Lindsay ribi nem az akinek mutatja magát...

Sziasztok!
meghoztam az új részt. remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat, aranyosak vagytok.
De kicsit csalódott vagyok, mert csak 2 komit kaptam.. és nekem ez kevés :((( nem tetszik a történet vagy mi? :(( bármilyen visszajelzés jó. csak több komit kérek... mostmár megpróbálom rendszeres időben feltenni a részeket.
szeretemazolvasóimatnagyon :D
puszii Smile <3

Zoe:

Amikor megtudtam Kidtől, hogy mi történt fejvesztve rohantam a kórházba. Kidék a folyosón ültek. Megálltam. Nem mertem odamenni hozzájuk. Dave vett észre először. Felugrott és megölelt.

-          Dave.. én.. én sajnálom! Tört ki belőlem a zokogás.

-          Nee! Ez nem a te hibád volt. Lindsay kavarta a szart, és a helyedben és én is kibuktam volna. – Gyere, megmutatom, melyik szobában van Jen. fogta meg a kezemet és húzni kezdett maga után. Kid bátorítóan rám mosolygott. Beléptem a zöld szobába, Jen az egyik ágyon feküdt. Félig még magánál volt. Leültem mellé a székre és kezeim közé vettem napbarnított kezét.

-          Jen.. annyira sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám! Visszajövök, és nem csinálok többé ilyet! Ígérem! Szorongattam kezét. Szempillái megrebbentek, de nem nyitotta ki őket. Percekig simogattam arcát, haját. Próbáltam összeszedni magam mielőtt bemegyek Justinhoz. Nagyon féltem a látványtól. Nem akartam ezt. Csak.. egyedül akartam lenni. Átgondolni a dolgokat. Nyomtam egy puszit legjobb barátnőm homlokára, majd nehéz szívvel kiléptem az ajtón a hófehér folyosóra. Dave és Kid vezetésével tovább mentünk és megálltunk a 144-es kórteremnél. Halkan lenyomtam a kilincset, nagy levegőt vettem és beléptem. A látványtól majdnem összeestem. Justin falfehér arccal feküdt a kórházi ágyon. Kezéből mindenféle cső lógott ki, halk pityegés adta tudtomra, hogy él. Leültem mellé, kezei gondosan be voltak kötve. Halkan szuszogott.

-          Justin.. Óvatosan kezembe vettem hatalmas kezét. Ujjaival játszottam miközben próbáltam visszatartani a zokogásomat. – Kérlek, ébredj fel! Nem akarlak elveszíteni! Hazamegyek, és soha többé nem csinálok ilyet! Kérlek… Bocsáss meg! Annyira szeretlek! Nyomtam puszit szerelmem tenyerébe. Tökéletes arcát néztem, hosszú szempilláit, édes orrát, telt ajkait. Nem akarom elveszíteni. – Szeretlek! Lágy szorítást éreztem. Justin megszorította a kezemet. Mosolyogva töröltem le könnyeimet, puszit nyomtam szájára, s kiléptem a kórteremből. Felkaptam a cuccaimat és magabiztosan elindultam egy kávézó felé. Az órámra néztem, még van időm a találkáig. Komótosan sétáltam, az idő kissé hűvös volt, így jobban összehúztam magamon Justin zipzáras pulcsiját. Beléptem a kávézóba és megláttam. Teljesen más volt most. Semmi smink, szőke haja egy egyszerű copfban díszelgett feje tetején. Egy fehér top volt rajta és egy farmer, lábait egy fehér Converse tornacsukába bújtatta.

Lindsay:

Csilingelve nyílt ki az ajtó. Felkaptam a fejem és megláttam Zo apró, törékeny alkatát. Leült velem szembe. Szarul nézett ki. Sápadt volt, egy szakadt farmer nadrág volt rajta egy fekete v nyakú póló és Justin piros pulcsija. Szemei szomorúan, de egyben kíváncsian csillogtak.

