Remember When Part I

Sziasztok!

Tudom, hogy régen jelentkeztem de vártam a csodára, hogy hátha kapok komit a többi blogomba. De.. kettőhöz semmilyen visszajelzés nem jutott. Nem vagyok jól. Minden összejött megint. De mind1.

Olvassátok, komizzatok kérlek! 

Szép napot.

Puszi Smile <3

U.I.:
ezeket a zenéket hallgattam írás közben. Hallgassátok miközben olvastok ^^

http://www.youtube.com/watch?v=79f4mzSFvF0

http://www.youtube.com/watch?v=US46cHVj0-M

http://www.youtube.com/watch?v=6iB5MLmmgyE
http://www.youtube.com/watch?v=2wc20mXtyRY

Justin:

Rosszul gondoltam az egészet. Hogy hihettem azt, hogy ez egy örökké tartó szerelem?! Ez nem az. Csupán egy fejezet az életemben. Egy gyönyörű fejezet, aminek csúnya vége lesz…

Mostanában nagyon keveset vagyunk együtt. Nem keressük úgy egymást, mint régen, vagyis ez inkább rám jellemző. Zo keményen próbálkozik, de nekem nem megy. Nem vágyom már a társaságára. Nem tudom, mihez kezdjek. Szakítsak vele? Próbáljuk megbeszélni ezt az egészet? Akármit csinálok, semmi sem lesz olyan, mint régen. Elszívtam az utolsó cigimet suli előtt, majd bementem. A szekrényemhez caplattam.

-          Szia Justin! Állt meg mellettem Camille. Igazán széplány. Hosszú sötétbarna haj, nagy barna szemek, kreol bőr és bomba alak. Be kéne cserkésznem.

-          Szia Cam! Gyönyörű, vagy mint mindig! Kacsintottam a lányra. – Mit csinálsz ma délután?

-          Hüm… Semmit. Miért? Villantotta meg tökéletes fogsorát.

-          Átjöhetnél! Hajoltam közelebb. Már majdnem megcsókoltam mikor Kid arrébb rántott.

-          Elment az eszed? Mi bajod van mostanában? Alig vagy velünk, pedig megbeszéltük, hogy együtt készülünk az egyetemre. De te… Áh. Kid eléggé el volt keseredve. Nehogy már megint én legyek a szar. Elegem van belőle is. Cam szerencsére igent mondott, miután végig flörtöltem vele a napot, haza indultam. Lövésem sincs Zo merre lehetett egész nap. Nem baj, legalább véghezvihetem a tervemet. Miután haza értem és lezuhanyoztam rendet raktam a szobámba. Tv-t néztem míg Camet vártam. Egy szál boxerben nyitottam ajtót. Becsukta az ajtót és nekem esett. Tépte ajkamat. Tetszett, hogy ennyire vad.

Zoe:

Órák óta próbálom hívni Justint. Nem értem miért nem veszi fel. Elfelejtette a hónapfordulónkat. Már 8 hónapja együtt vagyunk. Ez még oké, de hogy a tanácsadásra sem jön el. Egyetemeket nézünk, amik mindkettőnk igényeit kielégíti még sincs messze. Próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy jó legyen neki. Félek, hogy már nem szeret. Félek, hogy el fog hagyni, hogy másra fog mosolyogni, mást fog „szerelmemnek” szólítani, más fog mellette ébredni. Könnyek gyűltek szemembe, annyira rosszul esett. Miután két órát vártam rá a suliban, és vagy ezerszer felhívtam, haza indultam. Justin háza előtt megtorpantam. Égett a nappaliban a villany, tehát itthon van. Elővettem a kulcsomat, és beléptem a kellemes, melegházba.

-          Justin! Kiáltottam el magam. Mivel választ nem kaptam a szobája felé vettem az irányt. Halkan benyitottam. A szívem abban a pillanatban millió apró darabra tört. Justin egy másik lányt ölelve aludt.

