem a kórteremből. Felkaptam a cuccaimat és magabiztosan elindultam egy kávézó felé. Az órámra néztem, még van időm a találkáig. Komótosan sétáltam, az idő kissé hűvös volt, így jobban összehúztam magamon Justin zipzáras pulcsiját. Beléptem a kávézóba és megláttam. Teljesen más volt most. Semmi smink, szőke haja egy egyszerű copfban díszelgett feje tetején. Egy fehér top volt rajta és egy farmer, lábait egy fehér Converse tornacsukába bújtatta.

Lindsay:

Csilingelve nyílt ki az ajtó. Felkaptam a fejem és megláttam Zo apró, törékeny alkatát. Leült velem szembe. Szarul nézett ki. Sápadt volt, egy szakadt farmer nadrág volt rajta egy fekete v nyakú póló és Justin piros pulcsija. Szemei szomorúan, de egyben kíváncsian csillogtak.

-          Figyelj Zo! Én akartam ezt.. Én.. nem is tudom mit akartam. vagyis tudom, Justint, bármit megtettem volna, hogy az enyém legyen. De rájöttem, hogy nekem nem is kell. Magamnak sem mertem bevallani, hogy kibe is vagyok igazán belezúgva. Az sms-t nagyon sajnálom. Tényleg. A képek.. pedig több mint egy éve készültek. Együtt voltunk pár hétig. Semmi komoly. Kellett valaki, aki kielégít. Ő akkor megfelelt. És most is csak azért akarnak engem a fiúk. Nem tudom, hogy jutottam el idáig. A szüleim sosem foglalkoznak velem, a bátyám egy drogos idióta. Nem tudok vele mit kezdeni. Próbáltam segíteni neki, észhez téríteni, de nem ment. Elköltözött és most azt se tudom, hol van. – Túrtam idegesen szőke hajamba, nem törődve azzal, hogy esetleg szétszedem. Azt akartam, hogy tudja, mennyire sajnálom. Nem akartam ekkora veszekedést.

-          Értem.. De Linds.. – Régóta nem hívott így senki. Szívemet melegség járta át a becenév hallatán. – Változnod kell. Látod mi lett a kis „csínytevésedből”? – formált ujjaival idéző jeleket. – Totál szétcsúszott a csapat. Justin 6 napig nem aludt semmit. Aztán… aztán öngyilkos akart lenni. – Vállait heves zokogás rázta meg. – Jen is totál kivan. Bekellet nyugtatózni. Davet és Kidet még sosem láttam ilyennek. Mint két zombi.  A szívem összetört a semmiért, magamat ostoroztam, hogy hogy lehetek ennyire ökör. De bíznom kellett volna benne jobban. De megvádolt azzal, hogy megcsalom és… és azt hittem így akar rávezetni arra, hogy ő csalt meg engem. Szükségem van rá! Emelte rám könnyektől csillogó szemét. A szívem hasadt meg érte. Régen szinte legjobb barátnők voltunk, aztán… nem is tudom mi történt velem, de mintha agymosáson mentem volna át. A pasik, a szex és a vásárlás érdekelt csak. Szomorú voltam, hogy így eltávolodtunk egymástól. Megfogtam az asztalon pihenő kezét és mosolyogva belenéztem zöld szemeibe. Tekintete műkörmös ujjaimra tévedt, és piszkálni kezdte a piros „karmokat”. Mindig ezt csinálta. Tekintete csuklómra tévedt és idegesen nyeltem egyet. Apró ujjai végig siklottak a hegeken. Ijedten rám nézett.

-          Linds… Ne csináld, kérlek! Esett kétségbe.

-          Annyira sajnálom, amiket a wc-ben mondtam és tettem. Nem akartalak megütni.. Elborult az agyam és… nincs mentségem erre… De nagyon nagyon sajnálom! Meg tudsz bocsátani nekem? Kérdeztem könnyes szemekkel. Féltem válaszától.