-          Figyelj Zo! Én akartam ezt.. Én.. nem is tudom mit akartam. vagyis tudom, Justint, bármit megtettem volna, hogy az enyém legyen. De rájöttem, hogy nekem nem is kell. Magamnak sem mertem bevallani, hogy kibe is vagyok igazán belezúgva. Az sms-t nagyon sajnálom. Tényleg. A képek.. pedig több mint egy éve készültek. Együtt voltunk pár hétig. Semmi komoly. Kellett valaki, aki kielégít. Ő akkor megfelelt. És most is csak azért akarnak engem a fiúk. Nem tudom, hogy jutottam el idáig. A szüleim sosem foglalkoznak velem, a bátyám egy drogos idióta. Nem tudok vele mit kezdeni. Próbáltam segíteni neki, észhez téríteni, de nem ment. Elköltözött és most azt se tudom, hol van. – Túrtam idegesen szőke hajamba, nem törődve azzal, hogy esetleg szétszedem. Azt akartam, hogy tudja, mennyire sajnálom. Nem akartam ekkora veszekedést.

-          Értem.. De Linds.. – Régóta nem hívott így senki. Szívemet melegség járta át a becenév hallatán. – Változnod kell. Látod mi lett a kis „csínytevésedből”? – formált ujjaival idéző jeleket. – Totál szétcsúszott a csapat. Justin 6 napig nem aludt semmit. Aztán… aztán öngyilkos akart lenni. – Vállait heves zokogás rázta meg. – Jen is totál kivan. Bekellet nyugtatózni. Davet és Kidet még sosem láttam ilyennek. Mint két zombi.  A szívem összetört a semmiért, magamat ostoroztam, hogy hogy lehetek ennyire ökör. De bíznom kellett volna benne jobban. De megvádolt azzal, hogy megcsalom és… és azt hittem így akar rávezetni arra, hogy ő csalt meg engem. Szükségem van rá! Emelte rám könnyektől csillogó szemét. A szívem hasadt meg érte. Régen szinte legjobb barátnők voltunk, aztán… nem is tudom mi történt velem, de mintha agymosáson mentem volna át. A pasik, a szex és a vásárlás érdekelt csak. Szomorú voltam, hogy így eltávolodtunk egymástól. Megfogtam az asztalon pihenő kezét és mosolyogva belenéztem zöld szemeibe. Tekintete műkörmös ujjaimra tévedt, és piszkálni kezdte a piros „karmokat”. Mindig ezt csinálta. Tekintete csuklómra tévedt és idegesen nyeltem egyet. Apró ujjai végig siklottak a hegeken. Ijedten rám nézett.

-          Linds… Ne csináld, kérlek! Esett kétségbe.

-          Annyira sajnálom, amiket a wc-ben mondtam és tettem. Nem akartalak megütni.. Elborult az agyam és… nincs mentségem erre… De nagyon nagyon sajnálom! Meg tudsz bocsátani nekem? Kérdeztem könnyes szemekkel. Féltem válaszától.

-          Figyelj.. nekem idő kell! Ha ki is békülnénk, félek, hogy Jen megtépne, ha találkoznátok.. Justin.. Mindenkitől bocsánatot kell kérned. – Felállt, és megpróbált kicsikarni magából egy mosolyt. – Holnap találkozzunk ugyanitt, ugyanekkor! Azzal, sebes léptekkel távozott. Pár kósza könnycsepp kiszökött szememből. Felálltam és elindultam haza. Meg akartam szabadulni mindentől. Mindentől, ami erre a szörnyű ribanc korszakomra emlékeztetett. Le akartam cserélni a ruhatáramat. Vissza akartam hozni a régi, mosolygós kedves Lindsayt. Holnap bocsánatot kérek mindenkitől.

