Sajnálom.. Az én hibám. Én sem hinnék magamnak...

Sziasztok!
Köszönöm szépen a komikat, továbbra is várom őket! :D
Nem sokára megcsodálhatjátok új blogomat. De nem árulok el előre semmit. Már megírtam magamban vagy 3 történetet... áááh :D
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Komikat kérek szépen, kell :))
imádlaktiteket :D
ez a rész nem lett valami happy :S
de peace és puszii Smile :) <3

Zoe:

Nem elég, hogy Justin eléggé rosszul fogadta az én kis „büntimet”, de még 2 nyűgös fiút kellett mellette pesztrálnom. Komolyan, mint valami óvó néni az oviban. 10 percenként rendet tenni, mert mindig összevesznek valamin, megetetni őket, játszani velük… Gyógyszert hozni nekik.. Annyira ideges és fáradt voltam estére.

-          Bazdmeg Dave, holnap jön haza Jen és te még semmit sem csináltál. Menj már!! Löktem rajta egyet mikor nem akart elindulni. Kid szerencsére hamarabb elment. Miután kiimádkoztam Davet a kapuból nagyot sóhajtva csuktam be a bejárati ajtót. Justin morcosan ült a kanapén. Leültem mellé és szórakozottan piszkálgattam egy kiálló cérnaszálat a pulcsimon.

-          Meddig nem érhetek hozzád? Fakadt ki nyűgösen. Eddig még csak-csak kibírta, hol Davet, hol Kidet ölelgette.

-          Figyelj, én egyet, kértem, hogy ne bassz be nagyon. Tiszteletben tarthatnád ezt, és szerintem, jogos, hogy mérges vagyok. Mást terveztem mára. Nem akartam 3 másnapos gyerekre vigyázni.

-          Oh, szóval más program? Ki az? Kérdezte mérgesen.

-          Mivan? Te most komolyan azt hiszed, hogy megcsallak? Némán bólintott. – Neked elmentek otthonról Justin! Hogy csalnálak már meg? Tudod, hogy mennyire szeretlek. Sütöttem le szemeimet. Szarul érintett, hogy Justin nem bízik bennem.

-          Megyek megfürdök. Állt fel és hangosan feltrappolt az emeletre. A könnyek marták szemeimet, de nem akartam sírni. Nem akartam ezt az „ örömöt” megadni neki. Eleget sírtam már miatta. Azt akartam, hogy aggódjon, féljen elveszíteni engem. De úgy látszik ez nem fog bekövetkezni. Rezgett a telefonja. Mivel ő is mindig megnézi, hogy kiaz ha nem vagyok ott ezért kíváncsian nyúltam a készülék után. Miután feloldottam a billentyűzárat, rámentem a kisborítékra. A szívem megállt egy pillanatra, amikor megláttam a feladót. Lindsay <3 Már nem törődtem Vele, utat engedtem könnyeimnek.

Lindsay <3

Szia cica, jó volt a buli ;) Legközelebb is bulizhatnánk együtt. Jah, de nehogy magaddal hozd azt a kis ribit. :D nélküle jobb volt  ;) Csókollak édes

Hangosan felzokogtam, és megnéztem a képeit. Lindsay-vel csókolózik, taperolják egymást. Felrohantam a szobámba, elővettem egy táskát beledobáltam pár cuccot, az ajtó mellé tettem a longboardomat, még Justintól kaptam, neki is van egy és esténként szoktunk vele csapatni. Berontottam a fürdőbe, J épp fogat mosott az arcába nyomtam a telefont. Először az üzenetet mutattam meg majd a képeket.

-          Zo, ez nem az aminek gondolod! Mondta miután kiköpte a fogkrémet.

-          Akkor mi? Ez egy szar sablon szöveg, bazdmeg. Megcsaltál, méghozzá Lindsayvel. Miért? Justin miért?

-          De tényleg nem csináltam semmit! Értsd meg! Ragadta meg mindkét karom és megrázott. Ijedten néztem rá. Mérhetetlen dühtől parázslott tekintete. Kitéptem magam szorításából és kirohantam. Felkaptam a cuccaimat. Menekültem. Justin nagy lépésekkel jött utánam, már majdnem kint voltam, amikor megragadta csuklómat, erősen szorította.

