A szerelem fertőző :)

Sziasztok lányok!
tudom késtem és ne haragudjatok. Siettem ahogy csak tudtam, de mostanában nem vagyok a topon. Nincs valami jó kedvem :/ nemsokára belekzdek a másik két blogomba is. Köszönöm a kritikákat, továbbra is várom őket.
Jó olvasást! ;)
Szeretlek titeket!
Legyen szép napotok!
<3 <3 <3
Puszkó, Smile <3
U.I: itt vannak azok a zenék amiket hallgattam a rész írása alatt. Nem garantálom, hogy mindig olyan zenét rakok majd ki ami a fejezet hangulatához passzol. Mert amikor a legboldogabb zenét hallgatom, akkor tudom a legszomorúbbat írni és ez fordítva is igaz. :)
A Rocket to the moon - Ever Enough (http://www.youtube.com/watch?v=8Yu7gUyHfok)
Paramore -  Still Into You (http://www.youtube.com/watch?v=OblL026SvD4)

Justin:
Nem tudom mi ütött Zoe-ba, de nem enged semmit. Se petting se semmi. Már kezdek kikészülni ettől. Akarom őt mindennél jobban. Most büntet vagy mi? Rossz fiú voltam? Legalább ha egy kis petting lenne… De még az sem.. Nagyot sóhajtottam, s megpróbáltam nem arra gondolni mennyire egyszerű lenne letépni Z-ről a falatnyi piros bikinit. Szerelmem csintalan mosollyal méregetett majd közelebb hajolt csókot lopni. Belefeledkeztem a csókba és már oldalát simogattam, mikor eltolt magától.

-          Zo! Már 2 hete ez megy. Nem bírom, már elegem van! Fakadtam ki. – Nem akarsz vagy mi? Csak mondd meg! Zavartan bámult rám majd sóhajtott egy nagyot.

-          Nem erről van szó. Csak várni akartam még egy kicsit.

-          De miért nem mondtad? Akkor elfogadom addig várunk, amíg csak akarsz, de mondd el. Mert én azt vettem le ebből, hogy már nem akarsz. Hajtottam le a fejem. Az ölembe mászott, arcomat két tenyere közé fogta, s kényszerített arra, hogy gyönyörű szemeibe nézzek.

-          Szeretlek! És akarlak. Érted? Én sosem hagylak el. Csókolt meg.

-          Ígérem, hogy én sem foglak elhagyni! Mondtam, s magamhoz öleltem.

Szeretem őt mindennél jobban. Imádom minden egyes mozzanatát. A haját, a szemeit, a száját, a kulcscsontját. Minden apró részletét meg akarom őrizni szépségének.

Lindsay:

Akármit csinálok nem jó. Kidnek volt egy időszaka, amikor elviselt. De csak azért, hogy a többiek ne piszkálják. Szarul esett, amiket a fejemhez vágott. Megbeszéltük, hogy a parkban talizunk. Ki is jött, de még mielőtt bármit is mondhattam volna elhordott mindenféle jött-ment útszéli kurvának, meg, hogy én csak ki akarom használni őket. Köszönöm Kid. Pedig bármit megtennék érte. Komolyan. Zo tudja, hogy megváltoztam. Csak vissza akarom kapni őket. Ennyi az egész. Szükségem van rájuk. Annyira elkeseredtem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Arcomon patakokban folytak a könnyek. Miért? Miért nem tud megbocsájtani? Szenvednem kell amiért ennyi rosszat tettem. Gyűlölöm magam. Egy gusztustalan ember vagyok. Meg sem érdemlek ilyen barátokat. Otthon bezárkóztam a szobámba. Aludni akartam, de nem tudtam. Abban reménykedtem, hátha álomba sírom magam, de nem ment. Kerestem altatót, majd bevettem párat a fehér kis bogyókból. Bebújtam a puha takaró alá és hamarosan elaludtam. Fél álomban még azon 

gondolkodtam el kéne menni innen…

Zo:

Lindsay nem veszi fel a telefont. Remélem, jól van. Justin kiszedte Kidből, mit mondott Lindsnek. Nagyon mérges vagyok rá. Tudja jól, hogy Lindsnek szüksége van ránk. Nem hagyhatjuk cserben. Igen bunkó volt, hülyeségeket csinált. De meg kell tudni bocsájtani. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben Kidet. Annyira egy tuskó tud lenni néha.

-          Elmentem! Morogtam nekik majd kiléptem. Kissé hűvös volt kint ezért visszamentem egy pulcsiért. Futólépésben indultam el Lindsayhez. Féltem, hogy baja esett, hogy hülyeséget csinált. Csöngettem, kopogtam, de semmi. Lábujjhegyre álltam és az ajtó melletti virágcserépben kotorásztam. Még mindig itt a pótkulcs hála égnek. Kinyitottam az ajtót és beléptem a hatalmas házba. Felrohantam az emeletre. Halkan benyitottam Linds szobájába. Egy kupacot láttam csak az ágyon.

-          Lindsay! Szólítottam meg, de meg sem mozdult. Kitakartam, fal fehér volt az arca. Megijedtem. – Lindsay! Mondtam hangosabban. Megráztam a vállát, mire kinyitotta szemeit. Láttam, hogy nincs itt. Visszacsukta, majd pár perc múlva újból kinyitotta. Szólásra nyitotta a száját, de felugrott és a fürdőbe támolygott. Utána mentem, a vécé fölé görnyedt és éppen kiadta magából a reggelit. Megláttam az altatót a csap mellett.