Zoe:

Őszintén szólva nagyon meglepett Linds. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azt hittem még jobban fel akar dühíteni és goromba dolgokat fog mondani.. De nem. Régóta először láttatni engedte az igazi Lindsay Martint. Nagyon hiányzott. Emlékszem a csajos napokra. Linds Jen és én. Borzasztóan hiányzott ez a trió. Sosem haragudtam rá, inkább csalódtam benne. Jaj.. Remélem, jól fogják fogadni a többiek… Hazafelé vettem utamat, összeszedtem néhány cuccot Justinnak és visszamentem. Idegesen lépdeltem a folyosón.

-          Hála égnek. Justin felébredt. Nem hajlandó enni. Menj be hozzá! Hadarta el Kid. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Justin az ágyban ült és kifelé nézett az ablakon.

-          Ha azért jöttél, hogy belém tukmálj egy kis kaját, vissza is fordulhatsz. Vetette oda nyersen. Nyeltem egy nagyot.

-          Justin.. Hangom megremegett. Felém kapta fejét, arcára hitetlen mosoly ült ki. Szemeiben könnyek csillogtak. Leejtettem a táskám és odarohantam hozzá. Karjaiba bújtam, szorosan magához húzott. Felszisszent. Aggódva elhúzódtam tőle és szemügyre vettem kezeit. Kötést cserélhettek, mert ez most kisebb volt. – Soha többé ne csinálj ilyet! Annyira megijedtem. Ha elveszítettelek volna.. Hangom elcsuklott.

-          Te se csinálj ilyet! Ígérd meg! Sosem fogsz elveszíteni ezt te is tudod. Hajolt közelebb. Lehelete csiklandozta arcomat.

-          Ígérem! Suttogtam, s megcsókoltam.

-          Látom már sokkal jobban vagy Justin! Szétrebbentünk és az ajtó felé néztünk. Jen állt az ajtóban egy orvossal. Mit sem törődve Mr. Peterrel, legjobb barátnőm nyakába ugrottam. A doki mosolyogva figyelte a jelenetet. Apa legjobb barátja, régebben, amikor nem dolgoztak ennyit a szüleim, nagyon sokszor átjött hozzánk vacsorára.

-          Jó híreim vannak. –nevetett fel boldog arcunkat látva. – Hazamehettek. Mindenki. Nagy aggodalmat okoztatok. Ne csináljatok ilyent! Zoe ne tűnj el, Justin ne csinálj hülyeséget. Jen te pedig ne stresszelj ennyit! Dorgált meg minket majd kiment. Kitettem Justinnak tiszta ruhákat, majd amíg ő öltözött összeszedtem a cuccait. Boldogan, nevetve hagytuk el a kórházat és reményeim szerint egy darabig nem jövünk vissza. Felszálltunk a buszra, és boldogan bújtam Justinhoz. Egy téma mégis nyomta a szívemet. Először Justinnal akartam erről beszélni. Tudom, hogy ki fog akadni… Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk haza.

-          Szótlan vagy ma nagyon! Bökte meg az arcomat, mikor mér vagy 10 perce ültünk csöndben a kanapén.

-          Találkoztam ma Lindsayvel. Hadartam el egy szuszra.

-          Mi? Éreztem hangjában a haragot.

-          Nagyon sajnálja. Ki akar velünk békülni.

-          Azt már nem! Tönkre t…

-          Hadd fejezzem be! szüksége van rám, ránk. Tudod mennyit jelent nekem, hogy bocsánatot kért? És elmondott mindent. Mindenkitől bocsánatot akar kérni, újra a régi lány akar lenni. Neked nem hiányzik? Mennyit ökörködtünk együtt. Volt egy rossz korszaka, úgy, mint neked. Ha te meg tudtál változni némi segítséggel, akkor ő is. De a segítségünkre szorul. Justin, segítenünk kell neki. Nagyot sóhajtott és halványan elmosolyodott.

-          Jól van. De csak miattad. A nyakába ugrottam és egy forró csókot nyomtam ajkaira. Felmordult s hajamba túrt. Ölébe másztam, annyira hiányzott már.