-          Zo, hallgass meg! Semmit nem csináltam Linds-el.

-          Ahha, szóval már becézgeted is. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy bíztam benned?! Akkor ezért vádoltál meg, mert így könnyebb lett volna ejteni engem. Én hülye meg le akartam veled feküdni. Oda akartam adni neked a szüzességem. Ma éjjel. Cseszd meg! Justin elengedett. Döbbenten meredt rám, ezt kihasználva elrohantam a sarkon felugrottam a longboardra. Minnél előbb el akartam tűnni innen. Egyedül akartam lenni. Kid és Dave is tudott erről, és nem szóltak semmit. Elárulva érzem magam.

Justin:
Ideges vagyok. Lindsay már megint bekavart. A hülye kis kurva. Idegesen hívtam fel. Rögtön felvette.

-          MI a fasz bajod van? Ordítottam.

-          Szia édes, én csak segítettem. Tudom, hogy nem vagy boldog vele. Nyávogta.

-          Hülye picsa vagy. De nagyon is boldog vagyok. De most már elbasztad az egész kapcsolatomat. Gyűlöllek. El fogom intézni, hogy soha többé ne álljon veled szóba senki, hangsúlyozom senki, a suliból. A saját bátyád utálni fog. Szinte köptem a szavakat.

-          Semmid nincs ellenem. Nevetett fel magabiztosan.

-          Hoho, elfelejtetted a videót, a képeket, az e-maileket? Felnevettem. Szánalmasan buta. – A saját bátyádat felvetted szex közben és elküldted mindenkinek? Szerinted nem fog utálni, ha megtudja? A pokolba fogsz kívánni. De megtudod majd milyen, ha mindenki utál téged. Ugyan ezt tetted Zoval, és most én teszem veled ezt. Gonoszan felkacagtam majd kinyomtam a telefont. Felöltöztem és szerelmem után indultam.

Idegesen ugrottam le a longboardról egy újabb kocsma előtt. Bementem és megkérdeztem nem-e látták erre Z-t. Sajnos eddig mindenki nemet mondott. Aggódtam érte nagyon. Elkeseredetten tovább indultam. A képek, amiket látott asszem 1 éve készültek. Nagyon szomorú voltam, de sajnos Z-nek igaza volt. A helyében én sem hittem volna magamnak. Egy balfasz vagyok. Csodálkozom, hogy nem kaptam tőle egy pólót, amire az van ráírva, hogy: I’m a wanker. ( Köcsög vagyok) Bármit megadnék azért, hogy megtaláljam. Hajnali 4 körül fáradtan ültem le egy padra. Sírva fakadtam. Hangosan zokogtam, mint egy kisgyerek, akitől elvették kedvenc játékát.

-          Bieber! Végre! Huppant le mellém Kid. Könnyeimen át alig láttam őt.

-          Zo hívott. Eléggé zavartnak tűnt és nem is értettem az egészet. Mivan Lindsayvel? A kezébe nyomtam a telefont. Megmutattam az sms-t és a képeket. Idegesen tárcsázta Zo-t. – Ki van kapcsolva. Nézett rám Kid ijedten.

-          Egész éjjel kerestem, de semmi. Zo ebben a legjobb. Hogy hogyan tűjön el.

Zoe:
Egész éjjel a városban kampajogtam. Vettem egy doboz cigit. A kocsmákat nagy ívben kerültem. Tudtam, hogy Justinék ott keresnének először. Nem is tudom, miért hívtam fel Kidet. Annyira ki voltam borulva, hogy össze-vissza hadováltam szegénynek. Nem csodálom, ha semmit sem értett belőle. Idegesen rúgtam le magamról a cipőt és hátradőltem az ágyon. Senkivel sem akartam beszélni. Lassan álomba sírtam magam.

Amikor felébredtem, már hét ágra sütött a nap. Délután 3 óra múlt pár perccel. Rendeltem ebédet a szoba szerviztől, és bekapcsoltam a telefonomat. Legalább 3 percig csak csipogott a sok nem fogadott hívástól és sms-től. Jen már hazaérhetett, mert tőle és J-től kaptam a legtöbbet. Végig futottam az sms-ken. Jen a hollétem felöl érdeklődött és az utolsó sms-e 10 perce érkezett. Abban már trágár szavakkal fejezte ki, hogy mennyire nem tetszik neki, hogy nem tud elérni. Justin utolsó sms-ében ez állt.