-          Justin! Ordítottam magamból kikelve. Justin ijedten fölült. Farkas szemet néztünk pár percig. – Miért? Csupán egy kérdést tettem fel. Fölült mellette a lány. Camille. – Cam.. Hogy tehetted? Azt hittem barátok vagyunk!

-          Azok vagyunk! Én.. én.. Ne! Zoe várj! Kiáltott utánam, de nem álltam meg. Csattanás, gondolom Justin neki csúszott a falnak mikor kikanyarodott szobájából, majd dübörgés. Épp hogy el tudta kapni csuklómat. Nem fordultam felé, nem akartam őt látni.

-          Eressz el! Kérleltem suttogva.

-          Zo.. Kérlek.. Hallgass meg! Könyörgött Justin.

-          Én hallgassalak meg?! Elfelejtetted, hogy ma vagyunk 8 hónapja együtt. Nem jöttél el a tanácsadásra, 3 órát vártam rád! Mi van veled mostanában? Én mindent megtettem, hogy mellettem maradj, de úgy látom, minden hiába volt. Tudom, hogy nem voltunk együtt annyit, mint nyáron, de mindketten az egyetemre készülünk. Ne mondd, hogy nem fért volna bele a szex! Te sosem akartad mostanában, de már értem miért. Ki tudja hányadik volt Cam. És pont vele.. Kirántotta kezét kezemből és kirohant az ajtón. Úgy, mint az életemből.

-          Justin.. Én.. Megyek! Suttogta Cam reszketve, majd ő is otthagyott. Nekidőltem a falnak, s lassan lecsúsztam. Összekuporodva próbáltam felemészteni, hogy elvesztettem Z-t. A könnyek megállíthatatlanul csorogtak végig arcomon. Megpróbáltam felhívni Kidet, de az övé ki volt kapcsolva, csakúgy, mint Linds-é. Dave és Jen nem vette fel… Fölmentem a szobámba és kiálltam az ablakba. A szomszéd szoba sötétségbe burkolózott. Nem gondoltam, hogy Zo bármikor ártani tudna magának. Szerettem őt nagyon.. még most is szeretem.

Zoe:

Mi a fene van Justinnal? Miért tette ezt velem? Én.. nem voltam neki elég jó. Nem vagyok elég vékony, nem vagyok elég szép, nem vagyok elég csinos és okos. Teljesen összetörtem. Nem akartam beszélni senkivel, de tudtam, hogy másnap már az egész suli erről fog beszélni. „Szegény Zoe! De tudtuk, hogy ez lesz nem? Justin már csak ilyen.” „ Jaj, látod?! Már másnak csapja a szelet!” „ Hallottad, hogy a tízedikes Cammel csalta meg? És még kitudja kivel..” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe. Csak a szokásos érdeklődés, minden csoda három napig tart. Remélem ez is addig fog tartani. Miután kellően átfagytam a csípős októberi időben hazamentem. Nem kapcsoltam villanyt, nem akartam, hogy Justin tudja, itthon vagyok. Egyedül akartam lenni. Bebújtam az ágyba, és megpróbáltam álomba sírni magam.

xxx

Már 2 hete nem hallottam Justin felől. Hivatalosan is szakítottunk, ezt már tudtomra adta. Egy másik lánnyal andalog kézen fogva. A suliban próbálom elkerülni őt. Semmi kedvem jó pofizni vele..

Épp festészet órára siettem mikor megláttam őt a folyosón. Vissza akartam fordulni, de nem tudtam, ugyanis egy ember tömeg sietett felém. Hátha nem vesz észre. De tévedtem. Akármennyire elakartam tűnni, nem sikerült.

-          Z! Kinyújtotta felém a kezét. Rá néztem, tekintetünk összefonódott. – Beszélhetnénk? Kérdezte rekedt hangon.

-          Justin.. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. A francba! Persze, hogy nem bírom ki sírás nélkül. – Nekem.. én.. mennem kell! Hátráltam, majd futni kezdtem. A teremben leültem, de egyszer csak kitört belőlem a zokogás.

