2013. augusztus 21., szerda

Remember When Part II

Sziasztok drágák!
A lelki állapotom mit sem javult...  De itt van az új rész. Tudom kicsit rövidke, de nem sokára újabb rész jön. Kb. fél óra/óra :)) 
Addig is jó olvasást <3
zenék amiket ajánlatos hallgatni hozzá:



Lindsay:

Az elmúlt hetek borzalmasak voltak… Úgy érzem, a kis csapatunk kezd szét széledni. Vagyis Jen és Dave velünk van de Z és Jus… Borzalmas nézni őket. Folyamatosan a másikat figyelik, és Justin halálosan féltékeny Chad-re. Chad Zo-val jár festészet órára. Művészlélek és a fél suli döglik utána. Tényleg jól néz ki, de tudom, hogy Z-nek csupán egy valaki kell. Justin… Nem értem miért tette ezt, mind Zo-val mind magával. Nem lett volna jobb leülni és megbeszélni? Akkora sebet ejtett ezzel Zoe-n, hogy sosem fog igazán meggyógyulni. Mindig marad egy heg, egy emlék, egy hely a szíve mélyén, ami csakis Justiné. Bármi történjék, bárkivel hozza őket össze a sors, folyton a másikra fognak gondolni. Hisz az ő szerelmük örök, töretlen és szenvedélyes.