Tudom, hogy haragszol rám kicsim. És megvan minden jogod, hogy dühös legyél. De nem csaltalak meg. Sosem lennék rá képes, mert szeretlek. A szívem a tiéd. Szeretek melletted ébredni, a mosolygós arcodat látni először. Imádom, hogy a pólóimban flangálsz itthon, imádom nézni, ahogy festesz. A nevetésedtől a szívem meglódul. Nélküled nem érek semmit. Emlékszel, amikor először találkoztunk oviban? Épp sírtál, mert egy nagyobb fiú elvette a kedvenc játékautódat. Visszaszereztem tőle. Akkor azt mondtad, hogy annyira szeretsz, hogy a kakaós csigádnak a közepét is nekem adnád. Én a szívemet adnám érted Zo!! Szeretlek minden apró hibáddal együtt. Kérlek, gyere haza. Nagyon aggódom. Szeretlek.

Bőgtem. Megint. Azt hittem már elfogytak a könnyeim, de ezek szerint nem. A szobaszervizes srác kopogtatott. Némi borravaló után lelépett. Nem bírtam enni. Elegem volt. Abból, hogy ilyen gyenge vagyok. Hogy ennyire szeretem. Haza akartam menni hozzá. De.. Nem tettem meg. Akármennyire is akartam. Az elején annyira szép volt minden. Kivettem a táskámból a fényképalbumot. My love. Ez állt az elején. Megannyi közös kép, rólam, róla.. Az életünkről, a barátainkról. A szívem millió darabkában hever szerte szét, és ezen a képek sem könnyítettek. Eszembe jutott minden emlék. Oviból, suliból, a nyárból. Eszembe jutott, amikor egész éjjel kint voltunk és hülyültünk. Csókolóztunk, nevettünk és BOLDOGOK voltunk, csupa nagybetűvel. Akkor azt éreztem semmi rossz nem történhet.. Milyen boldogok voltunk! És hirtelen mindent elveszítettem… Szerettem volna meghalni, tényleg..

Justin:
3 napja semmit nem hallottunk felőle. Még Jennek sem válaszolt. Azóta semmit sem aludtam. Kidék nem tudják, kiért aggódjanak jobban. Úgy érzem, magam mintha alva járnék. Ez egy kurva rossz álom és mindjárt felébredek. De sajnos ez nem így van. Miért kell elbasznom mindent? Annyira fájt. Fájt a mellkasom. Bele se tudtam gondolni, Zonak mennyire fájhatott ez… Feladtam a keresését. Ha nem akarja, hogy megtaláljuk, nem fogjuk. Az ablakban ültem és az utat figyeltem, hátha feltünik valahol. A remény hal meg utoljára.

-          Justin. Érintette meg a vállam Jen. Összerezzentem és ránéztem. –Istenem. Kapott a szája elé. Szemeiben könnyek csillogtak. Nem csodálom, biztos gyönyörű látvány lehetek. Kezdtem feladni az életet. Nélküle nem akarok létezni, sőt minden mozdulat fájt. Nem akartam semmit sem. Csak őt. Épségben és boldogan.

Jen:

Justin nagyon szarul néz ki. Mint egy agyatlan zombi. Tekintete réveteg, mintha itt se lenne, haja lelapult, szemei alatt fekete karikák sötétlenek, és mintha 20 évet öregedett volna. Arca beesett, és fogyott is. Semmit nem evett napok óta. Folyamatosan sír. Nem merem egyedül hagyni, nehogy valami hülyeséget csináljon. De ugyanakkor Zoért is aggódtam. Nagyon. Mindig fölriadtam, amikor ajtócsukódást hallottam az éjszaka, de egyik sem Z volt. Hová tűnhetett ez a lány? Tudtam, hogy Lindsay be fog kavarni, dehogy ennyire. Tartozom neki egy veréssel. Elrángattam Justint az ablakból és lefektettem az ágyra. Magához húzta Zo pulcsiját és hangosan felzokogott. Annyira sajnáltam. A hátát simogattam nyugtatás képp. Féltettem nagyon. Ennyire még sosem láttam kiborulni. Eszembe jutott a ma reggeli beszélgetésünk.