Justin:

Nem tud velem beszélni. Mennyire basztam el? Nagyon. A saját életemet tönkre tettem ezzel. Soha nem lesz még egy ilyen lány. Soha senki nem fog úgy szeretni, mint Ő szeretett engem. És.. azt hiszem, én sem fogok soha egy lányt sem úgy szeretni, mint Zoe-t. A szívem szakadt meg, mikor sírva elrohant. Mekkora egy görény vagyok?! Elkeseredettségemben a falba vertem az öklöm. Mérges voltam magamra. Borzasztóan. Csak akkor hagytam abba a fal verését, mikor lépteket hallottam. Kezeimről csöpögött a vér. Nem törődve a bámészkodókkal, és a vérfoltokkal elindultam haza. Szarom le a sulit. Nem érdekel. Majd bepótolom a dogát. Otthon tombolni kezdtem. Felborítottam a szekrényemet, ami ráborult az íróasztalomra, így a szekrény ajtaja félig kitárult és kizuhant belőle az összes ruha. Z ruhái. Sírva ültem le a káosz közepén és kezembe vettem a pólóját. Emlékszem ez volt a kedvence. Egy virágmintás rövid ujjú. Magamhoz öleltem és beszívtam édes illatát. Eszembe jutott minden emlék. Minden egyes perc, amit vele töltöttem. Kidék szóba se állnak velem. Erre felment bennem a pumpa, hogy talán Z beszélte tele a fejüket, de aztán rájöttem, hogy én vagyok a hibás. Senki más. Csakis én.

xxx

Z az elmúlt időszakban nagyon elhagyta magát. Nem tudom mit csinált, de a keze be van kötve, sápadt, és borzasztóan le van fogyva. Nem mintha én jobban festenék. Cam óta senkit nem vittem fel. Sőt, csak akkor szólok valakihez, ha nagyon kell. Közeleg a karácsony. A sulit feldíszítették, és közeleg az osztály karácsony is. Mindenkinek húznia kellett. Természetesen Z-t húztam. Már rég óta tudom, mit veszek neki. Egy új ecset készletet. Emlékszem milyen áhítattal nézte őket a neten. Egy nagyon tetszett neki és már meg is rendeltem. A karácsonyt egyedül töltöm. Mint minden évben 10 éves korom óta.

Jen:

Nem akartam elhinni, hogy Justin tényleg megcsalta Z-t. Akkora egy balfasz, jobb szót nem is tudok rá. Ugyanakkor mindketten totál összetörtek. Z jó, ha háromnaponta eszik valamit, agyonhajszolja magát, és még vagdossa is magát. Nem hagyhatom őt el. Vissza kell hoznom a régi Zoe-t. Ezért eldöntöttem, hogy átmegyek hozzá. Elővettem a pótkulcsot a virágtartóból majd beléptem. A házban üvöltött a zene. (http://www.youtube.com/watch?v=US46cHVj0-M) Majd megszakadt a szívem. Tudom mit jelent Justin Zo-nak. Felszaladtam a szobájába. Zo a sarokban kuporgott Justin pulcsijába temetve arcát, hangosan zokogva. Megijedtem nagyon. Soha nem láttam még ennyire kiborulva. Leültem mellé és ölembe vontam. Próbáltam megnyugtatni őt. Kíváncsi voltam a fiúk sikerrel járnak-e.

Dave:

Miután félre tettem sértődöttségemet, Jen unszolására átmentem Justinhoz. Az ajtó nyitva volt, amitől az ütő megállt bennem. Felmentem a szobájába. Justin a földön feküdt és üvöltött a zene.

-          Justin. Ültem le mellé. Felkapta fejét és belém csimpaszkodott. Testét rázta a visszafojtott sírás.

-          Dave.. sajnálom.

-          Ne tőlem kérj bocsánatot. Én csak jót akarok nektek. De ez nem mehet tovább. Vagy tovább léptek vagy megbeszélitek, de nem készíthetitek ki magatokat. Kitört belőle a zokogás. Remélem minden rendben lesz…

-