Új barátok

Szisztok!
amint látjátok, új design lett. remélem tetszik nektek, úgy éreztem kell egy kis változás..
ami a történetre is elmondható. Nem alakul valami fényesen Z és Justin kapcsolata... De nem is húzom tovább.. Jó olvasást, komizzatok kérlek! :))
Boldog Karácsonyt!
Puszii Smile

Zoe:

Hol is kezdjem… A fejem tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Nem tudom mi romolhatott el ilyen gyorsan. Eddig minden tökéletes volt.. A lánykérés, Jen babát vár, tökéletes lakást találtak, ahogyan mi is. Félórányira van az egyetememtől, és hatalmas. Kétemeletes, sárga házikó. Tágas nappalival, kandallóval, hatalmas konyhával és sarokkádas fürdőszobával. A ház színe megfeleltek az elképzeléseimnek, így csupán a fürdőt kellett kifesteni fehérre. Nem tetszett a sötétkék fal és a kék csempe együtt. Túl sötétnek találtam.. De el is kanyarodtam a témától. Tehát minden elromlott, az eddig szépen felépített kis világom romokban hever. Senki sem tudja.. Nem mondtam el senkinek..

De kezdjük az elején.

Minden szépen ment a költözés során. A költöztetők időben értek oda, hamar ment a berendezkedés. Nagyon boldog voltam, hogy van egy saját házam és a szerelmemmel oszthatom meg ezt. Mindenféleképpen fel akartam avatni a házat, ezért beszereztem egy szexi hálóinget és fehérneműt. Leültem a nappaliban lévő kanapéra és idegesen nézegettem a telefonomat. Már 1 órája itthon kéne lennie. Két óra várakozás után megittam egy pohár bort és felmentem lefeküdni az ágyba. Nyomorultul éreztem magam és magányosan ebben a nagy házban. Olyan volt mintha jeges kezek markolásznák torkomat. A könnyeim utat törtek maguknak, s néma zokogásba kezdtem. Lépteket hallottam a lépcsőn, s nyitódott az ajtó. Átfordultam a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót. Besüppedt mellettem az ágy, s Justin hozzám bújt.

-          Ne haragudj kicsim, elhúzódott a dedikálás! Nyomott puszit hajamra. Kibújtam öleléséből és kihúzódtam az ágyszélére. Nagyot sóhajtott majd meghúzta a takarót, hogy neki is adjak. Tudom, hogy örülnöm kéne a sikerének. örülök is, hisz nem mindennap történik meg az emberrel, hogy az első könyve után már díjat is nyert. 2 hónap kellett ehhez és megannyi lelkes olvasó, akik megvették a könyvét. Justin… nagyon boldog volt. Emlékszem csillogó szemekkel mesélte, hogy két hete a könyve áll a listák első helyén. Nagyon büszke voltam rá. De mára már árnyéka önmagának. Kezd olyan lenni, mint régen… Amikor a sötét korszakát élte. Nem akarom megint átélni ugyanazt. Teljesen elszállt magától és folyamatosan bunkózik. Nagyképű lett és beképzelt. Néha alig tudom, magam türtőztetni nehogy visszaszóljak neki. Reggel tapogatóztam magam mellett, s csalódottan állapítottam meg hogy Justin megint dedikáláson van. Nem hiszem el.

-          Csessze meg! Keltem fel az ágyból. Megálltam az egészalakos tükör előtt, s dühös lettem. Letéptem magamról a csipke csodát s kihajítottam a szennyesbe. Felvette egy melegítő alsót és kinyúlt pólót, a hajamat egy kócos kontyba fogtam a fejem tetejére és bementem a festő szobába. Kinyomtam a színeket egy festékpalettára. Sötét színeket kevertem ki, dühös ecsetvonásokkal vittem fel a festéket a vászonra. Ki akartam adni minden dühömet, elkeseredettségemet, szomorúságomat. Olyan érzelmek kavarogtak bennem, amik már rég. Reménykedtem abban, hogy ezek egy ideig nem fognak előjönni, de sajnos a fájdalom, a szomorúság mindig is ott lesz. És mindig megtalálnak, befeketítve szívemet, s összetörve egész testemet. Nem akartam mást csak a régi normális Justint… A mostani.. Olyan, mint aki az a rosszfiú a közép suliból, aki verekedett és füvezett. Épp elég munka volt visszahozni önmagát, most meg.. megint elveszíti magát. És engem is el fog veszíteni, ha így halad. Ma a kedvencét főztem, s küldtem neki egy sms-t hátha ma hamarabb jön haza. Hát az üzenetemre se válaszolt, és reggel 6-kor állított haza totál részegen. Meg kellett hánytatnom, még a zuhany alá is be kellett állítanom majd lefektettem aludni. Úgy látszik, egyedül kell elmennem, beiratkozni az egyetemre. Nem vittem túlzásba az öltözékemet. Kint valami elviselhetetlen forróság volt. Az időnek megfelelően felvettem egy sötétkék magas derekú sortot és egy pánt nélküli tengerészcsíkos topot, amit betűrtem a nadrágomba. Belebújtam fekete sarumba, s betettem a fülembe egy aranyos sötétkék vasmacskás fülbevalót. Felkaptam a kék fehér csíkos táskámat, s halkan kinyitottam az ajtót. Lementem a konyhába gyorsan megkerestem a napszemüvegemet és kimentem a garázsba. Kinyitottam a garázsajtót majd kitolattam, miután gondosan bezártam mindent elindultam az egyetem felé. Alig találtam parkolóhelyet, a titkárságon meg rengetegen voltak. Sorszámot kellett húznom, 2423. O jeh. És még csak a 455-nél tartunk… Itt leszek még egy darabig. Leültem egy szabad székre és elővettem egy könyvet. Eszembe jutott, hogy amióta kiadták Justin könyvét semmit sem írt… Fürdik a reflektorfényben és élvezi a fiatal lányok tömegét. Haa.. Élvezze csak.. Engem meg hagyjon egyedül. Gondolatmenetemből egy mély hang szakított ki.