Dave:
Mit ne mondjak.. Justin olyan szarul fest… Semmit sem tehetek érte, ha Ő nem akarja. Begubózott, az Ő saját kis világában elvan. Folyamatosan egy nevet ír a füzetbe. Próbál jó jegyeket szerezni az egyetem miatt és csomót tanulunk vele, hogy legyen motivációja és ne legyen annyit egyedül. Sajnálom, hogy szétmentek, ők amolyan álompárnak számítottak. De valamilyen szinten pozitívan hatott ez Justinra. Újonnan ír. Verseket, novellákat, még egy könyvet is elkezdett. Igaz senki sem tudja, miről szól. Azt mondja, Karácsonykor megkapjuk a kéziratokat. Kíváncsi vagyok rá. Zo ezerrel fest, egy csomó felkérést kapott. Portrékat rajzol/fest, tájképek. Jól jön neki egy kis plusz pénz. Jön az osztály karácsony is, a karácsony is. A karácsonyt együtt akarjuk tölteni Lindsay-éknél. Remélem, mindenki eljön. Egyetlen egy ajándékot fog kapni mindenki. Egy filmet csinálok nekik. Csörgött a telefonom.
-          Igen, mondjad tesó! Szóltam bele mosolyogva.
-          Dave.. – csuklott el Justin hangja. – Chaddel randizik.
Jen:
Justin totál kiborult miután meghallotta, hogy Chad és Zoe randizni mennek. Igazából nem az, mert én és Dave is megyünk, de neki az. Zo-nak semmi kedve nincs menni, de muszáj. Nem mondhat nemet Chadnek, mikor szívességet kért tőle. És Chadnek kellett egy alibi. Elmegyünk moziba, a szülei megnyugodnak. Inkább mi visszük el Z-t moziba, Chad addig Kevinnel hancúrozik (igen Chad meleg) aztán Chad szülei fölveszik drága kisfiúkat és vége. Justinnal kéne megértetni ezt az egészet, de megígértük Chadnek, hogy senkinek nem mondjuk el. Bár egyszerűbb lenne megmondani az igazságot mindenkinek. Nekik is könnyebb lenne. Épp Z-hez tartottam mikor megláttam Justint a házuk előtti lépcsőn ülni.
-          Hey, Jus mi a baj? Ültem le mellé.
-          Z túllépett rajtam. Mondta rekedt hangon. Rám emelte tekintetét. Szemei vörösek voltak a sok sírástól, de szívott is. Újra eleredtek könnyei, vállait néma zokogás rázta. – Annyira szeretem őt. De amikor beszélni akartam vele, azt képtelen erre.
-          Shhh! Minden rendben lesz. Öleltem magamhoz. Megvártam míg Dave ideér és átveszi Just. Remélem nem fog semmi hülyeséget csinálni.
Zoe:
Mintha fogorvoshoz mennék. Annyi kedvem van ehhez az egészhez. Nem akarok moziba menni, nem akarok emberek közé menni. Itthon akarok maradni, meginni pár pohár bort, zenét hallgatni, festeni. Remélem, elkészülök az ajándékaimmal karácsonyig. Hamarabb kellett volna el kezdenem. Sírva öltöztem fel. Gusztustalanul festek. Annyira sovány vagyok, hogy szinte minden csontom kilátszik, de nem olyan durván, mint a legtöbb anorexiás. Nekem még 1 hónap kéne ahhoz. Próbálok többet enni, de nem megy. Imádok szoknyát hordani, de azt se merek fölvenni. Egy fekete bőrhatású cicanacit vettem fel egy fekete pulcsival, amit ráhúztam a kézfejemre, hogy nem lássa senki az újabb vágásokat. Megígértem nekik, hogy nem teszem meg újra, de a fizikai fájdalom enyhíti a lelki fájdalmakat. Elvonja egy kis időre a figyelmemet Justinról. Igaz nem bírom valami jól a vért, de ez most megéri. Nem akarok meghalni, mielőtt bárki félre ért. Csak.. jól esik másmilyen fájdalmat is érezni. Semmi sminket nem tettem fel, a hajamat megfésültem, majd belebújtam a fekete bokacsizmámba. Elég gyászos öltözet, ezért egy pink nyaklánccal és fülbevalóval próbáltam feldobni az egészet. Lementem felvettem a kabátomat és a sapkámat, majd kinyitottam az ajtót. Most először, hónapok óta megint nevettem. Jen pont ebben a pillanatban akarta kinyitni az ajtót.
-          Gyere kicsim, megnézzük a filmet és vége. Jöhetsz haza. Többet nem kell ezt csinálnod. Jen belém karolt és elindultunk. Megálltunk Justinék háza előtt. Dave épp akkor lépett ki a kapunk mikor mi odaértünk. Justin a lépcsőn ült egy szürke melegítőben és egy fehér pólóban.. Nem úgy nézett ki mint aki beakar menni.
-          Menj be, meg fogsz fázni! Mondtam könnyes szemekkel. Felkapta a fejét, és újra elvesztem azokban a csokoládé szemekben. Könnyekkel volt tele, s egy útnak is indult. Legszívesebben hozzábújtam volna és elmondtam volna neki, hogy semmi baj, minden rendben lesz, szeretlek, ne aggódj! De a lábaim Jen unszolására megindultak, tekintetemet mégsem tudtam elszakítani a meleg barna szemektől. Mikor képes voltam elfordítani a fejemet, halkan szipogni kezdtem. Jen átkarolta a vállamat és magához húzott.
Mire odaértünk a mozihoz elfagyott mindenem. Akármennyire meleg a kabát, a sapka és a cipő. Rég volt ilyen hideg télen. A hóesést várom nagyon. Imádom. Annyira szép olyankor a természet. Nem is figyeltem mire ülünk be, Jen vett nekem nachost sajtszósszal és egy kis spritot. A szokásost. Beültünk a fűtött terembe, de még mindig úgy viselkedtem, mint egy élő halott. Az agyam teljesen máshol volt. Aztán elkezdődött a film. The Vow- Fogadom. Annyira vártam ezt a filmet. Justinnal akartam megnézni. Rögtön könnyek gyűltek a szemembe. Taylor Swift dala kiváló választás volt. Végig sírtam az egész filmet. A mozi előtt már ott várt Chad. Jennék beszélgetésbe elegyedtek vele, de én inkább csöndben néztem a csillagos eget. Miután Chad szüleivel lezavartuk a szokásos köröket, beültünk egy kávézóba. Én forró csokit kértem és egy csokis muffint.
-          Z… Annyira rossz látni, hogy így szenvedsz. Hagy segítsünk! Tette kezét kezemre Dave.
-          Nem tudtuk. Szeretem őt. Mindig is szeretni fogom. Ezen semmi és senki nem fog változtatni. Már nem tudok várni 2 hetet. Oda akarom adni neki az ajándékom és lezárni ezt az egészet.
Igen olyan szerencsés vagyok, hogy Justint húztam az osztálykarácsonyra. Jaj. Félek, hogy engem kihúzott. Elég kínos lenne, ha ő engem húzott volna. Jen és Dave sejtelmesen egymásra néztek.

-          Tudtok valamit, amit én nem…?

6 megjegyzés: