:))) love you so much :)

Sziasztok!
Ma sem résszel jövök, a kezem jobban van :)) fáj még de már nem vészes :))
De hogy ne csüggedjetek megleplek titeket az egyik novellámmal, amiből könyv lesz :))) már neki kezdtem megírni és remélem őszre végére/tél elejére készen is lesz :)
köszönök nektek mindent, nagyon szeretlek titeket! :D <3
Puszii Smile :)
U.I: Holnap erősen lessétek a blogot mert hozom az új részt + megnyit a 2 blogom. Ésss a nyerteseeek:
Justin & Liam :) Tehát 2 Justinos bloggal egy Liamessel és egy meglepi bloggal szolgálok holnap kedves olvasóimnak akiket imádok :)))

Édes, Drága Sophie

Modern kori tündérmese

A lány egy gyönyörű ruhát viselt. Úgy festett benne, mint egy igazi királylány. Hosszú fekete haja mely általában kiengedve omlott hátára, most göndör tincsekben lógott a lány derekáig. Égszínkék szemei pajkosan csillogtak, s gyönyörűen kiemelte az erős fekete smink. Orcája kipiroslott a sok tánctól, száján kacér mosoly húzódott.  Egyszerűen megbabonázott ez a tündér. Ruhája lélegzetállítóan festett rajta. Kiemelte karcsú derekát, formás melleit, színe pontosan illet a dekorációhoz. Mély lila selyem anyagból készült, s számtalan csipke és starsszkő ékesítette. Nyakában hatalmas lila ékköves nyaklánc díszelgett, fülében a hozzáillő fülbevalóval. Alig mertem elhinni, hogy ez a kislány – a maga 16 évével már nem mondható kislánynak - az én Sophiem. A táncoló tömeg újra magával ragadta e tüneményt. Boldogan mulatott barátaival. Gondtalan volt még… De sajnos már nem sokáig. Édesapja, Harry Király férjhez kívánta őt adni. A legnemesebb, legjobb modorúbb kérők sorakoztak fel ma este. Az én drága Sophiem születésnapján. A gondolattól és remegni kezdtem, hogy valaki más karjában lássam őt. Nem vagyok nemes, s herceg sem. Csupán egy dolgot tudnék neki adni,- a szívemet. De azt minden szeretetével, bánatával, félelmével neki adnám. S szerelmem zálogaként titokban megesküdnénk. El kell vinnem őt. Messzire innen, ha boldognak akarom tudni. Igazán boldognak. Ruhája szélét felemelve lépkedett felém, mikor elém ért megfogtam kezét és csókot leheltem rá. A gesztustól a pír arcára rózsát rajzolt. A leg gyönyörűbb lány, akit valaha láttam.

-          Felkérhetem a kisasszonyt egy tánc erejéig? Kérdeztem, s meghajoltam.

-          Ezer örömmel Uram! Pukedlizett mosolyogva, majd a terem közepére vezettem. Tökéletes tánc pózt vettünk fel, s végigsuhantunk a báltermen. A magam húsz évével nem sok mindent tudok a világról. Én vagyok Sophie tanára. Nekem csak a könyvek maradtak, ha már iskolába nem járhattam. Teológia, etikett és protokoll.. Minden apró mozzanatot tudtam egy királyi vacsoránál, nem egyszer súgtam a még kezdő leánykának. Huncutul mosolygott mikor súgtam neki, mit hogyan tegyen. Melyik evőeszközt mikor kell használni. Nem szerette sosem. Ő egy villával. késsel és kanállal szeretett volna enni. Nem túlbonyolítva az egészet holmi desszertes evőeszközökkel. Utálta őket, mert mindig elrontotta a sorrendet. Ilyenkor játékosan megdorgáltam ezt a csuda lényt. Bájos sutaságához képest most kecsesen mozgott a vendégek előtt.

-          Ma éjjel. Te és Én, Fülöp és William. Éjfélkor a lugasban! Suttogtam izgatottan mikor láttam, hogy Harry Király közeledik felénk. Fülöp az én csatlósom, testvérem helyett testvérem. William a király legbizalmasabb szolgája, mégis annyit tett értem az elmúlt években. Most is mikor arra kérem, szegjen királyi parancsot szó nélkül bele egyezett. Izgatottan vártam, hogy Sophie tényleg eljön-e. Bár mindent előkészítettem, borzasztóan izgultam, hogy minden rendben lesz-e. Nem tudhattam biztosan, hogy Harry Király a bál miatt kihagyja-e a szokásos esti sétáját a rózsa lugas mentén, a hátsó kapunál. William mosolyogva bólintott, s a zsebemben megrezgett a mobilom. Drága olvasóim, tudom, hogy azt gondoltátok, hogy ez egy réges régi történet, amit még a nagymamámtól hallottam, de nem. Ez a modern kor egy varázslatos meséje, mert csodák márpedig léteznek. Sophie is egy csoda. És a szerelmünk is az. Emlékszem, amikor először találkoztunk. Én már a tizennyolcat tapostam, mikor ő még csak tizennégy esztendős leányka volt. Ó a dadája! Hogy megörült nekem. Sophie híres volt arról, hogy elűzte tanárait. Iskolába nem járhatott, hiszen kékvérű. Itthon kellett tanulnia. Utálja ezt is. Mint mindent, ami kicsit is elegáns és a fényűző élethez köze van. A Dajka, ha egyszer belekezd valamibe onnantól nincs visszaút. Napokat képes fecsegni bármiről. A tévében halott celeb pletykáktól kezdve arról, hogy a vasutas megcsalta a feleségét. Az időjárásról és Sophiról. Róla ódákat tudott zengeni, ahogy én is. Éjjeleket töltöttem azzal. hogy a gitáromon komponáltam neki dalokat, amiket örömmel meghallgatott. Odavolt a zenéért. Imádja. Szinte minden hangszeren meg tanult játszani. A nagy álma, hogy énekes lehessen. Az én bandámban. Még kiskölykök voltunk, amikor Fülöppel zenekart alapítottunk, de az óta is megvan. És kisebb klubokban is felléptünk már. Nem egyszer okozva Sophienak necces helyzeteket. Az éjszaka közepén kellett visszacsempészni a harmadik emeleti szobájába. A Dajka persze szívesen segített nekünk, mert ilyenkor Sophie mindig olyan vidám volt. Titkon remélte is a drága Dajka, hogy az én hercegnőm vas szigorú édesapja észreveszi nyiladozó románcunkat. De vagy nem akarta, vagy tényleg nem vette észre.

