Summer's end

Sziasztok :D
itt az új rész. Este lehet hozok még eggyet. A többi bloghoz csak este várjatok részt mert kreszre kell mennem. Tehát jó olvasást. Szeretlek titeket :)) és kérek komikat :D
Puszii Smile :)

Dave:

-          Háát.. Az van, hogy… Ezek csak mű bogarak! Lengetett meg előttem egy nagy, műanyag csotányt.

-          Ez nem volt szép. Tudod mennyire fél tőlük. Dorgáltam meg a két hülye gyereket.

-          Jolvanna… Csak hülyéskedtünk, amúgy is túrázni akarunk menni.

-          Ilyen melegben? Kérdeztem.

-          Igen. A csajok maradnak. Nem akarnak jönni. Mondta Kid.

-          Hát jó. Akkor pakoljunk össze és menjünk.

Miután sikeresen összepakoltunk és úgy gondoltuk nem hagyunk itt semmit, elindultunk.

-          Ne maradjatok sokat a napon, kullancsriasztó van nálatok, kaja víz van. Nekem el ne tévedjetek, mert akkor hívni kell az erdészeket.

-          Mint múlt évben. Röhögött Jen. Értetlenül néztem rájuk.

-          Z-vel elindultunk az erdőben, mint a nagy túrázók. Aha, úgy eltévedtünk, hogy két napig kerestek minket.

-          Szóval vigyázzatok magatokra! Csókolta meg Zoe Justint s tényleg elindultunk. A rekkenő hőségben bandukolni két idiótával… Jó szeretem őket, de akkor is. Ha eltévedünk, kiherélem őket.

Zoe:

-          Remélem nem fognak eltévedni!

-          Hát az elég gáz lenne. Nem tudok térképet olvasni..

-          Mert mi tudunk?! Nevettünk fel.

A nappaliban ültünk és eldöntöttünk, hogy csajos napot tartunk. Tehát filmeket nézünk, nassolunk, aztán délután szépség szalont nyitunk. Arcpakolás, köröm festés csupa lányos dolog. Jó érzés itt lenni. Szeretem ezt a házat, főleg azért mert az erdőben vagyunk. Friss a levegő, szép az idő. Mi kell még? Miután megnéztünk vagy hat nyálas filmet, és elpusztítottunk vagy egy tonnányi chipset fölmentünk a fürdőbe. Fehérneműben álltunk az egész alakos tükör előtt a szobámban.

-          Nem túl nagy a vádlim? Nézegette a tükörben lábait Linds.

-          Ne hülyéskedj már! Szép vékony lábaid vannak.

-          Neem, felszedtem 6 kilót amióta Kiddel vagyok.

-          Majd ledolgozzátok. Kacsintott Jen. Kuncognom kellett eme kijelentésen.

-          Hmm.. Nem elég lapos a hasam. Szontyolodtam el. Annyit dolgoztam, hogy szép hasam legyen.

-          Nekem sem.

-          Ééés nekem sem. Na akkor holnaptól elkezdünk edzeni. Mondta Lindsay parancsolóan. Tudja, hogy milyen lusta bagázs vagyunk Jennel. Miután feltettük az arcpakolást lementünk a konyhába koktélt csinálni. A mojito a kedvencünk és minden volt hozzá, hála Kidnek aki felvásárolta az éjjel nappali bolt alkohol készletét. Kiültünk a verandára a hinta ágyba és néztük, ahogyan a víz felszínén csillog a napfény. Annyira szép volt. Nyugalom és csend. Mindenki a gondolatai merülve szürcsölgette a hűsítő italt.

-          Szerintetek merre járnak? Kérdezte Linds.

-          Fogalmam sincs. Remélem a szurdokig nem mentek el.

-          Miért?

-          Mert ott vannak az idióta faszfej Dickensék. Nem szeretném, ha összeverekednének. Tudjátok mennyire forrófejűek.