-          Soha többé ne hagyj el! Homlokát az enyémnek döntötte, csokoládé szemei szerelmesen csillogtak.

-          Soha nem foglak elhagyni! Szeretlek nagyon. Nyomtam puszit orrára.

-          Én is nagyok kicsim! Ölelt magához. A kötéseket piszkáltam a kezein. Zavart a tudat, hogy miattam akart meghalni. Óvatosan levettem bal kezéről a kötést. Felszisszentem, amikor megláttam a hosszú, mély vágásokat. Puha csókot leheltem sebeire. Mosolyogva nézett rám. Visszatettem rá a kötést. Szótlanul ücsörögtünk a sötétben és élveztük egymás közelségét. Úgy éreztem készen állok. Segítettem Justinnak levenni a kötéseket és beálltam vele a zuhanyzóba. Felszisszent, amikor víz érte sebeit. Már nem olyan csúnyák Kid elmondása szerint. 2 nap alatt szépen javult. Már nem voltam annyira szégyenlős J előtt. Nem volt okom rá, hisz már látott meztelenül. Vágyakozva nézett végig testemen. Most vagy soha. Gondoltam magamban. Justin befeküdt az ágyba, én még piszmogtam egy kicsit a fürdőben. Felvettem a fehér hálóingem, amit erre az alkalomra vettem. Nem valami kihívó. Combközépig ér, mell altt egy aranyos masni díszeleg. Kiléptem a fürdőből, Justin szemei éhesen tapadtak testemre.

-          Justin.. Szeretkezni akarok veled! Suttogtam szájába.

Lindsay:

Az összes ribancos ruhámat kidobtam és elégettem. Gyűlöltem ezeket a gusztustalan kihívó göncöket. Alig maradt ruhám. Félve tárcsáztam Jen számát.

-          Mit akarsz Lindsay ribi? Kérdezte cseppet sem kedvesen.

-          Találkozni. Szipogtam.

-          Oh.. – Lágyult el egy pillanatra volt legjobb barátnőm hangja. – Hol és mikor? hangja újra fagyos volt.

-          A parkban egy fél óra múlva? Kérdeztem.

-          Rendben. Azzal bontotta a vonalat. Félve indultam el. Ha megüt max elsírom magam. Hisz megérdemlem. Nagyon gonosz voltam és undorom magamtól emiatt. Hogy lehettem ilyen? Eltaszítottam azokat az embereket, akik a legfontosabbak nekem. Leültem a padunkhoz. Idegesen doboltam lábammal. 10 perce késik.

-          Ne haragudj! Nagy volt a sor! Nyomott a kezembe egy karamellás capuchinót.

-          Köszönöm! Motyogtam. – Ne haragudj rám! Vágtam a közepébe. – Sajnálom. Tényleg. Én nem akartalak titeket bántani. Nem tudom mi ütött belém. Hiányzol, Jen nagyon. Percekig nem szólt hozzám. A forró csokiját kortyolgatta.

-          Nem haragszom, csak csalódtam. Ennyi. Mindenki hibázik. De érzem és látom, hogy változni akarsz. Eltűntek a kurvás ruhák.

-          Jah. – néztem végig magamon. – Szinte alig maradt ruhám. Nevettem el magam.. Nekem? Alig maradt ruhám. Túl abszurdnak tűnt.. De így van.

-          Gyere. Menjünk a plázába! Úgyis akartam venni valami cuki ruhát! Ragadta meg a kezem és a legközelebbi buszmegállóhoz siettünk. Épphogy elértük a buszt. Mosolyogva huppantunk le egy kétszemélyesbe, és most igazán boldognak éreztem magam. Visszakaptam a két legjobb barátnőmet. Remélem a fiúkat is sikerül meggyőznöm arról, hogy tényleg változni akarok. Remélem sikerülni fog, mert rajtuk kívül senkim sincs..