-          Figyelj.. nekem idő kell! Ha ki is békülnénk, félek, hogy Jen megtépne, ha találkoznátok.. Justin.. Mindenkitől bocsánatot kell kérned. – Felállt, és megpróbált kicsikarni magából egy mosolyt. – Holnap találkozzunk ugyanitt, ugyanekkor! Azzal, sebes léptekkel távozott. Pár kósza könnycsepp kiszökött szememből. Felálltam és elindultam haza. Meg akartam szabadulni mindentől. Mindentől, ami erre a szörnyű ribanc korszakomra emlékeztetett. Le akartam cserélni a ruhatáramat. Vissza akartam hozni a régi, mosolygós kedves Lindsayt. Holnap bocsánatot kérek mindenkitől.

Zoe:

Őszintén szólva nagyon meglepett Linds. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azt hittem még jobban fel akar dühíteni és goromba dolgokat fog mondani.. De nem. Régóta először láttatni engedte az igazi Lindsay Martint. Nagyon hiányzott. Emlékszem a csajos napokra. Linds Jen és én. Borzasztóan hiányzott ez a trió. Sosem haragudtam rá, inkább csalódtam benne. Jaj.. Remélem, jól fogják fogadni a többiek… Hazafelé vettem utamat, összeszedtem néhány cuccot Justinnak és visszamentem. Idegesen lépdeltem a folyosón.

-          Hála égnek. Justin felébredt. Nem hajlandó enni. Menj be hozzá! Hadarta el Kid. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Justin az ágyban ült és kifelé nézett az ablakon.

-          Ha azért jöttél, hogy belém tukmálj egy kis kaját, vissza is fordulhatsz. Vetette oda nyersen. Nyeltem egy nagyot.

-          Justin.. Hangom megremegett. Felém kapta fejét, arcára hitetlen mosoly ült ki. Szemeiben könnyek csillogtak. Leejtettem a táskám és odarohantam hozzá. Karjaiba bújtam, szorosan magához húzott. Felszisszent. Aggódva elhúzódtam tőle és szemügyre vettem kezeit. Kötést cserélhettek, mert ez most kisebb volt. – Soha többé ne csinálj ilyet! Annyira megijedtem. Ha elveszítettelek volna.. Hangom elcsuklott.

-          Te se csinálj ilyet! Ígérd meg! Sosem fogsz elveszíteni ezt te is tudod. Hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta arcomat.

-          Ígérem! Suttogtam, s megcsókoltam.

-          Látom már sokkal jobban vagy Justin! Szétrebbentünk és az ajtó felé néztünk. Jen állt az ajtóban egy orvossal. Mit sem törődve Mr. Peterrel, legjobb barátnőm nyakába ugrottam. A doki mosolyogva figyelte a jelenetet. Apa legjobb barátja, régebben, amikor nem dolgoztak ennyit a szüleim, nagyon sokszor átjött hozzánk vacsorára.

-          Jó híreim vannak. –nevetett fel boldog arcunkat látva. – Hazamehettek. Mindenki. Nagy aggodalmat okoztatok. Ne csináljatok ilyent! Zoe ne tűnj el, Justin ne csinálj hülyeséget. Jen te pedig ne stresszelj ennyit! Dorgált meg minket majd kiment. Kitettem Justinnak tiszta ruhákat, majd amíg ő öltözött összeszedtem a cuccait. Boldogan, nevetve hagytuk el a kórházat és reményeim szerint egy darabig nem jövünk vissza. Felszálltunk a buszra, és boldogan bújtam Justinhoz. Egy téma mégis nyomta a szívemet. Először Justinnal akartam erről beszélni. Tudom, hogy ki fog akadni… Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk haza.

-          Szótlan vagy ma nagyon! Bökte meg az arcomat, mikor mér vagy 10 perce ültünk csöndben a kanapén.

-          Találkoztam ma Lindsayvel. Hadartam el egy szuszra.

-          Mi? Éreztem hangjában a haragot.

-          Nagyon sajnálja. Ki akar velünk békülni.

-          Azt már nem! Tönkre t…

-          Hadd fejezzem be! szüksége van rám, ránk. Tudod mennyit jelent nekem, hogy bocsánatot kért? És elmondott mindent. Mindenkitől bocsánatot akar kérni, újra a régi lány akar lenni. Neked nem hiányzik? Mennyit ökörködtünk együtt. Volt egy rossz korszaka, úgy, mint neked. Ha te meg tudtál változni némi segítséggel, akkor ő is. De a segítségünkre szorul. Justin, segítenünk kell neki. Nagyot sóhajtott és halványan elmosolyodott.