-          Ja.. Hát az tényleg nem lenne jó. Nem akarok Dickensék szüleivel egyezkedni, meg kórházba sem akarok járni jó pofizni azokhoz a pöcsökhöz.

-          Szerintem most már lemoshatjuk, nem? Félórája fent van a maszk. Fürdés után a szobámban. Adtam ki a parancsot. Vagy fél órán keresztül folyattam magamra a vizet. Annyira jól esett. Gyorsan hajat mostam majd egy szál türcsiben kimentem a szobába. Jen feküdt az ágyon pizsiben és a körömlakkok közül válogatott. Én is felkaptam a pizsimet és leültem mellé. Miután sikeresen kiválasztottuk a körömlakkokat, elkezdtük kifesteni. Lindsay berobbant a szobába.

-          Valakik vannak kint. És nem Justinék…

Justin:

Már kezdett besötétedni ezért visszafordultunk. Kezdtem parázni, hogy a sötétben nem találunk vissza, vagy esetleg baja esik a lányoknak. Rossz előérzetem van, ezért sietősebbre vettem a tempót, de ezzel csak azt értem el, hogy bukdácsoltam a gyökerekben.

-          Justin lassíts már! El fogod törni valamidet! Ragadta meg a vállam Kid.

-          Rossz előérzetem van. Szerintem bajban vannak.

-          Először is nyugodj meg. Másodszor vedd elő a zseblámpát. Egyszerűen és gyorsan visszatalálunk. Megjegyeztem merről jöttünk. Mondta Dave. Ő ment elől a zseblámpával. Tényleg tudta merről jöttünk, de így is másfél órába telt mire visszaértünk. Full sötét volt a házban. Tuti nem alszanak, de akkor… Aztán meghallottam. Részeg emberek fürödtek a tóban. Közelebb mentünk, és megálltunk a stégen.

-          Ez magán bírtok. Mondtam cseppet sem kedvesen.

-          És ki a faszt érdekel? Kérdezte egy nagydarab pasi. Mögötte a lányok kuncogtak.

-          Na most húzz el innen mielőtt hívom a zsarukat. És hidd, el te fogsz rosszabbul járni. Ittas vezetés és birtokháborítás. Megfagyott ereimben a vér mikor meghallottam Z sikítását. Csapot, papot ott hagyva rohantam a ház felé. Felcaplattam az emeletre. Z szobájának ajtaját berúgta egy punk gyerek. Magam felé fordítottam és behúztam neki egyet. Nem álltam, meg míg földre nem került. Visszamentem a tóban fürdőző emberekhez.

-          A punk barátotoknak segítségre van szüksége. Menjetek el innen.

-          Menj a pokolba! Lökött rajtam egyet a köpcös. Kisebb tömegverekedés alakult ki a két banda között. A zsaruk vetettek véget ennek.

-          Ön védelem volt. Birtokháborítást követtek el és belénk kötöttek.

-          Nem ez az első panasz erre a bandára. Javaslom, hogy rakjatok lakatot a kapura. Meg egy táblát is kitehetnétek, hogy kutyával őrzött terület.

-          Köszönjük! Búcsúztam el a rendőröktől, akik kipenderítették ezeket a bunkókat.

-          Annyira megijedtünk! Ugrott a nyakamba Zoe.

-          Semmi baj. Most már itt vagyunk. Ezek csak hülye bunkók voltak. Nem bánthattak volna.

-          Szeretlek! Suttogta a pólómba.

-          Én is nagyon. Z. Én is.

A nyár rendkívül gyorsan elrepült. Ez volt életem legszebb nyara. A suli kőkeményen beindult. Zo rengeteget tanul az egyetem miatt, és én is elkezdtem tanulni. Egyetemre akarok menni. Zo-val minden nap együtt tanulunk, de nem egyszerű. Nehéz, nagyon. A szakkörök miatt mindig később érünk haza és csak tanulni van időnk. Remélem, a kapcsolatunk kibírja ezt és nem lesz semmi baj..