-          Szia.. Remélem nem zavartalak meg! Mutatott a könyvre, s elmosolyodott. Elvesztem nagy barna szemeiben. A haja sötétbarna volt, s édesen göndörödött mindenfele. Istenem ez a srác…

-          Szia.. nem ,nem zavartál meg. Tettem el a könyvet.

-          Rusty vagyok. Nyújtotta felém a kezét. Felfedeztem csuklóján egy tetoválást. Egy vasmacskát ábrázolt. Elmosolyodtam, s kezet fogtam vele.

-          Zoe. Mutatkoztam be.

-          Szép név.  – Kacsintott. – Első éves vagy? Kérdezte, s elővett egy palack vizet. Nagyon szomjas voltam. Most jutott eszembe, hogy reggel nem is ittam.

-          Igen. És te? Néztem amint rózsaszín ajkaihoz emeli a palackot, s nagyokat kortyol a hűs vízből. Akaratlanul is megnyaltam a számat.

-          Kérsz? Nevetett fel s felém nyújtotta a palackot. Hálásan elmosolyodtam s aprókat kortyoltam belőle. – Én is most kezdek itt. Milyen szak? Amúgy megihatod nyugodtan. Van még nálam.

-          Köszönöm! Festészet.

-          Komolyan? Akkor többet fogjuk látni egymást. Boldoggá tett a tudat, hogy nem egy teljesen idegenekkel teli osztályba fogok járni. Rusty nagyon kedves és helyes fiú. Ha nem lenne Justin. HA!!! De Rustynak is van barátnője, akit be is mutatott. Nagyon kedves lány, Miranda a neve. Ő írásszakra megy, sajnos nincs közös óránk pedig örültem volna neki. Kicsit emlékeztetett Jenre és Lindsre. Mintha az ő személyiségüket gyúrták volna össze Mirandában. Talán ezért is jöttünk ki olyan jól a kezdetektől. Megbeszéltük, hogy este találkozunk a ’Stixben, ami egy kis étterem. Rustyék jóval előbb végeztek mégis végig ott voltak velem. Nagyon aranyos volt tőlük. Megtudtam, hogy már 3 éve vannak együtt, és pontosan az egyetemtől 5 percre laknak. Miután végeztem az összes papírmunkával, megkaptam az órarendemet és egy térképet, elköszöntem Rustyéktől és kiléptem a verőfényes napsütésbe. Beszálltam az autóba ás hazamentem. Justin még aludt így megint bezárkóztam festeni. A két képet összese lehet hasonlítani. A tegnapi képnél sötét színeket és durva ecsetvonásokat használtam, míg ennél… Minden olyan világos és… gyönyörű volt. Lágy mégis… Sokat mondó. Büszke voltam erre a művemre, nagyon is. Gondosan el is raktam, nehogy baja essen. Bementem megnézni Justint. Már ült az ágyban a fejét fogva.

-          Ne haragudj Z! Kicsit túlzásba estem… Tudod.. Már 4 millióan vettem meg a könyvemet.