Justin az ablakban ült, én meg mellette egy széken.

-          Ha Zoenak bármi baja esett, én megölöm magam. Nélküle egy geci nagy 0 vagyok. Semmi több. Emberileg szart sem érek. Nem hiányoznék senkinek. Mondta, s rám emelte szemeit. Szinte teljesen feketék és kifejezéstelenek voltak. Semmi fény nem ragyogott bennük.

Kid és Dave kereste Zot. De semmi.. Immár hatodik napja semmi. ÉS annak a köcsög kurvának köszönhető ez az egész. Ha ő nem kavar be most a nyaraláson beszélnénk e helyett totál szét lett cseszve az egész nyarunk. Még egyszer megpróbáltam hívni Zot, de semmi. Nem vette fel. Hagyja kicsöngeni. Nem hiszem el.

Elmentem kajáért a közeli pizzériába. Vagy fél órát kellett várnom, amíg elkészült. Rossz elő érzetem volt. Rohantam Justinékhoz. Berontottam a házba. Totál csend. Eddig Justin neszezését lehetett hallani, de most semmi.

-          Justin! Kiáltottam el magam. Csörömpölés. Az emeletről jött. Felrohantam és berobogtam Zo szobájába. A fürdő ajtó zárva volt. Megpróbáltam kinyitni, de semmi. Idegesen dörömböltem és kiabáltam, hogy nyissa ki ezt a kurva ajtót. Továbbra sem válaszolt.

-          Justin, kérlek, nyisd ki! Dörömböltem immáron sírva. Semmi válasz. Megpróbáltam berúgni. Az ajtó meg sem moccant. Eszembe jutott a poroltó. Levettem a helyéről és belebasztam az ajtóba. Megreccsent. Addig ismételtem ezt a folyamatot, míg egy kis résen be nem tört az ajtó. Benyúltam és elfordítottam a kulcsot. A látványtól majdnem elájultam. Justin a kádban feküdt, a víz vörösre színeződött a vérétől. A tükör be volt törve, mindenhol véres üvegszilánkok hevertek. Sírva rogytam le mellé és tárcsáztam a mentőket. Remegő kézzel érintettem meg Justin arcát, ami hideg volt. Kitapintottam a pulzusát a nyakánál. Először azt hittem rossz helyen keresem így kezéhez nyúltam, de ott sem éreztem. Szemügyre vettem csuklóit, vér szivárgott mindkettőből.

-          Justin! Ráztam meg élettelen testét. – Justin! Sikítottam és még jobban rázni kezdtem. Sikítottam és sírtam. Egy mentős rángatott el mellőle. Hordágyra tették és lesiettek a mentőautóhoz. Beültem mellé és továbbra is zokogtam. Féltem, hogy meg fog halni, féltem attól, hogy elveszítem őt is és Zoet is. Néztem, ahogy próbálják újraéleszteni. Imádkoztam, régóta újra imádkoztam, hogy vissza tudják hozni. Már kezdtem feladni a reményt, amikor pityegést hallottam. A gépre néztem. Gyenge volt a szívverése, de visszajött. Élni akart. A kórházban leültettek a folyosón és benyugtatóztak. Dave-nek nagy nehezen sikerült küldenem egy sms-t. Perceken belül megérkeztek. Nem értették, hogy mit mondok. Zokogtam és hüppögtem. Nem bírtam megnyugodni. Totál szétcsúsztak az idegeim. Egy kedves nővér bevezetett egy szobába és lefektetett az ágyra. Bekötött valami infúziót. Lassan elaludtam. Azt álmodtam, hogy Z bent van nálam. Foglya a kezem és sírva kéri, nyugodjak meg, visszajön, soha többé nem csinál ilyet, csak keljek föl. Justin felől kérdezgetett, de annyira nehéznek érzem elmémet, hogy nem megy. Nem tudok válaszolni, és elnyel a sötétség…