-          Mennyit vettél be? Kérdeztem aggódva. Letérdeltem mellé és összefogtam a haját.

-          Nem tudom. Nem emlékszem. Csak aludni akartam. Újra a vécé fölé görnyedt. Annyira sajnáltam őt. De ez a jobbik eset, hogy kihányja. Már attól féltem, hogy mentőt kell félnem. Szemeimet szúrták a visszatartott könnyek. De erősnek kell maradnom Linds előtt. Miután végzett, segítettem neki fogat és arcot mosni. Majd visszavezettem az ágyába.

-          Nem vagy éhes? Kérdeztem miközben szőke tincseit rendezgettem.

-          Nem köszi. Suttogta, majd még jobban hozzám bújt. Haját simogattam, míg el nem aludt. Nem hagytam ott. Ott maradtam vele egésznap, majd főztem neki egy kiadós kaját és sütit is csináltam neki. Beszélgettünk mindenféléről. Rólam, Justinról.. Róla és tett egy meglepő kijelentést.

-          Z, azt hiszem szerelmes vagyok. Sütötte le pirulva szemeit.

-          Juuj és kibe? Kérdeztem csillogó szemekkel. Remélem valami normális csávó, mert ha nem kiherélem.

-          Öhm…

-          Mondjad nyugodtan! Bízhatsz bennem! Bíztattam.

-          Tudom, csak hát, na… Kid az.. Belé szerettem. És nem bírom elviselni, hogy ennyire utál! Tört ki belőle a zokogás.

-          Ssss! Nem utál. Sosem utált. Beszélek vele jó? Minden rendben lesz, hidd el! Pusziltam meg.

-          Köszönöm! Bontakozott ki ölelésemből. – Menj haza nyugodtan. Elleszek. Anya is nemsokára hazajön. Kibékültünk. Örül, hogy visszajött a régi Lindsay. Mostanában tök sokat van itthon.

-          Nah az jó! Örülök. Puszilom őt! Szeretlek! Nyomtam puszit arcára majd elindultam haza.

-          Én is! Kiáltott utánam. Föl kellett volna hívnom Justint, hogy jöjjön elém. Sötétben nem szeretek hazamenni. Főleg, hogy néhol világítás sincs. Folyamatosan azt éreztem, hogy valaki követ. Az utcánkban már sprinteltem hazáig annyira féltem. Beestem az ajtón és Justin nyakába ugrottam.

-          Jól van? Kérdezte aggódva, mikor elengedett.

-          Hát… Jobban. Úgy megijedtem. Altatót vett be, és alig bírtam felkelteni utána, mindent kihányt. Azt hittem mentőt kell hívnom. Pityeredtem el.

-          Nah! Semmi baj. Ölelt magához.

-          Linds jól van? Jelent meg Kid is.

-          Nem. te fasz. Akkor egy pöcs vagy. Nagyon haragszom rád. Miért nem tudsz egyszerűen még egy esélyt adni neki? Miért kell kínoznod őt? Szeret téged. Szerelmes beléd. Te meg ilyen idióta vak pöcs vagy. Nem hiszem el! Felrohantam a szobámba mielőtt még kárt teszek Kidben.

-          Justin! Kiabáltam le. Őt akartam most. Csakis csak őt. Azt hiszem elérkezett AZ a pillanat. Akarom őt most.

Lindsay:

Anya későn jön csak, bent kell neki maradnia, de azt mondta hoz haza kínait és siet nagyon. A tévé előtt ültem és valami szomorú filmet néztem. Már a film elejétől kezdve bögők. Annyira szomorú. Csöngettek. Ki keres ilyenkor? A szemeimet törölgetve nyitottam ajtót.

-          Kid… Szemeim újra megteltek könnyekkel féltem, hogy azért van itt, hogy újra elmondjon minden féle jött ment ribinek. Még rímel is Lindsayribi…

-          Nézd én sajnálom! Nem tudom mi a fene volt velem. Vagyis… szarul esett, hogy akkor úgy váltunk el. És még csak felém se bagóztál.

-          Ne haragudj! Kínos csönd telepedett ránk. Kid gyönyörű csokoládé barna szemei arcomat fürkészték. Amikor tekintetünk találkozott, olyan volt mintha összekapcsoltak volna minket. Egymásnak estünk. Magához ölelt miközben heves csókot váltottunk. Lábával belökte az ajtót, majd a nappaliba vezettem ahol a kanapéra löktem. Annyira kívántam őt és boldog voltam. Mert még ha nem mondta, tudtam, hogy szeret. Az érintései és gyengéd csókjai mindent elárultak.

-          Szeretlek. Csúszott ki a számon. Kezei megálltak derekamnál. Könnyek szöktek szemeimbe. Félre értettem volna? Már másztam volna ki öléből, mikor visszahúzott.

-          Én is Lindsay. Csókolt meg. – Én is. A biztonságot nyújtó karjaiban aludtam el. Anya jöttére ébredtem fel. Először meglepődött, hogy így lát minket de nagyon örült. Vacsorára, vagyis inkább éjféli nassra maradt Kid, és összebújva aludtunk el valamikor hajnalban. Végre boldog vagyok.