-          Gratulálok. Ültem le mellé. Beszélgettünk még kicsit, majd elkezdett készülődni. Ma is dedikálásra megy. Fantasztikus. Már csak azt várom, mikor megy országon belüli turnéra. Az kéne még. Tuti megcsalna fűvel-fával. Nem bízom benne, egyszerűen nem tudok. Rácsörögtem Rusty-ra, hogy nem-e tudnának mégis értem jönni, fél óra múlva dudáltak. Mosolyogva ültem be a hátsó ülésre. Mirandával rögtön beszélgetni kezdtünk mindenféléről, főként csajos dolgokról. Mindketten örültünk, hogy van egy csajszi akivel bármiről lehet beszélni. Az étterem nagyon hangulatos volt, és az étlap… Mennyei kaják voltak rajta, és inkább a mi korosztályunkra volt tervezve. Egy gyros tálat rendeltem és egy korsó sört. Rusty egy extra nagy négy sajtos pizzát rendelt, míg Mira egy hamburgert. Örültem, hogy ilyen barátokra tettem szert, és nem kell egyedül szembe néznem az egyetemmel. Elmeséltem nekik, hogy Justin a barátom, és ha én nem lettem volna, még mindig azon nyavalyogna, hogy nem elég jó amit írt és nem fogja elküldeni egy kiadónak sem. Elmeséltem, hogy mennyire elhanyagol mostanában és mennyire szomorú vagyok, amiért tulajdonképpen cserbenhagyott. Megígérte, hogy eljön velem a beiratkozásra, erre meg… Mira a kezemre tette a kezét és bátorítóan rám mosolygott.

-          Bármi van, tudod a számunkat csajszi! Bármikor hívhatsz! Ugrunk! Kacsintott. Rusty szerencsés hogy ilyen barátnője van, és ez fordítva is igaz. Eléggé elbeszéltük az időt, már éjfél is elmúlt, amikor hazavittek. Rusty az ajtóig kísért, ahol kaptam egy ölelést míg Mira az autóból esett ki majdnem annyira integetett és még dudált is. Mosolyogva léptem be a lakásba. S egyenesen Justin mellkasának ütköztem.

-          Hol voltál? Sziszegte. Láttam rajta, hogy mérges.. Nem is… Dühös volt, izzott a tekintete. Sosem láttam még őt ennyire mérgesnek. Megijedtem tőle. Elkapta a csuklómat a megszorította.

-          Justin ez fáj! Csuklott el a hangom.

-          Válaszolj! Hol voltál? Megrázott miután nem válaszoltam.

-          A leendő osztálytársammal és..

-          Igen?! És már össze is szűrted vele a levet? Kérdezte. Hangja csöpögött a gúnytól. Kitéptem magam szorításából, s mérgesen ránéztem.

-          Van barátnője. Mentem el mellette, épp a konyhába tartottam.

-          És.. attól még lehet köztetek valami. Idegesen csaptam le a poharat a pultra s felé fordultam.

-          Te hülye idióta figyelmetlen pöcs. Kurvára nem érdekel a dedikálás, leszarom ha rosszul esik, de itt telt be a pohár. Hetek óta eljárkálsz itthonról, nem válaszolsz az üzeneteimre, későn jössz haza, részeg vagy… Hol a régi Justin? Hmm? Megígérted, hogy eljössz velem beiratkozni… Erre meg.. Fel akartam veled avatni a házat. Mostanra már könnyek szöktek szemeimbe.

-          Azzal a fürtöskével akartad helyettem felavatni? Kérdezte. Szemeibe néztem s most jöttem rá. Be van szívva, de nem kicsit. Hatalmas pofon csattant az arcán.

-          Elmegyek. Ne keress! Nem akarok felőled hallani!

-          De.. szivi… Indult el utánam s felém nyúlt.

-          Ne érj hozzám! Emeltem fel kezeimet, majd futásnak eredtem. Céltalanul bolyongtam a városban, s előkotortam telefonomat. Felhívtam az utolsó reményemet.. vagyis reményeimet.

-          Zoe?! Baj van?  Szólt bele Mira.

-          Én… nem tudom, hol vagyok… Zokogtam a telefonba.

-          Nyugodj meg! Mi van körülötted? Kérdezte Mira, s hallottam, hogy öltözködik. – Rusty hol vannak a kulcsok? Kérdezte Mira a háttérben.

-          Öhm… Valami seventynine klubnál vagyok.

-          Pár perc és ott vagyunk! Vigyázz magadra! Tette le Mira. Leültem a járdaszélére, s mégjobba sírni kezdtem. Rosszul estek Justin szavai nagyon is. Elegem volt belőle, a féltékenységéből meg úgy mindenből. Megint iszik és drogozik… Csodálkoztam azon, hogy nem hívott, de mind egy is. Kicsit egyedül szeretnék lenni, vagyis inkább távol tőle.. Motorzúgást hallottam, valaki eszeveszett sebességgel közeledett, majd lefékezett előttem. Mira pattant ki az autóból s felnyalábolt a földről. Magához szorított és hagyta, had sírjam ki magam… Reméltem, hogy Mirában olyan barátnőre lelhetek, mint amilyen Linds és Jen. Sajnálom, hogy nem leszek ott amikor eljönnek meglátogatni minket, de Justinnak felkel fognia, hogy nem játszhat velem. Nem tehet tönkre.. megint..