A bálnak lassan vége. A vendégek szállingóznak, a limuzinok is egyre fogynak. Persze a legöregebb nemes pár hintóval jött. A legszebb paripák által húzott kézzel készült fekete hintóban. Fél óránk maradt, ha észrevétlenül akarunk elszökni. Fülöp és William kocsival fedeznek minket, mi pedig a jó öreg 10 hengeres fekete Kawasakival megyünk. Sophie mindig is odavolt érte. Egyszer megengedtem, hogy vezesse, de balul sült el a dolog. Eltörte a kezét, és azt kellett hazudnia, hogy leesett a lóról. Hogy aggódtam érte akkor is!

~

A Dajka könnyes szemekkel nézte az immár nővé cseperedett lánykát. Neki mindig a drága, kicsi, csintalan Sophie marad. Egy lány gyermeke volt, Isabella, aki Dél-Amerikában élt az apjával. Sajnos nem tudta őket magával hozni, így Sophie minden hónapban egyszer, megajándékozta hőn szeretett Dadáját egy öt napos látogatással a családjánál. Sophie imádta, amikor spanyolul beszélgettek. A tüzes nyelv mindig lázba hozta. Látni szerette volna Dadája szülő földjét, s Daniel megígérte neki, hogy az lesz a nászajándék.

-          Annyira hiányozni fogsz kincsem! Mondta a Dajka ízes spanyol akcentussal. – Ki fog fel s alá rohangálni a palotában? Ki fog nekem boldogan csicseregni egy-egy randi után? Kit fogok én ezen túl öltöztetni? Kit fogok én ezen túl meg regulázni? A végére már sírt a kedves Dada. Sophie is elérzékenyült, s szorosan magához húzta hőn szeretett Dadáját.

-          Ketyeg az idő. Kopogott be Fülöp. Sophie körbefordult Dadája előtt.

-          Hogy festek? kérdezte enyhe pírral az arcán.

-          Mint egy modern motoros hercegnő. mosolyodott el szomorkásan a Dada, majd egy utolsó ölelés után aggódva nézte, ahogy a hercegnő gyakorlott mozdulatokkal mászik ki az ablakon, majd végig csúszott a teraszt fedő tetőn, s onnan már zöld utat kapott.  Még egyszer visszaintegetett majd eltűnt a kert sötétségben.

~

Közeledő lépteket hallottam. Meg sem mertem szólalni, de miután Sophie a nyakamban landolt, megnyugodtam. Boldogan szorítottam magamhoz.

-          Mindened megvan? Biztosan ezt akarod? kérdeztem félve.

-          Igen. Ezt. Egész életemben szabad akartam lenni. Veled igazán szabad lehetek. A szüleim is meg fogják érteni. Nem akarok hercegnő lenni.

William és mennyasszonya Kathrine, Fülöppel és az ősrégi furgonnal parkoltak le mellettünk.

-          Hivatalosan is kezdetét vette a hogyan szöktessünk meg egy hercegnőt hadművelet. mosolygott Fülöp.

-          Indulhatunk? kérdezte a sofőr, William.

-          Menjetek előre. Mindjárt indulunk mi is. A motornak dőltem és magamhoz húztam ezt a tündért. Gyönyörű volt a csillagos ég alatt, a rózsa lugas biztonságot nyújtó levelei alatt. A holdfény megvilágította gyönyörű arcát. Szemei boldogan csillogtak.

-          Szeretlek Daniel. suttogta, s csókot lehelt ajkaimra.

-          Én is, drága Sophiem.

-          És hova megyünk? kérdezte izgatottan miközben fölvette a bukósisakot. Fölült mögém, átkarolta derekam és vállamra hajtotta fejét.

-          A határ a csillagos ég! Indítottam el a motort. A holdfény vezetett minket azon az éjjel. William, Kathrine, Fülöp, Sophie és én. Egy új élet felé robogtunk a nyári hajnal holdsugarain. Egy új szabad, boldog élet felé.