-          Jól van. De csak miattad. A nyakába ugrottam és egy forró csókot nyomtam ajkaira. Felmordult s hajamba túrt. Ölébe másztam, annyira hiányzott már.

-          Soha többé ne hagyj el! Homlokát az enyémnek döntötte, csokoládé szemei szerelmesen csillogtak.

-          Soha nem foglak elhagyni! Szeretlek nagyon. Nyomtam puszit orrára.

-          Én is nagyok kicsim! Ölelt magához. A kötéseket piszkáltam a kezein. Zavart a tudat, hogy miattam akart meghalni. Óvatosan levettem bal kezéről a kötést. Felszisszentem, amikor megláttam a hosszú, mély vágásokat. Puha csókot leheltem sebeire. Mosolyogva nézett rám. Visszatettem rá a kötést. Szótlanul ücsörögtünk a sötétben és élveztük egymás közelségét. Úgy éreztem készen állok. Segítettem Justinnak levenni a kötéseket és beálltam vele a zuhanyzóba. Felszisszent, amikor víz érte sebeit. Már nem olyan csúnyák Kid elmondása szerint. 2 nap alatt szépen javult. Már nem voltam annyira szégyenlős J előtt. Nem volt okom rá, hisz már látott meztelenül. Vágyakozva nézett végig testemen. Most vagy soha. Gondoltam magamban. Justin befeküdt az ágyba, én még piszmogtam egy kicsit a fürdőben. Felvettem a fehér hálóingem, amit erre az alkalomra vettem. Nem valami kihívó. Combközépig ér, mell altt egy aranyos masni díszeleg. Kiléptem a fürdőből, Justin szemei éhesen tapadtak testemre.

-          Justin.. Szeretkezni akarok veled! Suttogtam szájába.

Lindsay:

Az összes ribancos ruhámat kidobtam és elégettem. Gyűlöltem ezeket a gusztustalan kihívó göncöket. Alig maradt ruhám. Félve tárcsáztam Jen számát.

-          Mit akarsz Lindsay ribi? Kérdezte cseppet sem kedvesen.

-          Találkozni. Szipogtam.

-          Oh.. – Lágyult el egy pillanatra volt legjobb barátnőm hangja. – Hol és mikor? hangja újra fagyos volt.

-          A parkban egy fél óra múlva? Kérdeztem.

-          Rendben. Azzal bontotta a vonalat. Félve indultam el. Ha megüt max elsírom magam. Hisz megérdemlem. Nagyon gonosz voltam és undorom magamtól emiatt. Hogy lehettem ilyen? Eltaszítottam azokat az embereket, akik a legfontosabbak nekem. Leültem a padunkhoz. Idegesen doboltam lábammal. 10 perce késik.

-          Ne haragudj! Nagy volt a sor! Nyomott a kezembe egy karamellás capuchinót.

-          Köszönöm! Motyogtam. – Ne haragudj rám! Vágtam a közepébe. – Sajnálom. Tényleg. Én nem akartalak titeket bántani. Nem tudom mi ütött belém. Hiányzol, Jen nagyon. Percekig nem szólt hozzám. A forró csokiját kortyolgatta.

-          Nem haragszom, csak csalódtam. Ennyi. Mindenki hibázik. De érzem és látom, hogy változni akarsz. Eltűntek a kurvás ruhák.

-          Jah. – néztem végig magamon. – Szinte alig maradt ruhám. Nevettem el magam.. Nekem? Alig maradt ruhám. Túl abszurdnak tűnt.. De így van.

-          Gyere. Menjünk a plázába! Úgyis akartam venni valami cuki ruhát! Ragadta meg a kezem és a legközelebbi buszmegállóhoz siettünk. Épphogy elértük a buszt. Mosolyogva huppantunk le egy kétszemélyesbe, és most igazán boldognak éreztem magam. Visszakaptam a két legjobb barátnőmet. Remélem a fiúkat is sikerül meggyőznöm arról, hogy tényleg változni akarok. Remélem sikerülni fog, mert rajtuk kívül senkim sincs..